Elbányásszuk magunk alól az élő földet

Elbontott hegycsúcsok, feltöltött völgyek, pusztasággá változtatott trópusi mocsarak, meggyulladó ivóvíz és mérgező termőföld jelzi, milyen veszélyei vannak a hatalmas lendülettel fejlődő bányászatnak. Egy új jelentés szerint a gazdasági válság miatt bizonytalanná vált befektetések elől sokan a bányászatba menekítették a pénzüket. Ez az iparág jól jövedelmez: az emberiség egyre nagyobb nyersanyagigénye miatt már extrém helyeket is érdemes leásni a föld alá.

Mi a közös egy amerikai vidéki özvegyasszonyban, a Niger-delta térségében élő őslakos ogoniban, a dél-afrikai vendákban vagy éppen az Amazonas brazíliai és venezuelai térségeiben élő yanomami indiánokban? Ugyanaz a veszély fenyegeti életüket: az értékes ásványok, ércek, energiahordozókért folyó versenyfutás, az egyre nagyobb mértéket öltő bányászat.

Jóformán senki sem menekülhet a különböző ásványkincsek megszerzéséért zajló küzdelem, a kitermelés jelentette veszélyek elől - figyelmeztet egy különböző - indiai, afrikai, európai - környezetvédő és civil szervezetek által készített friss jelentés. A Kinyílik Pandora szelencéjecímű jelentés szerint a bővülő termelés a bányavidékeken élők életminőségét, a helyi élelmiszertermelést, a földműveseket, az értékes vízkészleteket, erdőket, a biológiai sokféleséget, létfontosságú ökológiai rendszereket és magát a föld klímáját is nagyban veszélyezteti.

Nyaktörő ütem

Az iparág nyaktörő ütemben bővült az utóbbi tíz évben: a vasérckitermelés mértéke 180, a kobaltbányászaté 165, a lítiumbányászaté 124, a szénbányászaté 44 százalékkal emelkedett a jelentés összefoglalója szerint. Csak a kínai bányászat a harmadával bővült 2005 és 2010 között, de még ez is eltörpül Peruhoz képest, ahol 2011-ben egyetlen év alatt regisztráltak ugyanekkora növekedést. Dél-Afrikában pedig nemzetközi bányaipari befektetők az ország területének tíz százalékára kértek engedélyt az ott rejtőző palaolaj és palagáz kitermelésére.

A jelentés szerint a bányakoncessziókat is könnyű kézzel osztogatják, de nem csak ez a probléma. A Brazília északi és Venezuela déli részén, Amazóniában élő yanomami indiánok például hiába élnek védett területen, nem tudnak mit kezdeni a térségbe évtizedek óta beáramló illegális aranybányászokkal. Az esőerdőt és a folyókat az aranykitermeléshez felhasznált higannyal beszennyező fegyveres aranybányászokat marhatenyésztők követik, akik tarra vágják az indiánok erdőit, és marhatelepeket létesítenek a helyükön.

Gyémántbányászok a brazíliai Roosevelt rezervátumban. További képekért kattintson!

A Guardian brit lap tavaly novemberi beszámolója szerint a gazdasági válság miatt egekbe szálló aranyárak nemcsak Brazíliában és Venezuelában indítottak újabb aranylázat, hanem Guayanában, Peruban, Bolíviában és Kolumbiában is. Peruban 2003 és 2009 között hatszorosára emelkedett a bányászattal összefüggésbe hozható erdőirtás mértéke a lap által idézett kutatás szerint. Az erdőkből és a mocsarakból "pocsolyák pusztasága válik" - állapítják meg az észak-karolinai Duke Egyetem kutatói.

Nigériában a Niger-deltában 2008-ban és 2009-ben is hónapokon át folyt el a nyersolaj különböző olajkitöréseknél, beszennyezett mindent a környéken, és a könyéken élők életét teljesen felforgatta. Az országban átlagosan naponta két komolyabb olajszennyezés történik. A Nigéria délkeleti részén élő ogonik földje öt méter mélyen fertőződött meg szénhidrogénekkel, és egyetlen felszíni vízfolyás sem szennyeződés mentes, a benzolszint sok helyen az egészségügyi határérték kilencszázszorosa - állapította meg az ENSZ környezetvédelmi programjának egy tavalyi jelentése.

Lebontják a hegyeket

Nem maradnak érintetlenül a fejlett országok sem. A kitermelés bővüléséhez több tényező járul hozzá: a fémek, az ásványkincsek, az olaj és a gáz árának emelkedése. A 2008-ban kezdődött gazdasági válság miatt a befektetők nagy része - veszteségeik minimalizálását szem előtt tartva - a fém-, ásvány-, olaj- és gázkitermelés biztos haszonnal kecsetető piaca felé fordult.

A legnagyobb koncentrációban elérhető és a legjobb minőségű alapanyagokból azonban már kifogyott a föld a jelentés szerint. Ezért már a kevésbé könnyen és egyre szennyezőbb technológiával elérhető lelőhelyeket is érdemes feltárni. Eddig elérhetetlennek vagy gazdaságtalanul kitermelhetőnek gondolt, gyenge minőségű ásványkincsek értékelődtek fel.

Az Egyesült Államok keleti partvidékén fekvő Appalache-hegységben például már megéri egész hegycsúcsokat elbontani, hogy hozzáférjenek a hegyek alatt található szénhez. A meddővel a környező völgyeket töltik fel.

Kanada Alberta tartományában rendkívül vízigényes és szennyező technológiával nyerik ki az olajhomokban (vagy kátrányhomokban) található olajat. Ennél a technológiánál két tonna homok feldolgozása szükséges egy hordó olaj előállításához, a felszín alatti rétegek kitermelése pedig ennél is nagyobb veszteségekkel jár: az ennek a kinyeréséhez szükséges gőzinjekció során a környező tavakból és folyókból nyert vizet fűtik fel földgázzal kétszáz fokra, és juttatják be az olajtartalmú rétegbe.

A kanadai Fort McMurrayben található üzem, ahol vízigényes és szennyező technológiával nyerik ki a olajhomokból az olajat. További képekért kattintson!

Európában és Észak-Amerikában olajpalát bányásznak, úgynevezett frakkolással, amikor víz, homok és különböző mérgező vegyi anyagok nagy nyomással történő befecskendezésével megrepesztik a gáz- és olajtartalmú palát, hogy kinyerjék alóla az értékes ásványkincseket. A technológia rendkívül szennyező, a hátramaradt mérgező folyadék beszennyezi a felszíni vizeket és a talajt egyaránt.

Az eljárásnak más kockázata is van. A jelentés szerint a közelmúltban a nagy-britanniai Lancashire-ben észlelt két kisebb földrengésnél elismerte a helyi bányatársaság, nem lehet kizárni, hogy a mozgásokért az ő tevékenységük - és a frakkolásos technológia - a felelős. Az USA Pennsylvania államában fekvő Dimockban pedig különös jelenségekre figyeltek fel az ott lakók az elmúlt években: alkalmanként meggyulladt az ivóvizük, egy helyi özvegyasszony kertjében pedig 2009 szilveszter reggelén felrobbant a kerti kút. Mindez a frakkolás során a gázhordozó palából talajvízbe szivárgó metán miatt történt.

Az örökös növekedés

A jelentés szerint a bányászat hatalmas felfutását a fokozódó fogyasztás hajtja. Az amerikai Mineral Information Institute kimutatása szerint egy ma születő átlagos amerikai élete során több mint 1,3 millió kilogrammnyi - évente közel húsztonnányi - ásványt, fémet és üzemanyagot használ fel. Az ENSZ környezetvédelmi programja úgy becsli, hogy ha továbbra is a jelenlegi ütemben folytatódik a bányászat fejlődése, akkor 2050-re megháromszorozódik az éves ásványkincs-kitermelés.

További képekért kattintson!

A környezetvédők szerint miközben mindenki többnyire tisztában van például a fosszilis energiahordozók jelentette környezetszennyezéssel és az atomenergia kockázataival, a zöldnek mondható energia - napelemek, elektromos autók, szélturbinák - sem kecsegtetnek túl sok reménnyel, mivel ezek előállításához is nagy mennyiségű ásványkincsre - legfőképpen ritkaföldfémekre - van szükség. A zöldnek nevezett technológiák elterjedése ismét csak az ásványkincs-kitermelést, a pusztító bányászati tevékenységet gerjeszti - írják.

A jelentés figyelmeztet a végtelen növekedésen alapuló gazdasági modell fenntarthatatlanságára, a készítők szerint ennek a felfogásnak a megváltozása szükséges az alapvető változáshoz. Addig pedig a bányászatban érdekelt cégeket kell rákényszeríteni a hatékonyabb működésre, az okozott természeti károk helyreállítására, az anyagok újrafelhasználására, hogy legalább vissza lehessen fogni a természet kizsákmányolását és a pazarlást.