Másfél évi hatalmi vákuum után a következő héten megalakulhat az új belga kormány - jelentette be vasárnapi sajtótájékoztatóján Elio Di Rupo miniszterelnök-jelölt.
A vallon szocialisták vezetője vasárnap tartott sajtótájékoztatóján beszámolt arról, hogy a költségvetés eddig még nyitott kérdéseiben született megállapodással a hét végén sikerült lezárni azt a maratoni egyeztetési sorozatot, amely a Brüsszel környéki választókerület nyelvi határok mentén történő kettéválasztásától az államszerkezeti reformon, a tartományi önállóság növelésén át egészen a húsba vágó büdzsémegszorításokig elvezet a hatpárti kormány megalakításához.
A tavaly júniusi választásokat a holland nyelvű Flandriában az N-VA nevű nacionalista párt, a franciaajkú Vallóniában a szocialista párt nyerte.
A flamand nacionalisták nem lesznek benne az új szövetségi kormányban, amely a tervek szerint úgy áll fel, hogy mind a három nagy hagyományos "politikai család" - a kereszténydemokraták, a szocialisták és a liberálisok - flamand és vallon pártja egyaránt részt vesz benne.
Hosszú évtizedek óta nem fordult egyébként elő, hogy a miniszterelnököt nem a létszámfölényben levő flamandok, hanem a vallonok adják.
A tényleges kormányzásra, érdemi döntések meghozatalára politikai felhatalmazással bíró kormány elhúzódó hiánya már-már kikezdte Belgium - egyébként meglepően olajozott - működőképességét. A pénzügyi piacok kezdték megelégelni, hogy az ország eladósodottsága az évi GDP értéke körül mozog, és senki nincs, aki dönthetne a szükséges takarékossági intézkedésekről. Ezért a Standard & Poor's hitelminősítő pénteken egy fokkal le is rontotta Belgium kockázati besorolását, bár az ország még így is hajszálnyira van a legjobbak klubjától. A pártközi egyeztetéseken végül 11,3 milliárd eurós költségvetési takarékossági programot fogadtak el a következő évre.
A tavaly júniusi választások óta ügyvezető kabinet látja el a legszükségesebb teendőket Belgiumban. A holland nyelvű flamand, illetve a francia ajkú vallon pártok képviselői korábban végeláthatatlannak tűnő és meddőnek bizonyult tárgyalásokat folytattak egymással arról, milyen közös platformon lehetne politikai felhatalmazással bíró kormányt alakítani Belgiumban. A flamand-vallon feszültségek alapja az, hogy a mind gazdagabb Flandria egyre kevésbé hajlandó saját adóbevételeinek jelentős részét a fejletlenebb Vallónia támogatására fordítani, így megerősödtek azok a flamand pártok, amelyek a tartományok egymástól való eltávolodását, függetlenedését követelik. A helyzettel elégedetlen állampolgárok év eleje óta számos tüntetést tartottak és ismert közszereplők is tiltakoztak a politikai bizonytalanság miatt.