Barack Obama meghalt. Élt mindössze nyolc évet. Ezzel a gyászjelentéssel vezette fel az ABC News tudósítója, Matt Negrin az egyik legutóbbi elemzését. Az írásnak persze annyiban nincs igaza, hogy Obama valójában él és virul, de politikai értelemben már sokkal inkább megállja a helyét a nekrológ. Negrin szerint ugyanis az utóbbi hetekben egyértelművé vált, hogy az egykor megbékélést és kulturált politikai stílust hirdető politikus helyébe egy dörzsölt és harcias figura lépett. "A halál oka vélhetően annak a felismerése volt, hogy egy egyre inkább pártos politikai környezetben kell újraválasztást nyernie. Ezzel a rákszerű megbetegedéssel már hónapok, vagy talán évek óta is küzdött" - írta az újságíró.
Bekeményít az elnök
A cikkben emlegetett nyolc év arra utal, hogy Obama épp 2004-ben tűnt fel az országos politikában. Az akkori demokrata elnökjelölő gyűlésen mondott egy nagy visszhangot kiváltó beszédet, amelyben összefogásra szólította fel az amerikaiakat. "Nincs egy liberális Amerika és egy konzervatív Amerika. Csak Amerikai Egyesült Államok vannak" - jelentette ki hatalmas ováció kíséretében az akkor még csak szűkebb hazájában, Illinois államban ismert politikus. Obama később is tartotta magát ehhez az üzenethez, kampánybeszédeinek és A remény bátorsága című könyvének is az volt a fő mondanivalója, hogy túl kell lépni a marakodó politizáláson, és össze kell fogni az ország előtt álló nagy kihívások legyőzése érdekében.
Obama és a vérszívók
Ehhez képest tűnik most nagy váltásnak a 2012-es elnökválasztási kampánya. Matt Negrin politikai nekrológjának közvetlen előzménye például az volt, hogy május közepén Obama kampánystábja olyan hirdetéseket tett közzé, amelyek keményen támadták republikánus kihívója, Mitt Romney üzletemberi múltját. A reklámok azt sugallták, hogy a Romney által korábban vezetett befektető cég tevékenysége miatt sokan elveszítették a munkájukat. Elkeseredett egykori dolgozók beszéltek arról, hogyan szűnt meg a munkahelyük, és Romneyt, illetve egykori cégét többek között vérszívókként emlegették.
Obama-hirdetés Romneyról
Ehhez hasonló hangvételű - és nem is titkoltan csúsztató - hirdetés elképzelhetetlen lett volna Obamától 2008-ban. Akkor a jelszavai a remény és változás voltak, és ugyan voltak kemény ütközetei ellenfeleivel a különböző tévévitákban, arra nagyon ügyelt, hogy a pozitív üzenetek legyen túlsúlyban. A 2008-as kampányról szóló Game Change című könyv például felidézi, hogy Obama szokatlanul dühös lett, amikor a stábtól kikerült egy olyan anyag, amely Hillary Clinton indiai kapcsolatait firtatta (a dokumentum Clintont gunyorosan pandzsabi szenátornak hívta, és azt feszegette, hogy mi köze van az indiai származású amerikaiaktól kapott adományainak férje indiai érdekeltségeihez). "Soha ne csináljatok semmi olyat, ami kényelmetlen helyzetbe hoz engem, vagy ami miatt azt gondolhatják az emberek, hogy megváltoztam, csak azért, hogy nyerjek. Ha rajtakapok bárkit, hogy Clintonék magánéletében vájkál, ki fogom rúgni" - figyelmeztette stábja tagjait Obama a könyv szerint.
Bár az elnök újraválasztásán dolgozó tanácsadók vitatják, hogy a Romney üzletemberi múltját firtató hirdetések személyes támadásnak minősülnének, több jel is utal arra, hogy ez a kampány sokkal keményebb lesz, mint a négy évvel ezelőtti. Akkor nemcsak Obama törekedett a civilizált hangnemre, hanem a republikánus jelölt, John McCain is nagyrészt igyekezett tartózkodni a negatív üzenetektől. Nem volt hajlandó kihasználni például azt, hogy Obama egykori papjáról, Jeremiah Wrightról olyan videók kerültek elő, amelyeken a lelkész az Egyesült Államokat gyalázza. McCain szerint ez övön aluli ütés lett volna, bár részben tartott attól is, hogy ha az Obamához hasonlóan afroamerikai lelkészen keresztül indítana támadást, akkor rasszizmussal vádolnák.
Husszein legyőzése
Úgy néz ki azonban, hogy a republikánus párt környezetében most vannak néhányan, akik ezt utólag súlyos hibának tartják, és fel akarják melegíteni az ügyet ebben a kampányban. A New York Times május közepén számolt be arról, hogy egy Joe Ricketts nevű konzervatív milliárdos olyan kampány megindítását fontolgatta, amely Obama és Wright kapcsolatára épített volna. A terv a "Barack Husszein Obama legyőzése" címet viselte, külön kihangsúlyozva az arab hangzású középső nevet, amelynek emlegetésével arra szoktak rájátszani, hogy sok választó továbbra is muzulmánnak hiszi az egyébként keresztény elnököt. Ricketts ugyan később jelezte, hogy ez csak egy elképzelés volt a sok közül, a terv kidolgozottsága arra utalt, hogy komolyan elgondolkodtak az offenzíva megindításán.
Romney másra bízza a piszkos munkát
Ricketts szerepének más szempontból is jelentősége van a kampányban. A milliárdos üzletember nem közvetlenül Obama kihívóját, vagyis Romneyt támogatja, hanem egy tőle független szervezetet. Az amerikai politikában super PAC-nek (super political action committee, magyarul szuper politikai akcióbizottság) hívják ezeket, és az elmúlt két évben váltak igazán fontos politikai szereplőkké. Egy 2010-es legfelsőbb bírósági döntés szerint ugyanis ezek a super PAC-ek korlátlan összegű adományokat fogadhatnak el, és szabadon végezhetnek kampánytevékenységet. Az egyetlen kikötés az, hogy nem állhatnak közvetlen kapcsolatban a választásokon induló jelöltekkel, ezt a határvonalat azonban a gyakorlatban nehéz meghúzni.
Mitt Romney hivatalos kampányszervezete mellett például már régóta működik egy Restore Our Future (Építsük újjá a jövőnket) nevű super PAC. Ennek formálisan nincs köze a jelölthöz, viszont a kampány során végig őt támogatta. Jól jött ez például Romneynak akkor, amikor még a republikánus jelöltségért folyó küzdelemben szembe kellett szállnia a megerősödő riválisokkal. Az egyik ilyen célpont Newt Gingrich volt, akinek tavaly decemberben nőtt meg látványosan a népszerűsége, mire a Restore Our Future elkezdett a politikust támadó hirdetéseket futtatni. A kampányról szóló, Inside the Circus (A cirkuszon belül) című e-könyv szerint Gingrichet gyakorlatilag betemették hirdetésekkel, amelyek közül volt olyan, amit a könyv szerzői egyszerűen a brutális jelzővel emlegettek.
A piszkos munkát más végzi el
Romney számára azért is előnyös ez a felállás, mert neki személyesen nem kell részt vennie a negatív kampányolásban, a piszkos munkát elvégzi ugyanis helyette a super PAC. Még azt a luxust is megengedheti magának, hogy Obamát úgy emlegesse, mint egy kedves, szerethető embert, akivel szerinte csak annyi a baj, hogy nem ért a gazdasághoz. Nem szükséges ennél keményebb szavakat mondania róla, mert úgyis ott vannak a republikánus párthoz kötődő super PAC-ek, amelyek mindent megtesznek azért, hogy démonizálják az elnököt. Ezek a szervezetek ráadásul nagy erőkkel készülnek a novemberben esedékes elnökválasztásra, a Politico értesülése szerint összességében egymilliárd dollárt terveznek kampányra költeni (igaz, ezzel nemcsak az elnökválasztást, hanem a törvényhozási választásokat is le akarják fedni).
Ha ehhez hozzáadjuk, hogy várhatóan a Romney-stábhoz is befolyik majd több százmillió dollárnyi adomány, egy félelmetes erejű kampánygépezet képe rajzolódik ki, amellyel nehéz felvennie a versenyt Obamának. Az elnök ugyan négy évvel ezelőtt rekordot döntött az adománygyűjtéssel, most azonban meglehetősen gyengén halad vele, ráadásul a super PAC-ekkel sem áll túl jól.
Kemény üzenetek röpködnek a kampányban
Obama ugyanis korábban többször elmondta, hogy súlyos hibának tartja a legfelsőbb bíróság részéről azt a döntést, amely lehetővé tette ezeknek az akcióbizottságoknak a működését. Szerinte a korlátlan adományozás eltorzítja a politikai erőviszonyokat, és túlzottan nagy politikai befolyáshoz juttatja a gazdagokat az átlagemberekhez képest. Emiatt sokáig az is volt a hivatalos álláspont, hogy Obama super PAC-ek nélkül fog kampányolni, idén februárban azonban hirtelen 180 fokos fordulat történt, és az elnök kampánystábja jelezte, mégis arra kérik a demokrata támogatókat, hogy adjanak pénzt ilyen szervezeteknek. Ez azonban elkésett lépésnek tűnt, az Obamához közel álló Priorities USA Action nevű akcióbizottság ugyanis jócskán le van maradva republikánus társaitól a pénzgyűjtésben.
A fordulat tehát nem jött be, de önmagában a döntés jelezte Obama szorult helyzetét. A kiutat ebből pedig láthatóan a keménykedésben találták meg. A hangsúly most nem azon lesz, hogy Obama milyen nagyszerű változásokat hoz majd az országnak, hanem hogy milyen súlyos veszélyei lennének annak, ha a republikánusok kezébe kerülne a Fehér Ház. Ez a negatív kampányolás klasszikus esete, és persze hasonló üzenetekkel operálnak a republikánusok is, akik szerint Obama újraválasztása egyenlő azzal, hogy az Egyesült Államok szocialista országgá válik. Mindez azt is jelenti, hogy nem fognak visszatérni a 2008-as kampány fennkölt üzenetei, ami egy demokrata kampánytanácsadó szerint amúgy is csak egy kivételes eset volt. "Szerintem 2008 egy egyedi pillanat volt, és most visszatértünk az aljaskodáshoz" - magyarázta Jamal Simmons az Atlantic magazinnak, hozzátéve: "Így mennek a dolgok. Ilyen az elnökválasztási kampányolás a 21. században."