Miközben kint a téren a rohangáló gyerekek és a trécselő öregasszonyok a szombat délutáni napsütésben fürdenek, a lézengő hívek egymás után járulnak a szent ikonokhoz a belgrádi Szent Száva székesegyház monumentális falai között. Előbb egy idős nő vet keresztet a szentképek előtt, majd néhány fiatal férfi lép oda, és megcsókolja az ikonokat. Többen imát mormolnak, és áldást kérnek szeretteikre, családjukra, nemzetükre. Alkalmasabb időben nem is tehetnék, vasárnap ugyanis egyszerre tartanak elnökválasztást, parlamenti és önkormányzati választásokat Szerbiában, amivel eldől, hogy merre visz a sokat szenvedett balkáni ország útja.
További képekért kattintson a fotóra!
A Belgrád látképét minden irányból uraló, házak fölé magasodó zöld kupolás templom nem is szimbolizálhatná jobban az ország helyzetét: akárcsak Nagy-Szerbia dicsősége és felvirágoztatása, a Szent Száva székesegyház is a nagyra törő szerbek egyik befejezetlen álma maradt. A világ legnagyobb ortodox székesegyházaként számon tartott templom kívülről grandiózusnak és lenyűgözőnek tűnik, a kapun belépve azonban sivár üresség és csupasz betonfalak fogadják a híveket. Szerbiának nem volt pénze, hogy a világhírűnek készülő óriási dóm belsejét befejezze, a rideg betoncsarnok pedig kijózanítóan árulkodik a szomorú valóságról.
További képekért kattintson a fotóra!
Egy nacionalista gőggel vívott, csúfosan elvesztett háború után a szerbek ugyanúgy Jugoszlávia romjain érezhetik magukat, mint a Szent Száva székesegyház komor betonkupolája alatt. Az új határokkal felszabdalt birodalomban élő, Koszovót is elvesztő szerbeket még élteti a hit és a nemzeti érzés, de Szerbia pénztelenül, munkanélküliek tömegeivel és mély kiábrándultsággal néz a jövőbe. Ebben a helyzetben mérkőznek meg egymással vasárnap az ország politikai pártjai, amelyek már csak a külső segítségben reménykednek. A vasárnapi választás attól különleges, hogy minden komolyan vehető jelöltje az Európai Unióhoz való csatlakozástól várja az ország megmenekülését, noha jelenleg az EU is épp történetének egyik legnagyobb válságát éli.
Minek várjunk az oroszokra?
"Van egy vicc Szerbiában az uniós csatlakozásról" - meséli mosolyogva egy ruganyos léptű fiatalember, Dragan, miután végigcsókolta az ikonokat a Szent Száva székesegyház csarnokában. "Azt szoktuk mondani, hogy egyszer biztosan belépünk majd az EU-ba, de az lesz az a pillanat, amikor mindenki más kilép". A férfi jót nevet a poénján, aztán komolyra fordítja a szót: "Nézd meg Romániát vagy Bulgáriát! Szerbia sokkal jobb náluk, ha ők meg tudták csinálni, be tudtak jutni az EU-ba, akkor nekünk is sikerülnie kell."
További képekért kattintson a fotóra!
A szerb kormány 2009 decemberében nyújtotta be tagfelvételi kérelmét az EU-ba, és 2012 márciusa óta hivatalosan is tagjelölt. A jelenlegi elnök, Boris Tadic és az általa vezetett Demokrata Párt kormánya immár harmadik ciklusában kampányol azzal, hogy Európába vezeti az országot, és komoly előrelépést is ért el az ügy érdekében. Ez azonban az idén már nem lesz elég a választási győzelemhez, hiszen a mostani választásra az eddig keményen EU-ellenes, oroszbarát nacionalisták is átnyergeltek az európai útra. A közvélemény-kutatások által befutónak tartott kihívó, Tomislav Nikolic Szerb Haladó Pártja (SNS) is elkezdett az EU-val kampányolni, ami akár választási győzelmet is hozhat neki. (A jelöltek programjáról és a radikálisok pálfordulásáról itt olvashat bővebben.)
Tomislav Nikolic Szerb Haladó Pártja (SNS) plakátjai Belgrádban. További képekért kattintson a fotóra!
Hogy miért? "Oroszország már nem opció" - mondja Dragan. Szerinte Szerbia mindig is az orosz segítségre várt, de az sosem érkezett meg: "Vártuk, hogy segítsenek az 1999-es NATO-bombázásoknál, vártuk, hogy segítsenek azóta is. De mindig csak csalódnunk kellett bennük. Minek várnánk az oroszokra tovább?" Dragan szerint azért tűzte zászlajára szinte minden jelölt az EU-csatlakozást, mert az immár elkerülhetetlen: a fiatalok nem Oroszországba, hanem Európába vágynak, utazni akarnak, külföldön akarnak dolgozni, és a nép akaratát többé nem lehet eltéríteni.
Hozzá vagyunk szokva az összeomlásokhoz
"Igaz, az emberek nagyon keveset tudnak az unióról, és ez nagy baj" - ismeri el Dragan, aki szerint az EU sok csalódást is rejteget Szerbia számára: a rengeteg csatlakozási feltételről, szabályról és kötelezettségről az emberek hajlamosak megfeledkezni. "Most például annyi szeszt, annyi rakiját főzhetek otthon, amennyit csak akarok, de az EU biztosan nem engedi majd, hogy házi készítésű alkohollal árasszuk el a világot".
De az [origo] által megkérdezett belgrádiak nem is állítják, hogy egy jobban szabályozott, tisztább, európaibb világ reménye hajtja őket az unió felé. A csatlakozási szándékban keveset nyomnak latban az emberi jogok, az európai értékek vagy a kultúra. "Munkahelyeket várunk a csatlakozástól, és sok pénzt" - jelentette ki kertelés nélkül Dmitrij és Goran, két hívő, aki szintén a hatalmas Szent Száva templomban beszélgetett az [origo]-val. "Első a pénz, aztán jöhetnek az európai értékek".
"Munkahelyeket várunk a csatlakozástól, és sok pénzt".További képekért kattintson a fotóra!
A csodaváró szerbeknek az eszébe sem jut, hogy az EU nem kifogyhatatlan pénzforrás, hanem épp súlyos pénzügyi válságban vergődő szervezet. "Erős az, van pénze, a horvátoknak is adtak egy csomót" - legyintenek. De van, aki szerint már azért is érdemes bejutni, mert ha Szerbia és szomszédai egyszer az unió tagjaivá válnak, biztosan nem lesz több háború a volt Jugoszlávia területén. Egy belgrádi taxisofőr, Milan szerint pedig az egészben az lenne a legjobb, hogy ha bent lesznek az EU-ban, Brüsszel vége a körmére néz a korrupt szerb politikusoknak, és megrendszabályozza az ország most még szabadon garázdálkodó vezetőit.
Milan, a taxisofőr a korrupció visszaszorítását várná az EU-tól. További képekért kattintson a fotóra!
"Volt itt már bombázás, volt itt már minden szörnyűség, hozzá vagyunk szokva a rossz időkhöz" - mondja Milan, miközben végigszáguld a külvárosok szürke utcáin. Neki sok barátja dolgozik nyugaton, és abból, amit tőlük hall, optimista. "Talán illúzió, de bármennyire gyengélkedik is az EU, szerintem csak jobb lehet vele az életünk" - mondja. "Különben is, a sok nemzetből álló Jugoszlávia volt az EU prototípusa, és az is összeomlott. Mi már hozzá vagyunk szokva az összeomlásokhoz, nem lepődünk meg, ha az EU is bedől" - véli egy középkorú szerb asszony is.
Halál az elnökre
Bár néhány éve Szerbia legnagyobb politikai ereje, a radikális nacionalisták még dacosan szembeszálltak az EU gondolatával, az [origo] tapasztalata szerint a mostani választásra már a legszélsőségesebbek is beadták a derekukat. Belgrád utcáin az [origo] csak néhány EU-ellenes graffitivel és poszterrel találkozott, utóbbiak annyira öregek voltak, hogy az EU-jelvényt áthúzó piros vonal el is tűnt róluk, a festéket kiszívta a nap. Szombat este pedig még a főváros legjobb futballcsapatainak rangadóján tomboló ultrák is elismerték: bármennyire rajonganak is a nemzeti függetlenségért, és bármennyire gyűlölik is az EU-t, nincs más választásuk, mint a csatlakozás.
További képekért kattintson a fotóra!
"Utáljuk Európát, de muszáj belépni, az EU rákényszeríti Szerbiát az integrációra" - panaszkodik a belgrádi Partizan és a Crvena Zvezda rangadóján egy Zvezda-szurkoló, Nikola, miközben társai épp fáklyákkal dobálják meg a pályát védő biztonságiakat. "Mi vagyunk a legnagyobb nacionalisták Szerbiában, de elfogadjuk, hogy nincs más választás" - mondja. A B-középből azért felharsan a szólam, hogy "Halál Borisz Tadic elnökre", a politikusra, aki az EU-ba kényszeríti az országot. De mind a Zvezda, mind a Partizan szurkolói azt állítják: ők inkább nem is politizálnak, hisz minden jelölt rossz és hazug: jobb nem keverni a focit és a politikát.
"Utáljuk Európát, de muszáj belépni, az EU rákényszeríti Szerbiát az integrációra". További képekért kattintson a fotóra!
Mindenkinek sok van a rovásán
Marad azonban a vasárnapi választás nagy kérdése: ha minden komolyan vehető jelölt Európába vinné Szerbiát, mégis kire bízzák a feladatot. Nem csak a belgrádi ultrák gondolják ugyanis, hogy a politikai vezetés és a felkínált alternatívák hiteltelenek, az [origo]-nak a belgrádi várban egy elegáns borfesztivál értelmiségi vendégei is arról beszéltek, hogy kiábrándító a politikai felhozatal. "Mindenki kompromittálta már magát, mindenkinek sok van a rovásán, senki sem tiszta" - panaszkodtak a középkorú pedagógusok és köztisztviselők. "Ha két katasztrófából mégis a kevésbé rosszat kellene választani, mégis inkább a mostani kormánypártot választanánk" - mondják aztán. "Mert az legalább korábban is az EU-csatlakozást hirdette, és nem csak most váltott színt".
"Szerbiáért, tudod, hogy miért. Kostunica". További képekért kattintson a fotóra!
Tadic elnök Demokrata Pártja (DS) nagyon igyekszik azt mutatni, hogy ők az igazi européerek: a párt székházán, amely a belgrádi magyar nagykövetséggel átellenben, a diplomáciai negyed gyönyörű villájában áll, a szerb zászló mellett már most is ott lobog az EU-é. "Az ellenzék néhány éve még Nagy-Szerbiát és Ratko Mladicot [a Hágában háborús bűnökkel vádolt boszniai szerb tábornokot] éltette" - magyarázza az [origo]-nak Maja Videnovic, a DS szóvivője: "Most azt mondják, az EU-mellett vannak, de a tetteik mást mutatnak". A kormánypárt szóvivője szerint ők viszont megmutatták, hogy képesek megváltoztatni az országot, képesek együttműködni a szomszédokkal, és képesek közelebb vinni az országot Európához. "Négy év alatt több mint ezer új törvényt fogadtunk el, új befektetőket hoztunk az országba a gazdasági válság kellős közepén, és biztosak vagyunk benne, hogy bár az emberek nehezen élnek, ezt az utat fogják választani" - mondja.
A jelenlegi kormányzó párt, a Demokrata Párt székháza. További képekért kattintson!
A kormány azonban nem győzött meg mindenkit: Milan, a taxisofőr szerint mindez csak illúzió, a világnak mutatott hamis kép. A férfi, aki Belgrád minden rejtett zugát ismeri, állítja: a kormány egyáltalán nem volt üzletbarát, a taxisoknak például sosem adott semmilyen segítséget, csak megnehezítette az életüket. "Botrányok, korrupciós ügyek követték egymást, az emberek kiábrándultak belőlük" - állítja: "Én háromszor is rájuk szavaztam az előző választásokon, de most biztosan nem fogok!" Milyen lehetőség marad? Milan egyáltalán nem nacionalista, nem szereti Tadic kihívóját, Tomislav Nikolicot. De ő az egyetlen, aki meg tudja dönteni ezt a kormányt, ezért mégis oda megy majd a szavazata.