Kéjencpartik bonyolítják a fogyókúrázó Berlusconi terveit

Bár megesküdött, hogy sosem tér vissza, tíz hónappal lemondása után visszafogottnak aligha mondható kampányt kezdett Silvio Berlusconi, amellyel visszatérését készíti elő. Interjúkban fényezi magát, a ledobott kilóival kérkedik, és már az ellenfelei is számolnak azzal, hogy indul a tavaszi választásokon. Ellene dolgoznak viszont pártjának római képviselői, akiknek vezetője állami pénzből tartott bulikba bukott bele.

A Berlusconi családhoz tartozó Mondadori csoport tulajdonában lévő Chi magazin szerkesztősége szerint nemcsak Katalin hercegnő melle érdekelheti az olvasókat, hanem Silvio Berlusconi meztelen felsőteste is. A lap A Lovag lefogyott című képriportjával járult hozzá az elnyűhetetlen egykori miniszterelnök visszatérésének előkészítéséhez. Berlusconi a kalandokban szintén gazdag életúttal büszkélkedő barátjának, Flavio Briatorénak a kenyai birtokán gyűjtött erőt meglehetősen dicstelen politikai búcsúja után és feltehetően embert próbáló visszatérése előtt. Közben - mint azt több interjúban is fontosnak tartotta elmondani - nyolc kilót fogyott (és további négytől szabadulna még).

A Briatore-birtokon Berlusconi szokatlan társaságban nyaralt: nem voltak vele sem nők, sem VIP-vendégek, sem a korábbi botrányok miatt kényelmetlenné vált barátok és üzletfelek, cserébe viszont egy sportterapeutával és egy orvossal töltötte napjait, hajnalban kelt, gyümölcsöt reggelizett, és nagyokat sétált a tengerparton. Az afrikai elvonulásnak meg is lett az eredménye, hiszen a Chi magazinban megjelent előtte-utána képek tanúsága szerint a 76 éves Berlusconi valóban fittebbnek és soványabbnak tűnik, mint tavaly.

Berlusconi egy Parma-Milan meccsen. Mostanában főként stadionokban bukkant fel

A lemondása után hónapokig tartó hallgatást szeptemberben aztán két nagy interjúval is megtörte Berlusconi, eloszlatva a visszatérése feletti kételyeket - már ha felvetődött egyáltalán ilyesmi a miniszterelnöki posztot már háromszor betöltő politikussal kapcsolatban. Először a szintén a Berlusconi-portfólióhoz tartozó Il Giornale című lapot tisztelte meg egy interjúval, és az őt hiányolókat azzal nyugtatgatta, hogy "ha nem leszek is miniszterelnök-jelölt, akkor is a frontvonalból veszek majd részt a párt irányításában".

Berlusconinak azonban ezúttal egészen mélyről kell felkapaszkodnia, és a pártja egyelőre inkább hátráltatja, mint segíti. A PdL laziói szervezete ugyanis újabb botránnyal tette próbára a megszorítások miatt amúgy is megviselt olaszok tűrőképességét. A számvevőszék vizsgálatából kiderült, hogy a párt testülete a 2010-es választási győzelem óta 30 millió euró közpénzt költött saját kiadásaira. Saját kiadások alatt pedig gépkocsit, tengerparti villát és luxusnyaralást kell érteni. A pazarlás leglátványosabb megnyilvánulása azonban az a parti volt, ahol Vesta-szűznek, Zeusznak és nimfákat üldöző Minotaurusznak beöltözött frakciótagok fényképeivel szembesültek az olaszok. A tógapartik egyenként 40 ezer euróba kerültek. A párt egyik fiatal politikusa, Carlo De Romanis 2010 szeptemberében például "Ulysses hazatér, és harcol az ellenséggel" mottóval szervezett ókori hangulatú partit saját választási győzelme ünneplésére.

A Berlusconit kifejezetten utáló La Repubblica című napilap azonnal lecsapta a magas labdát, és arról írt, hogy felesleges csodálkozni a történteken, hiszen a PdL képviselői csak a szórakozásban élen járó Berlusconi politikai stílusát utánozták. Renata Polverini laziói tartományi elnök a botrány miatt a múlt héten háromszor jelentette be lemondását, és háromszor lépett vissza. Hétfő esti lemondása azonban véglegesnek tűnik, így Lazióban előrehozott választásokra is készülnie kell a PdL-nek.

A tógabotrányból azonban még a magyarázkodásban gyakorlott Berlusconinak is nehéz lesz kirángatnia a pártot. A politikusok fizetésére és költekezéseire amúgy is ki van most hegyezve az olasz közélet, és a laziói affér csak megerősíti azt a szavazókban már jó ideje motoszkáló gyanút, hogy megválasztott politikusaik korruptak, túlfizetettek, és ráadásul a feladataikat is képtelenek tisztességesen ellátni. A Guardiannek nyilatkozva az egyik olasz politológus, Roberto D'Alimonte nem hagyott kétséget a helyzet súlyossága felől: "Polverini lemondása már nem csökkenti tovább az olaszok bizalmát a politikai pártokban, mert ez a bizalom már most nulla".

Berlusconi a Huffington Postnak adott interjúban arról beszélt, hogy a legutolsó dolog, amire Olaszországnak szüksége van, az ugrás az ismeretlenbe. Helyette tapasztalt és cselekvőképes vezetésre van szüksége. Egyre több jel mutat arra, hogy jelentkezik a feladatra, amit megkövetel a haza.

Arról egyelőre nincs egyetértés a sajtóban, hogy a szeptemberi felmérések szerint alig 20 százalékos támogatottságot élvező Szabadság Népe (PdL) pártnak használna-e, vagy nem az, hogy Berlusconi ismét teljes erővel beleveti magát a politikába, amikor ugyanis lemondott, az olaszok túlnyomó többsége úgy gondolta, hogy soha többé nem szavazna a rá.

Az olaszoknak már nagyon elegük volt Berlusconiból

Berlusconit azonban a számok nem bizonytalanítják el, legalább is ez derül ki abból az interjúból, amelyet a Huffington Post nemrég debütáló olasz verziójának adott szeptemberben. A terjedelmes interjú nagyszerű lehetőséget adott a politikai elemzést és a saját életműve iránti nosztalgiát egyfajta kampánybeszéddel vegyítő Berlusconinak arra, hogy előkészítse a visszatérését, és egyben fényesítse kicsit a saját szobrát. Az utóbbi műveletet különösen olyan újságírói kérdések alapozták meg, mint az, amely azt firtatta, hogy olyan emberként, akinek fontos, hogyan fogja majd megítélni a történelem, milyen jelzővel írná le tavalyi lemondását a miniszterelnöki posztról.

Berlusconinak nem is kellett sokat gondolkodnia a megfelelő jelzőn. "Felelősségteljes" - mondta, majd emlékeztetőül hozzátette, hogy soha sem veszített el bizalmi szavazást. A visszalépését politikai okokkal indokolta, és az országnak tett felelősségteljes gesztusként jellemezte. A félreértések elkerülésére kijelentette azt is, hogy mindig helyesen cselekedett a közéletben és a magánéletben is. "Soha nem követtem el semmit sem a törvényekkel, sem az erkölccsel szemben, a többi mind hamis információ és rágalom" - mondta Berlusconi, aki egyébként október elején újabb bírósági tárgyalásra hivatalos. Az úgynevezett Ruby-ügyet tárgyalják majd, de korrupcióval, adócsalással, befolyással üzérkedéssel is a vádlottak padjára vagy annak közelébe került. Ezekről az ügyekről azonban szemérmesen hallgat az interjúban, helyette inkább a Monti-kormány által bevezetett ingatlanadó eltörléséről beszélt, és érdemei elismerése mellett kiosztotta az utódját. "Mario Monti a legjobb választás volt az olasz válságkormány élére, de kormányfőként gyengének bizonyult, túlságosan hagyja magát befolyásolni a baloldaltól, én kevésbé lennék engedékeny Merkellel is".

A Huffington Postnak adott interjúban Berlusconi arról is beszélt, hogy az olasz demokrácia egyik súlyos gondja, hogy az igazságszolgáltatást a politikai ellenfelek megsemmisítésére használják. A Telegraph által idézett politikai elemzők szerint Berlusconit nem is annyira a politikai tenni akarás motiválja, mint inkább az, hogy a hatalmát az üzleti érdekei megvédésére és bírósági ügyei megkerülésére használja. Párttársai azonban még mindig hisznek az indítékai tisztaságában. A PdL egyik képviselője, Micaela Biancofiore a La Repubblica című lapnak például határozottan kijelentette, hogy Berlusconinak az ország érdekében mindenképpen indulnia kellene a jövő tavaszi választásokon, továbbá, hogy az olaszoknak hiányzik a volt miniszterelnök példamutatása, bár azt a kérdést már hárította, hogy ez a hiányérzet a bunga-bunga néven az olasz köztudatba égett vad szexpartikra is vonatkozik-e.

A nagy visszatérés lehetőségének komolyságát jelzi, hogy Berlusconival a politikai ellenfelei is számolnak, még úgy is, hogy szerintük ez igazi katasztrófával érne fel a hitelességének egy részét a szakértői kormánynak köszönhetően épp, hogy csak visszanyerő Olaszország szempontjából. "Mindig aggódom, amikor elmegy nyaralni" - idézte a Telegraph a balközép Demokrata Párt egyik képviselőjét, Pierluigi Bersanit, aki Berlusconi távollétéből egyértelműen azt szűrte le, hogy az olasz politikát hosszú éveken át meghatározó politikusnak eszébe sem jutott nyugdíjba menni.