Széthullik a magyarok amerikai fészke

Szétszéledő fiatalok, egymással veszekedő idősek és megszűnő közösségek mutatják a magyarság hanyatlását az Egyesült Államok egyik legmagyarabb városában, Pittsburghben. A kivándorló magyarok egykori központjában két héttel ezelőtt szűnt meg az utolsó magyar klub, és bár egy helyi magyar lelkész szerint ez nem jelent nagy csapást a közösségükre, mások szerint a vég immár elkerülhetetlen.

Az Egyesült Államok északkeleti részén, a pennsylvaniai Pittsburghben egy 163 méteres, neogótikus felhőkarcoló emlékeztet arra, milyen sokféle európai népcsoportnak köszönheti nagyságát a város. A "tanulás katedrálisának" nevezett, közel százéves toronyban archaikus tanulószobák állítanak emléket az itt letelepedő népeknek: minden nagy számban bevándorló nemzet tagjai saját stílusukban, saját hagyományos motívumaikkal rendeztek be egy-egy szobát a torony első szintjein. A 29 felvonultatott nép között, az angol, német, francia, ír, szlovák és román tanulószobák mellett, 1938 óta magyar terem hirdeti a magyar bevándorlók jelenlétét.

A pittsburghi tanulás katedrálisa

Pittsburgh az 1800-as évek végétől az Egyesült Államokba áramló magyar bevándorlók egyik központja volt, itt és a szomszédos Clevelandben telepedett le a legnagyobb magyar közösség. A 20. század elejére amerikai magyarok töltötték meg a régió bányáit, acél- és dohánygyárait, a bevándorlók pedig egymás után alapított templomaikkal, biztosítótársaságaikkal, iskoláikkal és kulturális klubokkal igyekeztek nyomot hagyni Amerika térképén.

A pittsburghi magyarok nyüzsgése azonban - úgy tűnik - immár teljesen leáldozóban van, az elmúlt évtizedekben egyre jobban szétforgácsolódtak, megcsappantak a magyar közösségek. A hanyatlás egyik emblematikus pillanataként két héttel ezelőtt bezárt Pittsburgh utolsó magyar klubja is, ahova az idős magyarok beszélgetni, iszogatni jártak össze. Nyomai ugyan még vannak a magyar identitásnak a város déli csücskében, és a tanulás katedrálisában is meghirdetik még a magyar nyelvtanfolyamot a "Kevésbé Gyakran Tanított Nyelvek Központjában", de az [origo] által megkérdezett kinti magyarok szerint az elmúlás már szinte megállíthatatlan.

A magyarok folyton veszekednek

"Egyértelműen hanyatlik a világunk, sokszor úgy érzem, hogy a magyarok buknak majd el először az itt élő népek közül" - mondta az [origo]-nak telefonon Rose Marie Gerzsenyi, egy 85 éves asszony, aki magyar néptánccsoportot vezet Pittsburgh egyik elővárosában. A hölgy szerint Nyugat-Pennsylvaniában rengeteg bevándorló kisebbség küzd a megmaradásért, de amíg az ukránok, lengyelek, szlovákok közösségei egyre erősebbek és összetartóbbak, addig a magyarokat az eltűnés fenyegeti. "Nem kérdés. Tudom, hogy el fogunk tűnni. Én évtizedek óta próbálom itt életben tartani a magyar kultúrát, de nem hiszem, hogy sokáig megmarad már" - mondta.

Pittsburgh a 20. században a magyarok egyik központja volt

Az ok az idős asszony szerint egyértelmű: a nyelvhez és a magyarsághoz ragaszkodó öregek meghalnak, a fiatalok pedig munkalehetőség után kutatva szétszélednek az Egyesült Államokban. Az ő három fia is járt gyerekként a néptánccsoportokba meg magyar klubokba, de ahogy felnőttek, kirepültek: ketten Maryland államban élnek, a harmadik pedig Minnesotában. "Amíg fiatalok, járnak táncolni, élvezik, mi meg reménykedünk benne, hogy megtartják a magyarságot. De aztán mégis elveszítjük őket, mert a munka fontosabb, mint a gyökerek" - mondta az asszony, hozzátéve, hogy a másik ok személyes: "A magyarok egyszerűen nem jönnek ki egymással, folyton veszekszenek, megharagszanak egymásra, és így nem lehet összetartó közösséget kovácsolni".

Az US Census Bureau interneten is elérhető 2010-es adatai szerint Pennsylvania államban több mint 140 000 ember vallja magát magyarnak, a szomszédos Ohio államban pedig több mint 200 000. "Kíváncsi lennék, hol van ez a sok magyar" - mondta az [origo]-nak savanyúan Rose Marie Gerzsenyi. Ő egy Pittsburgh-közeli településen, McKeesportban tagja egy még megmaradt, 55 tagú magyar klubnak, de szerinte ott is minden embernek könyörögni kell, hogy jöjjenek el a közös rendezvényekre. "Mikor fiatalok voltunk, hatalmas magyar vacsorákat tartottunk, magyar napokat rendeztünk. Most már az összejöveteleken magyar zenét játszó zenekarban sem magyarok zenélnek" - mesélte, hozzátéve, hogy a magyar szervezetek tisztségeire sem találnak elegendő magyart. Az ő klubjának elnöke magyar, de egy másik tisztséget már horvát származású tag tölt be.

A régi szép idők

Az utolsó pittsburghi magyar klub bezárása is az elmúlás hangulatát elevenítette meg: a helyiség utolsó napjáról beszámoló Pittsburgh Post-Gazette riportjában néhány borozgató úr idézte a régi szép időket, mielőtt végleg megváltak az egykori magyar negyedben álló klubhelyiségtől. A népszámlálási adatok szerint még most is itt, Hazelwood városrészben lakik a legtöbb magyar, de már csak a lakosság kevesebb mint 5 százalékát teszik ki. A környék még eltart egy, az interneten égig magasztalt magyar éttermet, de a magyar klubházban egy 600 tagú tűzoltó-szakszervezet veszi át a régi tulajdonosok helyét.

Az 1930-as években még lelkes magyar néptánccsoportokat adott a város

Pedig a klubhelyiség egykor egyike volt azoknak a nemzeti kluboknak, amelyek az Amerikába kivándorló magyarok második otthonaként szolgáltak: még az épület sarokkövén is felirat hirdette, hogy "Magyar Home" - írta a pittsburghi lap. Az 1918 óta működő klubban az elnök, Mike Kerékgyártó szerint mindenki megoszthatta családi problémáit, politikai nézeteit: az 1940-es években a szervezetnek több mint 1000 tagja volt, akik péntek esténként egri bikavért vagy tokaji aszút szürcsölgetve, magyar nyelven vitatták meg a trianoni békeszerződés pontjait. Az 1960-as években egyszerre két zenekar játszott péntek este az épületben, és aki nem érkezett meg délután 5-ig, az már nem talált magának asztalt - idézte a Pittsburgh Post-Gazette Kerékgyártót.

A klubnak azonban komolyan betett az alkoholra 2008-ban kivetett 10 százalékos adó és a megcsappanó taglétszám is: az egykori 1500 tagból ugyanis csak 35 maradt. Az [origo]-nak nyilatkozó pennsylvaniai magyarok szerint az utóbbi években már ennyien sem jártak össze aktívan: "Szerencsések voltak, ha egyszer találkoztak egy héten: csupa öreg ember, akik már szinte semmi aktív dolgot nem csináltak" - mondta Rose Marie Gerzsenyi. Egy másik idős asszony, a First Hungarian Reformed Church of Pittsburgh (első pittsburghi magyar református templom) lelkésze, Komjáthy Ilona szerint a végén már mindössze négy férfi járt a klubba rendszeresen, "az eredeti misszió rég átváltozott egyszerű kocsmává".

Vannak még magyar nyomok

Az utolsó pittsburghi klub bezárása nem jelentette a magyar szervezetek végét Pennsylvaniában, a Pittsburgh Post-Gazette szerint a város határain kívül, a környező elővárosokban még több apró magyar klub is működik, többek között McKeesport, Daisytown, Ellwood City, Leechburg és Zelienople településeken. Pittsburghi magyar helyek után kutatva az interneten leggyakrabban a Jozsa Corner nevű magyar étterem neve bukkan fel, de egy Gypsy Cafe nevű helyen is szerepel a menüben a székelygulyás, hirdetnek a városban magyar bőrápolási szolgáltatásokat, a városi vidámpark pedig külön magyar napot tart egy évben egyszer. Az [origo]-nak nyilatkozó helyiek szerint a szomszédos Clevelandben még ennél is jobban érzékelhető a magyarok jelenléte: ott két éve még az [origo] munkatársa is evett a helyi magyar pék ízletes töpörtyűs pogácsájából, de egy Clevelandben élő magyar asszony ott is a pittsburghihez hasonló problémákról mesélt.

Nem a nyelvtudás a fontos

Komjáthy Ilona, aki szintén telefonon mesélt az [origo]-nak a pittsburghi magyarok helyzetéről, mégsem érezte tragikusnak a helyzetet. Azt mondta, az apró klub megszűnését nem érzi nagy csapásnak, hiszen az ő 125 éves gyülekezetének például most is 70 tagja van, és összesen 10 magyar református templom működik még a környéken, amelyek viszonylag jól tartják magukat. "Nem akarok azon gondolkodni, hogy hanyatlik-e a magyar közösség: mi kegyelemből élünk már itt több mint 100 éve, szolgálunk, az isten pedig kegyelmes hozzánk" - mondta.

A lelkész szerint a gyülekezetében angolul beszélnek az emberek, de a többség érti a magyar szót. Míg Rose Marie Gerzsenyi már inkább angol nyelven beszélt az [origo]-val, a lelkész akcentussal, de magyarul mondta el, hogyan látja a helyzetüket, és csak néha szúrt be a mondatok közé néhány angol fordulatot, "you know"-t és "how to say"-t. "Tudom, hogy senki nem érti meg, de a magyarság nem a nyelven múlik, hanem a szíven" - magyarázta. Az ő unokája, Sári már hetedik generációs amerikai magyar, és bár angol nyelven keresztelték meg a pittsburghi templomban, Komjáthy Ilona szerint át lett adva neki a magyar református hit. "Az írek vagy a zsidók nyelve is elveszett a történelem során, de mégis megmaradtak íreknek és zsidóknak" - példálózott.

Magyar motívumok a tanulás katedrálisának magyar tanulószobájában

A pittsburghi magyar lelkész szerint Magyarországról nagyon rosszul látják az amerikai magyarok helyzetét, mert túl általános kategóriákban gondolkodnak. "Az amerikai kultúra nagyon komplikált, itt nem úgy működnek a kategóriák, mint Európában, hogy magyar vagyok, de Németországban." Szerinte Amerikában egy teljesen új szemüveget kell felvenni: nem amerikai vagyok vagy magyar, hanem amerikai magyar, és ez a kettő nem ütközik egymással" - jelentette ki.

Feldolgozott örökség

A pittsburghi magyarok fénykorát és történetét meglehetősen részletesen dokumentálták a városban élő magyarok az 1980-as évek elején. 1981-ben tanulmánysorozatot készítettek a magyar bevándorlók életéről, a város környéki magyar kulturális klubokról, magyar intézményekről és csoportokról. A tanulmányokat az interneten bárki elolvashatja angol nyelven, ha szeretne részletesebben megismerkedni a magyar emigráció életével, tanulmányokat többek között itt, itt és itt talál.