Tragacsokon száguld az iráni hadsereg

Egyre feszültebb a helyzet Irán és Izrael között, gyanús balesetek és gyilkosságok utalnak arra, hogy ellenfelei elkezdték cukkolni az iráni vezetést. Egy iráni támadás esélye azonban minimális, hatalmas hadserege ugyanis nem túl ütőképes, leginkább csak védekezésre alkalmas. Az iráni gyártmányú vadászrepülőkön és hadihajókon az amerikaiak csak nevetnek, de azért így is van Iránnak több fegyvere, amellyel megkeserítheti a fél világ életét.

Egyre több rejtélyes baleset, robbanás és szabotázs jelzi, hogy az Izrael és Irán között készülő katonai konfliktus már megkezdődött, és ha nem is nyílt fegyveres összetűzés formájában, de egyre jobban kiteljesedik. Mióta az első információk megjelentek arról a jelentésről, amely szerint Irán nyilvánvalóan atombombát készít, több izraeli vezető is utalt rá, hogy katonai csapás készülhet Irán ellen. A beharangozott rakétatámadás eddig elmaradt ugyan, de nem sok kétség maradt afelől, hogy Irán körül gyülekeznek az ellenségei.

A műveletek egyelőre valószínűleg fedett akciókban és titkosszolgálati lépésekben öltenek testet: nemrég ismét meggyilkoltak egy ismert iráni atomtudóst, két éven belül a harmadikat. Szombaton hatalmas robbanás történt az iráni hadsereg Bid Ganeh fegyverraktárában, ahol 17 katona mellett az iráni ballisztikus rakétaprogram atyja is életét vesztette. Hétvégén Irán azt is elismerte, hogy egy újabb, a Stuxnethez hasonló szupervírus fertőzte meg a védelmi rendszereit.

"Gonosztevőként állítanak be minket a világ előtt, csak hogy elvonják a nyugati népek figyelmét a saját terrorista cselekedeteikről, a tudósaink megöléséről és az általuk indított kiberháborúról" - foglalta össze véleményét egy szombaton közreadott interjúban Ali Akbar Szalehi, Irán külügyminisztere, aki az izraeli és amerikai titkosszolgálatokat sejti az akciók mögött. A politikus hozzátette: Irán "tudja, hogyan védje meg magát", és mindenfajta támadást válaszcsapás fog követni, "azonnal, habozás nélkül".

Egyelőre azonban Irán semmilyen látványos akciót nem indított Izrael ellen, hiszen Izrael is különös gondot fordított arra, hogy ne lehessen semmilyen ellenséges akciót rábizonyítani. A Time magazin elemzői szerint az Iránban bekövetkezett balesetek és merényletek provokációk, és izraeli elemzők szerint a pszichológiai hadviselés részét képezik azok a kiszivárgott hírek is, miszerint az izraeli vezetés katonai csapásra készül Irán ellen (az iráni-izraeli konfliktus elmérgesedéséről itt olvashat bővebben).

Provokálni akarják a támadást

Az Irán elleni szabotázsakciók célja az lehet, hogy provokálják az iráni vezetést, és elérjék, hogy megalapozatlan válaszcsapással ők indítsák el a háborút. A Hárec című izraeli lap már két éve arról írt, hogy ha Izrael csapást akar mérni Iránra, akkor előbb valamilyen provokációval, Irán számára tűrhetetlen lépéssel kell indítania. Ha ugyanis Irán támad először, akkor az iráni atomlétesítmények elleni támadást is önvédelemnek lehetne nevezni.

Benjamin Netanjahu egy hajók ellen bevethető rakétát vizsgál

Irán azonban eddig kifejezetten béketűrően viseli a feltételezések szerint ellene indított tudatos akciókat. Visszafogottságának jól látható katonai és stratégiai okai vannak, az iráni hadsereg ugyanis hatalmas létszáma ellenére kifejezetten impotens. Bár izraeli politikusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy Irán nyíltan Izrael állam elpusztítására tör, ezt az iráni hadseregről készített amerikai kormányzati és tudományos tanulmányok alapján nehezen tudná háborúval elérni. Hiába van ugyanis Iránnak Izraelnél háromszor nagyobb hadserege, a több mint félmilliós haderő technikailag akkora hátrányban van, hogy egész katonai stratégiája a védekezésre épül.

"Az iráni vezetés első és legfontosabb stratégiai célja a rezsim túlélésének biztosítása [...], és ehhez olyan biztonsági stratégiát követ, amellyel megpróbálja elrettenteni a területe ellen irányuló támadásokat" - olvasható abban a jelentésben, amelyet Ronald L. Burgess altábornagy, az amerikai Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) igazgatója 2010 áprilisában nyújtott be az USA szenátusának. A jelentés szerint Irán azért hirdeti magáról, hogy szükség esetén akár 20 millió embert is csatasorba állít, hogy így riassza el az esetleges megszállókat, de közben az úgynevezett "aszimmetrikus hadviselés stratégiáját" is kidolgozta a nála ütőképesebb hatalmak elleni védekezésre.

Máhmúd Ahmadinezsád iráni elnök egy iráni rakétával

"Irán katonai stratégiáját arra tervezték, hogy külső támadók, különösen az Egyesült Államok és Izrael ellenében megvédjék magukat. Irán csak korlátozottan képes végrehajtani támadásokat a ballisztikus rakétáival és flottájával" - áll az amerikai jelentésben. Bár az altábornagy szerint valószínűtlen, hogy az ország nemzetközi konfliktust kezdeményez vagy megelőző csapást mér, rakétáival képes átmenetileg veszélyeztetni a térségben állomásozó amerikai katonákat és az USA szövetségeseit is.

Páncélosok az iraki határon

Az iráni hadsereg létszámát különböző, katonai adatokkal foglalkozó internetes adatbázisok 500 ezer és 550 ezer közé teszik. A reguláris hadseregen kívül az országban működik egy másik hadsereg, a vallási és az államrend fölött őrködő forradalmi gárda, amelynek saját légiereje, flottája és a becslések szerint mintegy 120 ezer tagja van. Mindezt kiegészítik a félkatonai baszídzs milíciák, amelyeknek a tagjait korábban a rendszer elleni tüntetéseken civil ruhás, motoros rendfenntartóként vetették be, de háború esetén a hadsereg támogatására is alkalmasak.

A 2010-es DIA-jelentés szerint Irán hagyományos szárazföldi haderejének nagy részét, tankjait, gépesített gyalogságát és harcképes zászlóaljait az ország nyugati határán, Irak és Törökország szomszédságában állomásoztatja. Ez szintén a védekező katonai stratégia része, a csapatok pozíciója "egy esetleges invázió lelassítását szolgálja, amíg az ország nem képes diplomáciai megoldást kiharcolni a konfliktusban" - áll a jelentésben. A hagyományos hadsereget segítő félkatonai milíciák pedig az "aszimmetrikus hadviselés" stratégiájának megfelelően arra vannak felkészítve, hogy Irán területén belül jelentős ellenállást tudjanak kifejteni a megszállók ellen.

Iráni rakétateszt

Ósdi vadászgépek és motorcsónak-csatahajók

Az aszimmetrikus hadviselés leginkább Irán haditengerészeténél és légierejében érhető tetten, amelyek technológiailag évtizedekkel az USA vagy Izrael mögött kullognak. A 2010-es jelentés szerint az iráni légierőnél mintegy 52 ezer ember szolgál, 10 légi támaszpontján 19 repülőszázada állomásozik, amely harci, bombázó és kiképző feladatokra alkalmas. A légierő harci gépeinek túlnyomó többségét azonban az 1970-es évekből származó, amerikai gyártmányú vadászgépek teszik ki, amelyeket még az iráni sah kapott az Egyesült Államoktól. A légierő legfejlettebb gépei 2010-ig a Mig-29-esek voltak, és csak idén állt hadrendbe Irán első saját gyártású vadászgépraja a 2007-ben bemutatott Saeqeh (Villám) elnevezésű gépekből.

Az iráni flotta állapota hasonlóan siralmas: az USA Haditengerészeti Hírszerzése (ONI) által írt, 2009 őszén publikált tanulmány szerint a hagyományos iráni haditengerészet hajóinak többségét szintén az 1970-es években vásárolta a sah az USA-tól, Nagy-Britanniától és Franciaországtól. Mivel az 1979-es iráni forradalom után megszakadt a szövetség az USA-val, ezeket az elöregedő hajókat 30 éve nem tudták nyugati javítóműhelyekben renoválni, és ma a karbantartásuk és működtetésük is problémát jelent.

Irán első saját gyártású vadászgépe, a Saeqeh. Öt darab biztos van belőle, de újakat is terveznek

A flotta gerincét ezért 3 szovjet tengeralattjáró mellett a forradalmi gárda flottájának apró hajói és motorcsónakjai alkotják, amelyek kizárólag a Perzsa-öböl védelmére vethetők be. Ezek a hajók jól mutatják az iráni hadsereg állapotát: mivel Irán sokáig nem volt képes a nagyhatalmakhoz hasonló rombolókat gyártani, a kis csónakokat szerelte fel pusztító erejű rakétákkal, torpedókkal és nehézfegyverekkel, és így próbálja sakkban tartani a felségvizeire merészkedő csatahajókat. Ehhez persze az kellett, hogy Irán rakétaprogramja versenyt tartson a konkurenciával, de erre nem is lehet panaszuk: az iráni haderőről szóló tanulmányok szerint rakétaállásai, percek alatt felállítható rakétakilövői komoly fenyegetést jelentenek a régióra, és légvédelmi ütegekre is jelentős összegeket áldoztak az utóbbi időben.

A stratégiai előny mégis Iránnál van

Irán az utóbbi években rengeteg pénzt áldozott arra, hogy megteremtse saját, önálló hadiiparát, és az első iráni készítésű fregatt már ki is futott a tengerre, de sem ez, sem az idén hadrendbe állított néhány iráni vadászgép nem veszi fel a versenyt az amerikai technológiával. Iránnak azonban három olyan stratégiai előnye is van, amely miatt a külföldi elemzők és tábornokok jogosan tartanak egy Irán elleni háborús konfliktustól.

Az egyik legnagyobb stratégiai előny abból származik, hogy Irán partjainál található a Perzsa-öbölből kivezető tengerszoros, a Hormuzi-szoros, amelyen az öböl menti arab országok kőolajexportjának legnagyobb része áthalad. Irán hajóival és a tengerparton telepített rakétaállásaival könnyedén le tudja zárni ezt a szorost, és így elvághatja a világtól a jelenleg ismert olaj- és földgázkészletek 30 százalékát, valamint megbéníthatja a tengeri olajszálítást, amely 2009-ben 17 millió hordó olaj volt naponta. Bár a szoros lezárása az iráni gazdaságra is hatalmas csapást jelentene, iráni vezetők korábban utaltak rá, hogy egy Irán elleni akció esetén nem riadnának vissza a szoros lezárásától.

Az első saját gyártású iráni fregatt, a Jamaran. Irán szereti rombolónak nevezni, bár kisebb annál

Irán másik bevethető eszköze a környező országokban támogatott különböző szakadár, felkelő és terrorista szervezetekben rejlik, amelyeken keresztül sok elemző szerint folyamatosan közvetett háborút vív Izrael és az USA szövetségesei ellen. Irán pénzzel és fegyverrel támogatja a környező arab országok síita mozgalmait, a libanoni Hezbollah, a palesztin Hamász és sok iraki, afganisztáni felkelő szervezet Irántól kapott kiképzést és útmutatást (igaz, a támogatások egy részét Irán tagadja). Ezeknek a szervezeteknek a segítségével egy esetleges Irán elleni támadás esetén szintén válaszcsapást tud mérni a régió országaira, amit az USA is komolyan vesz: a DIA 2010-es jelentése szerint Irán a terrorizmust is nyomásgyakorló és elrettentő eszközként használja.

A harmadik nagy előny Irán oldalán az USA iraki missziójának várható befejezése, amely után idén év végéig az utolsó amerikai katonát is ki kell vonniuk az országból. Irakban a helyi síita közösségekben rendkívül nagy Irán befolyása, az ország pedig az amerikai kivonulást eddig is saját befolyásának kiterjesztésére akarta használni. John McCain amerikai republikánus szenátor nemrég úgy nyilatkozott, hogy az amerikai kivonulás Irakból felér Irán győzelmével, Jevgenyij Primakov korábbi orosz miniszterelnök pedig egy orosz tévéinterjúban azt mondta, hogy egy katonai konfliktus esetén az iráni hadsereg első dolga Irak lerohanása és az amerikai olajcsapok elzárása lenne.