Maszkos szerbek őrzik a balkáni fekete lyuk nem létező határát

Északon maszkos szerb radikálisok sátoroznak a barikádokon, délen magyar katonák és EU-rendőrök őrzik a békét, a közéjük szorult emberek pedig úgy érzik, kalitkában élnek. Koszovóról az ott szolgáló magyar katonák semmi jót nem tudnak mondani, és bár az albánok szerint lehetne már béke, sok szerb megint háborút vár. A békétlen országban újra felforrósodott a hangulat, a barikádharc a mindennapi élet részévé vált. Helyszíni riport a hólepte balkáni tűzfészekből.

"Koszovóba? Innen?" - kérdez vissza fejcsóválva a dél-szerbiai benzinkutas, amikor útbaigazítást kérünk az éjszaka közepén, alig öt kilométerre a térkép által jelölt határállomástól. "Hát az nem fog menni." Hiába vezet át főút a határon, hiába van elvileg működő határállomás a szerb és a koszovói oldalon is, átjutni nem lehet. "Meg lehet oldani, de ahhoz inkább kérj meg egy szerbet, hogy vigyen át."

Nem sokkal odébb, a kék fémkonténerből piros lámpával előmászó szerb határőr arcára is ráfagy a döbbenet, amikor megtudja, hogy Koszovóba tartunk. "Barikád van az úton, nincs átjárás" - mondja. Némi tépelődés után aztán elkezdi magyarázni, hogy a hegyen föl, aztán keresztbe le, a fényes katonai tábor irányában van egy út, de sötétben, egyedül a hóban úgyse találjuk meg. Végül azzal bocsát utunkra, hogy egy épp arra járó szerb autót kövessünk, az majd átvezet a hegyi ösvényeken.

A szerb Audi a szerpentin tetején váratlanul lefordul a hegyoldalban alázuhanó latyakos földútra, itt már egyértelmű, hogy valami nagyon nincs rendben Szerbia és Koszovó között. A hepehupás földút kilométereken át elhagyott faházak és hósipkás szénakazlak között bukdácsol, alatta a sötét völgykatlanban távoli reflektorok mutatják a nemzetközi KFOR-bázis körvonalait. Mint az indiánok, akik hátulról kerülve akarják megtámadni az ellenséges tábort, kúszunk fel és ereszkedünk le a hullámzó hegyeken, míg végül lobogó máglya mellett amerikai katonák ellenőrző pontjához érünk. Határtábla nincs, koszovói hatóságok sehol, az első tábla, ami koszovói tartózkodásunkon fogad, szerb nemzeti színű, és azt hirdeti angolul, csupa nagybetűvel: "THIS IS SERBIA" (Ez itt Szerbia).

"Bonyolult taktikai harc"

"Tavaly nyár óta egyértelműen romlott a helyzet Koszovóban" - mondja az [origo]-nak Tajti Miklós alezredes, a koszovói magyar KFOR-misszió parancsnoka, aki másnap reggel a pristinai magyar bázison fogad minket. Tajti alezredes több mint kétszáz magyar békefenntartóval állomásozik a koszovói főváros melletti, portugál parancsnokság alatt álló támaszponton, ahonnan a harcászati tartalékként szolgáló magyarokat az ország egész területén bevethetik rendkívüli helyzetekben. A magyar katonák jól ismerik éjszakai kitérőnk okát, tavaly november végén ők is benne voltak a sűrűjében, amikor a KFOR konfrontálódott az utakat lezáró helyiekkel. Akkor több portugál, valamint két magyar katona is megsérült, és a békefenntartók visszavonulót fújtak, nehogy a konfliktus elmérgesedjen.

Hepehupás kerülőút a hegyoldalban - a távolban a KFOR-bázis fényei (galériáért kattintson!)

Koszovóban Tajti Miklós szerint tavaly nyár óta bonyolult taktikai harc folyik, ennek egyik eleme, hogy a koszovói szerbek barikádokat emeltek, majd a hatóságokkal való egyezkedés után néhányat le is bontottak. "Itt egy megyényi területen megszámlálhatatlan érdek és ellenérdek összpontosul" - mondja az alezredes: a helyzet veszélyességét pedig mutatja, hogy a KFOR több mint ötezer fős állományát a tervezett csökkentés helyett tavaly hétszáz békefenntartóval megerősítették. A KFOR egyik feladata ugyanis a szabad mozgás biztosítása Koszovóban, amit máig nem tudott maradéktalanul megoldani, mivel a szerbek által lakott területen ma is állnak barikádok.

Népszerűek a magyarok

Koszovóban a rend fenntartása három szervezet feladata: elsődlegesen a koszovói rendőrségnek kell intézkednie, ha az nem képes megoldani a feladatot, akkor az EU békefenntartói, az EULEX rendőrei lépnek közbe. A KFOR csapatai a rendfenntartás harmadik pillérét képezik, őket akkor vetik be, ha az első kettő nem elegendő - mondta az [origo]-nak Tajti Miklós. A magyar parancsnok szerint a magyar katonáknak nagyon jó a viszonyuk a helyiekkel, mert elfogulatlanul, pártatlanul intézkednek az albánok és a szerbek között. Az [origo]-nak koszovói szerbek és albánok is megerősítették ezt: a KFOR-t mindkét fél méltatta a segítőkészségéért és hasznosságáért, ellentétben az EU békefenntartóival, akiket mindkét etnikum ellenségnek tekint.

Nem kérnek koszovói pecsétet

Az úttorlaszos csiki-csuki tavaly nyáron kezdődött, amikor a koszovói albán kormány úgy döntött, hogy átveszi a nemzetközi erőktől a határállomásokat, amelyek a koszovói szerbek által lakott északi országrészt és Szerbiát összekötik. Míg az 1,8 milliós Koszovó lakosságának 88 százaléka albán, itt szinte csak szerbek élnek, akik az anyaországba vezető utak albán átvétele miatt ellenállnak.

A Kosovska Mitrovicától északra fekvő hegyi falvakban szerb zászlók és plakátok sora hirdeti, hogy a helyiek nem tekintik magukat a Koszovói Köztársaság részének. Amikor tavaly a koszovói rendőrök elindultak a határra, hogy éket üssenek közéjük és Szerbia közé, a helyiek is akcióba léptek: a rendőröket elkergették, a legészakibb, jarinjei határátkelőt felgyújtották, majd a szerb falvakon át a határhoz vezető utakon barikádokat emeltek, hogy megakadályozzák a koszovói albán hatóságok visszatérését.

Tajti Miklós szerint bonyolult taktikai harc folyik (galériáért kattintson!)

"Milyen ostoba ötlet ez, hogy határátkelés köztünk és Szerbia között?" - kérdezi az [origo]-tól keserűen Veszna, egy fiatal szerb nő, aki Kosovska Mitrovica-i panellakásából éppen rálát a tavaly elsőként felállított barikádra. "Ez nem egy másik ország, ez Szerbia! Ha odaengednénk a koszovói határőröket, és koszovói pecsétet kapnánk az útlevelünkbe, azzal elismernénk, hogy egy másik országban élünk. Pedig benne van a szerb törvényekben, hogy Koszovó Szerbiához tartozik!" Kedden és szerdán a koszovói szerb településeken népszavazást is tartottak arról, hogy elismerik-e a magát 2008-ban egyoldalúan függetlennek kikiáltó Koszovót, és az emberek 99 százaléka nemmel szavazott (a koszovói szerb népszavazásról készült riportunkat itt olvashatja).

Politikusok, maffiózók és harcosok

A barikádokat a magyar KFOR-parancsnokság szerint összetett érdekekből emelték: a szerb ellenállást a nemzeti kötődés mellett valószínűleg szítja a politika, de benne lehet a feketéző alvilág is, amelynek érdeke határellenőrzés nélkül, vámmentesen behozni Koszovóba a szerb árut. A szerbek lakta északi részen ezt a törvények nélküli helyzetet jól mutatja, hogy a Koszovóban hivatalos euró helyett szerb dinár a fizetőeszköz, és az oktatást, egészségügyet is a koszovói kormány nélkül szervezik a helyi önkormányzatok.

A helyzet azonban ebben a felemás állapotban nagyon sivár - mondja Veszna. "Úgy érzem magam, mintha egy ketrecben lennék, északon barikádok, délen albánok, itt pedig sem munka, sem lehetőség nincs a normális életre. A nő kilencemeletes panelházának lépcsőházába a szél behordja a havat a törött ablakon, a falak pedig szarral vannak bekenve. Azt mondja, olyan kilátástalan a helyzete, hogy már csak abban reménykedik, hamarosan újra kitör a háború, és visszavesznek mindent az albánoktól.

Veszna a romos paneltoronyból éppen rálát a hidat lezáró barikádra (galériáért kattintson!)

Kint, a blokád alatt tartott határon néhány szerb fiatal már most is úgy csinál, mintha háborút viselne a koszovói albánok és a békét fenntartó nemzetközi szervezetek ellen. Ahol a jarinjei út a KFOR-bázis és az EULEX-támaszpont után hótorlaszokba és útra döntött fákba torkollik, jurta méretű zöld katonai sátor áll szerb, orosz és görög zászlók alatt. Az ortodox nemzetek összetartozását jelképező lobogók körül szélsőjobboldali szerb fiatalok, az SZNP 1398 mozgalom tagjai melegednek a kályhánál. Vezetőjük, mint valami katonai parancsnok, azonnal közli, hogy nem fényképezhetjük az arcukat. "Mi vagyunk az a szervezet, amelyik az elszakított szerb területek visszaszerzéséért harcol, mi építettük a barikádokat, és mi gyakorlunk nyomást a nemzetközi missziókra a határ lezárásával" - mondja.

Mi a jó Koszovóban?

A szerb panaszok után megkérdeztük a magyar KFOR-kontingens vezetőit, hogy ők mit szeretnek Koszovóban, milyen jó oldalai vannak ennek a szegény és konfliktusokkal sújtott országnak. Tajti Miklós alezredes erre csak annyit tudott mondani: "Katonák vagyunk, kötelességet teljesítünk ebben az országban."

Minden hadititok

A cingár, csontos képű, fekete pulóveres fiú a fejére maszkot húzva elmeséli, hogy sátrukba Közép-Szerbiából és Koszovóból egyaránt érkeznek aktivisták, egymást váltják a mínusz 15 fokban, hogy ellenőrzés alatt tartsák a határátkelőt. A sátor mellett nagy kupac tűzifa hever, az egész úgy néz ki, mint egy túlélőtábor a Szerbiába vezető főút közepén. De a fiatalok komolyan veszik, hiszen pár száz méterre több tucat felfegyverzett EULEX-rendőr és KFOR-katona néz velük farkasszemet. "Ez a barikád a tiltakozás békés és törvényes formája" - mondja a vezér, mintha betanult szöveget mondana fel: "Törvényesen megakadályozzuk, hogy koszovói rendőrök ellenőrizzék a határt, mivel Koszovó nem szuverén állam, és nincs is joga határőröket kiállítani." Majd kérdezés nélkül hozzáteszi: "És nincsenek fegyvereink, mindenképpen írd meg, hogy mi nem is tudjuk, mik azok a fegyverek, sosem láttunk olyat."

A maszkos fiatal ragaszkodik hozzá, hogy szervezete békés, de úgy titkolózik, mintha ostromtól, támadástól tartana. "Nem akarunk harcolni, de nem félünk a harctól, ha megtámadnak" - mondja. Hogy hogyan élnek itt kinn a hideg hegyi hágón felállított sátorban, milyen sűrűn váltják egymást? "Ez bizalmas információ." Meg tudnák magukat védeni, ha az EULEX erővel próbálná elbontani az útakadályt? "Ez bizalmas információ." Egyáltalán van-e a kidöntött fák után másik, komolyabb betonbarikád, ami elzárja az utat? "Ez is bizalmas információ."

Farönkök, hó és egy sátor zárja le a határátkelőt (galériáért kattintson!)

Aztán a fiú akarata ellenére mégis kiderül, hogy a farönkökön kívül nincs semmi az úton, a szerb oldalról ugyanis autóval néhány fekete köpenyes, szakállas ortodox pópa érkezik látogatóba az ellenállókhoz. Kocsijuk láthatóan akadály nélkül tette meg a szerb oldalról a sátorig vezető utat: vagyis a sátorozó szélsőségesek csupán pár farönkkel tartják vissza két nemzetközi szervezet fegyvereseit, miközben a nemzetközi sajtó lebonthatatlan barikádról cikkezik. Mikor magukra hagyjuk őket a vendégeikkel, a koszovói oldalon a holland EULEX-rendőrök megerősítően bólogatnak: "Betonfal nincs, de figyelem az van, nagyon nagy nemzetközi figyelem övezi, hogy hozzájuk nyúlunk-e. A figyelem az ő igazi barikádjuk."

Hol vannak a barikádok?

Szentes Gábor, a magyar KFOR-kontingens műveleti helyettese szerint Koszovó északi részén tavaly nyáron több barikád is épült, de vélhetően a politikai érdekek változása miatt jelentős részüket a szerbek önként lebontották. A magyar KFOR-parancsnokság jelenleg három úttorlaszról tud, abból kettő áll bizonyosan koszovói területen. Egy torlasz a Kosovska Mitrovica központjában található hídon, egy pedig a várostól északkeletre egy főúton található. A harmadik blokád a jarinjei határátkelőnél van, ahol Szerbia felől az [origo] is kénytelen volt indiánként kerülni a hegyoldalban: erről azonban nem egyértelmű, hogy a határvonal szerb vagy koszovói oldalán van-e pontosan.

"Ez nem Afganisztán"

A nyomorra és albán megszállásra panaszkodó, harcias szerbek után hatalmas váltás, ha a szerb területet magunk mögött hagyva az albán oldalra érünk. A szegénység és a nacionalizmus itt is ugyanolyan szembeötlő: a Pristinába vezető út mentén minden harmadik épületen együtt leng a koszovói és az albán zászló, az épületek fele befejezetlen csontváz vagy rogyadozó rom, az emberek pedig az út szélén, a félméteres hóban úgy várják a tömegközlekedést jelentő rozoga minibuszokat, mintha koldusok vagy gombaárusok lennének.

Mégis, Kosovska Mitrovica albán oldalán a legpanaszosabb, legellenségesebb szó, amit az [origo]-nak a szerbekre mondtak, az volt, hogy "pszichopaták". "Ezek a szerbek állandóan csak ellenségeskednek, hol barikádokkal, hol népszavazással szítják a feszültséget. Pedig ezzel csak rontanak a helyzeten" - mondja két férfi, ők épp albán zászlókat tűznek ki a város lámpaoszlopaira a másnapi nemzeti ünnep miatt. "Koszovó a mi országunk, független albán ország, és ezt el kell fogadniuk."

Albán zászló Mitrovicában: a koszovói albánok nemzeti büszkesége is érezhető az utcákon

"Nincs bajunk a szerbekkel, csak egy-két csoporttal, a nacionalistákkal van probléma" - magyarázza Dél-Mitrovica főterén Bedri, egy mobiltelefon-árus. "Az a lényeg, hogy béke legyen" - teszi hozzá bölcsen mosolyogva egy pöttöm öregember, Genci, aki 1999 előtt a szerbek által lakott területen élt, és állítása szerint el kellett onnan menekülnie. "A szerbek elüldözték vagy lelőtték az albánokat, mi nem mehetünk vissza. Pedig ők felőlem bármikor átjöhetnének ide, senki nem bántaná őket. Lehetne békében élni, ha ők is akarnák" - mondja. "De ahhoz el kellene fogadniuk, hogy ez nem Afganisztán, ide nem jöhetnek vissza úgy, mint a tálibok."

A Kosovska Mitrovica-i hídon álló barikád albán oldalán koszovói rendőrautó parkol a hókupacok között, benne Szelim, az albán rendőr és szerb társa. Ők - mondja - már megtanulták, hogy etnikailag vegyes párokban kell járőrözni. És egyébként is, Szelim szerint ez az egész etnikai konfliktus túl van lihegve: "A holnapi pristinai röplabdameccsen nagyobb balhé lesz, mint itt a barikádokon" - mondja mosolyogva. Szerinte a rendőrségnek nem a szerbekkel vagy az albánokkal kell foglalkoznia, inkább a maffiával, mert az bizony szerb és albán oldalon is ott van, és sokkal nagyobb veszély. "Mert a maffia mind a két oldalon együttműködik, és épp az ő érdekük, hogy a két népet egymás ellen hangolják."

Mikor lesz vége?

Tavaly decemberben az EU egyszer már bejelentette, hogy Szerbia és Koszovó megállapodott az észak-koszovói határátkelők közös ellenőrzéséről és működtetéséről, végül azonban akkor sem született megegyezés. "Nem hiszem, hogy a koszovói konfliktust rövid távon meg lehet oldani, de ez nem is a katonák, hanem a diplomaták feladata" - mondta az [origo]-nak Tajti Miklós. Az alezredes szerint télen a nagy hideg valamennyire lehűtötte a kedélyeket, de tavasszal még feszültebbé válhat a konfliktus, mert a tavaszi szerb választások a koszovói helyzetre is hatással lesznek. "A katonák segítenek a helyzet normalizálásában, de itt mindenki politikai megoldást vár" - mondta. Hogy az mikor érkezik el, azt viszont nem lehet tudni.