Pénzgyűjtésre vált a földönkívüliek leghíresebb kutatója

Egész életében a Földön kívüli civilizációk üzenetére várt a világ talán legismertebb asztrobiológusa, aki nemcsak a tudományos világot, de Hollywoodot is megihlette. Az őt alakító Jodie Foster a filmben kapcsolatba tudott lépni az idegenekkel, Jill Tarter azonban úgy vonul nyugdíjba, hogy nem jutott el hozzá egyetlen üzenet sem. Most már azzal is elégedett lenne, ha pénzt tudna gyűjteni arra, hogy a kollégái tovább kutathassák az űrből érkező jeleket.

"Nekem van a legjobb munkám a világon" - írta 2003-ban az Astrobiology Magazine hasábjain a híres amerikai kutató, Jill Tarter. Az akkor már világszerte ismert nő tudta, hogy nagy dolgot állít, de 30 éves pályafutása alatt már nem először mondta ki ezt: soha egyetlen napra nem jutott eszébe, hogy valami mással kellene foglalkoznia. A jelenleg 68 éves, immár világhírű kutató egész életét annak szentelte, hogy a világűrből érkező rádiójelek elemzésével Földön kívüli civilizációk nyomaira bukkanjon.

Az 1970-es években, amikor csatlakozott a NASA tudósaihoz, még csak egy kis csoport dolgozott azokon a rádióteleszkópokon, amelyekkel a világűrből érkező rádióüzeneteket meg lehetne hallani. Bár azóta sem sikerült egyetlen távoli csillagrendszerből sem értelmes üzenetet befogni, a SETI-program (Search for Extraterrestrial Intelligence, Földön kívüli intelligencia keresése) máig működik, és a NASA-tól immár független, nonprofit SETI Intézet több mint 150 tudósa foglalkozik a témával. A kutatás épp most válik egyre izgalmasabbá, mivel a 2009-ben üzembe helyezett Kepler-űrteleszkóp sorra fedezi fel az olyan bolygórendszereket, amelyekben akár idegen civilizációk is élhetnek, és amelyek felé immár célzottan fordíthatják füleiket az idegenek üzeneteire váró tudósok.

Jill Tarter azonban a kutatásnak ebben az izgalmas fázisában mégis otthagyja munkáját: a kutató a múlt héten hétfőn bejelentette, hogy lemond az általa vezetett SETI Intézet igazgatói posztjáról, és idegenek helyett dollármilliók felkutatására indul. A kormányzati támogatástól régóta megfosztott, jelenleg nonprofit szervezetként működő kutatóközpont ugyanis olyannyira pénzszűkébe került, hogy tavaly hónapokra le kellett állítania hatalmas űrteleszkópjait is. A tudományt meggyőzően népszerűsítő tudós ezért úgy döntött, hogy a SETI-program nagyobb hasznát veszi pénzért kalapozó ügynök szerepében, mint az űr zajait elemző igazgatóként.

Halak az óceánban

Mindez azt jelenti, hogy valószínűleg nem Jill Tarter lesz az a tudós, aki először meghallja, mit kiabálnak a világűrbe távoli idegen civilizációk. Pedig sokan várták ez tőle: az ő alakja ihlette a Kapcsolat (Contact) című 1997-es sci-fi film Jodie Foster által alakított főhősnőjét is, aki a filmben kapcsolatba lép az idegenekkel. Tarternek azonban megmarad az alapozó munka, hogy később talán valaki más valóban meghallhassa a távoli világok üzenetét.

Persze ez sem állt távol tőle, karrierje során mindig is fontosnak tartotta, hogy a tudományt átadja a hétköznapi embereknek, és korábbi nyilatkozataiban is azt hangsúlyozta, hogy hosszú távú kutatást vezet, aminek talán nem is lesz eredménye az ő életében. "A munkám legjobb része inkább az, amikor elmondhatom a történetet az embereknek" - nyilatkozta a Physics Buzz című blognak 2010 februárjában. "Olyan vagyok, mint egy vezérszurkoló vagy egy hittérítő" - tette hozzá, nem titkolva, hogy régóta folytat egyfajta lobbitevékenységet az idegeneket évtizedek óta sikertelenül kutató program érdekében.

Jill Tarter előadást tart egy újonnan felfedezett bolygóról

A programba ugyanis rengeteg pénzt öltek már bele Amerikában: 2007-ben adták át például az Allen Telescope Array (ATA) nevű kaliforniai rádióteleszkóp-telepet, ahol 42 hatalmas antenna kezdte meg az űr pásztázását értelmes üzenetek után. De korábban is évtizedeken át lelkesen vizsgálták az űrből jövő jeleket az adott kor technikájával: a tudósok többször fogtak gyanús, izgalmas üzeneteket, igaz, végül mindig kiderült, hogy a jelek távoli repterekről vagy ember által fellőtt űreszközöktől származnak. Tarter szerint azonban nem baj, hogy eddig nem találtak semmit, a kutatás fejlődése, a technológia kifinomultabbá válása egyre kecsegtetőbb eredményeket ígér.

"Frusztráló szembenézni azzal a gyakran feltett kérdéssel, hogy ha 50 év keresése során nem találtunk semmit, az nem jelenti-e, hogy nincs is rajtunk kívül senki odakint" - mondta a Physics Buzznak. Szerinte azonban nem szabad elfelejteni, hogy eddig csak a világűr nagyon kicsi szegletére tudtak figyelni, nagyon korlátozott technikával. "Olyan ez, mint ha azt kutatnánk, hogy vannak-e halak az óceánban. Az 50 év alatt egy pohárnyi vizet mertünk az óceánból, és abban kerestük a halakat. Lehetett volna benne, de ha nem találtunk, még nem jelenti, hogy egyáltalán nincs is" - magyarázta.

A tolerancia és a nők szószólója

A költséges kutatásnak - földönkívüliek jeleinek befogása híján - Tarter igyekezett más hasznot is tulajdonítani. "A SETI egyike azoknak a dolgoknak, amelyek megváltoztathatják a világot, még akkor is, ha nem találunk egyetlen idegen jelet sem egy egész emberöltő alatt" - mondta 2010-ben. Szerinte ugyanis azzal, hogy az emberek idegeneket keresnek az űrben, megváltozik a nézőpontjuk. "Az emberek rájönnek, hogy egy aprócska bolygó lakói a végtelen kozmoszban, az űr pedig tele lehet egyéb intelligens életformákkal is" - magyarázta. Ez szerinte valószínűleg azt jelenti, hogy mi itt a Földön mindannyian sokkal jobban hasonlítunk egymásra, mint a földlakók az idegen lényekre. "Vagyis még ha egyetlen idegen jelet sem fogunk be, akkor is elültethetjük az emberekben a "földlakó-identitást" - mondta: a tudós azt reméli, hogy ezzel feloldódnak az emberek, népcsoportok közötti különbségek és ellentétek, amelyek miatt olykor egymást ölik a Föld népei.

A kutató másik nagy küldetésének a tudomány népszerűsítését tekintette a fiatalok és a nők között. Saját bevallása szerint ő is részben azért választott tudományos pályát, mert zavarta, hogy olyan kevés nő dolgozik a területen, és példát akart mutatni a diáklányoknak. "Nagyon sok tudományterületen van a szükségesnél jóval kevesebb X-kromoszóma" - mondta 2010 márciusában a Fast Company hírportálnak. "Pedig tudom, milyen fontos, hogy legyen valaki, aki bebizonyítja, hogy [egy nő is] meg tudja csinálni mindezt. Én mindig azt mondom a fiataloknak, hogy a tudomány fantasztikus karrier, mert sosem kell felnőni benne. Mindig újra és újra feltehetjük a kérdést: 'Miért?', és saját magunk találjuk meg a kérdéseinkre a válaszokat."

Az ATA rádióteleszkópjai Kaliforniában

Az első generáció

Tarter 1975-ben csillagászatból doktorált a kaliforniai Berkeley Egyetemen, de már tanulmányai alatt megismerkedett a NASA "Küklopsz projekt" fedőnevű programjával. Ez a projekt foglalkozott azzal, hogy hogyan lehetne intelligens életformák után kutatni a kozmoszban, és saját bevallása szerint Tartert egyből magával ragadta az elképzelés. "Korábban sokat sétálgattam apámmal a csillagos ég alatt, és a csillagokat bámulva elég ésszerűnek tűnt, hogy azok a csillagok valaki másnak a napjai" - mondta 2004-ben a CNN-nek. Először azonban a Küklopsz projekt megismerése után tudatosult benne, hogy akár tudományos eszközökkel is megpróbálhatná bebizonyítani, hogy értelmes lények élnek a távoli csillagokban.

A SETI által használt program lényege, hogy több száz fényév távolságban lévő csillagok irányából próbálnak rádiójeleket befogni, és ezek között igyekeznek olyanokat találni, amelyek mesterséges adásra, intelligens üzenetre emlékeztetnek. Ilyen távolságban az életet vagy az intelligens lényeket önmagukban nem lehet kimutatni, de amennyiben a célba vett csillagrendszerekben technológiát használó, rádiójelekkel vagy optikai eszközökkel kommunikáló civilizáció létezik, azt a remények szerint előbb-utóbb meghalják a keresgélő rádióteleszkópok. "A múltban csak papokat és filozófusokat faggathattunk arról, hogy mit hisznek, a Küklopsz projekt tanulmányát olvasva azonban rájöttem, hogy mi vagyunk az emberiség első generációja, amely a hitet tudományos megfigyeléssel válthatja fel" - magyarázta a kutatásban rejlő lehetőséget Tarter a MercuryNews.com hírportálnak.

Nem ufókat vizsgálnak

A SETI kutatói a gyakori közhiedelemmel ellentétben nem ufókat, a Földön állítólagosan észlelt, azonosítatlan repülő objektumokat keresnek, és nem is a Földre látogató állítólagos űrlényeket próbálják megtalálni. Amennyiben a Földön valóban, bizonyíthatóan találkoztak volna már idegenekkel, az egész SETI-kutatás értelmét veszítené, hiszen az nem itt, hanem távoli csillagrendszerekben próbálja bebizonyítani egy idegen technikai civilizáció létét. A SETI-kutatók ebből adódóan nem is hisznek a földi ufóészleléseknek: "Kifejezetten bosszantó, amikor szembesülünk vele, hogy az emberekből mennyire hiányzik a kételkedés, és mindent elhisznek bizonyítékok nélkül" - nyilatkozta Tarter. "Az emberek sajnos nem bizonyítékokra és a valóságra kíváncsiak, általában csak történeteket akarnak hallani" - mondta az ufóhívőkről.

Honnan lesz rá pénz?

A Tarter által vezetett SETI Intézetet az 1980-as években az amerikai kormány támogatásával állították fel, de a NASA SETI-programját az USA 1993-ban felfüggesztette. 1994 óta a programot nem finanszírozza a szövetségi kormány, ezért az intézet azóta kénytelen volt nonprofit szervezetként működni, egyetemek és egyéb támogatók segítségével. Az ATA űrteleszkóp-rendszert például többek között a Microsoft társalapítójának, Paul Allennek a 30 millió dolláros adományából építették fel.

Ilyen rádiótávcsövek hallgatják a világűr üzeneteit

A begyűrűző pénzhiány akkor vált érezhetővé, amikor a SETI korábbi partnere, a kaliforniai Berkeley Egyetem anyagi okokból kilépett a projektből, azután 2011 áprilisában a szervezet arra kényszerült, hogy leállítsa az ATA teleszkópjait. A rádiójelekre fülelő teleszkópok csak decemberben indultak újra, miután sikerült pénzt szerezni az amerikai légierőtől: utóbbinak műholdak beméréséhez és a Föld körül keringő űrszemét megtalálásához hasznos az antennák fenntartása. "Új partnerünk van, ezt az üzletet nyélbeütöttük, a teleszkópok újra működnek" - mondta a Space.com hírportálnak Tarter. "De most arra is pénzt kell találnunk, hogy kifizessük az embereket, akik használják ezeket az eszközöket, és okos dolgokat, kutatásokat végeznek velük".

Tarter ezért döntött úgy, hogy ezen túl teljes idejét a pénzgyűjtésnek szenteli. A tudós ugyanis abban bízik, hogy a Kepler űrteleszkóp hamarosan a Földhöz hasonló bolygókat fog felfedezni, amelyek "lehallgatása" igazi értelmet ad a programnak. "Tudjuk, hogy a Föld 2.0 valahol itt van a küszöbön, szinte már látjuk" - nyilatkozta többször is. Ahhoz azonban, hogy valamit kezdeni tudjanak vele, a program nem állhat le. "Lehet, hogy nem fogok be egyetlen igazi jelet sem az életben, de stabil pénzügyi hátteret teremthetek a projektnek a következő nemzedék számára" - mondta. "Ez egy olyan örökség lenne, amire büszke lehetek."