Fékezni akart, mégis gázt adott az orosz biznisznek Orbán

Orbán Viktor tettre készsége még a Gazprom vezetőit is meglepte annak a gigantikus gázvezeték-projektnek az előremozdításában, amelyet a miniszterelnök néhány éve még az ország érdekeivel ellentétes puccsként jellemzett. Az orosz gázóriás nagyon nyomul és egyre valószínűbb, hogy ő nyeri az Európa biztonságos gázellátásáért folyó versenyt. Az [origo] a Gazprom moszkvai központjában és a Fekete-tenger partján nézte meg, mit remélhet Budapest a régió egyik legnagyobb stratégiai játszmájának végjátékától.

A Fekete-tenger keleti partján, a híres orosz üdülővárosól, Szocsitól alig 200 kilométerre északra dohogó ipari épületegyüttes emelkedik a tenger fölé. Bő 200 méterre a piszkossürke víztükör fölött, a mediterrán fenyőkkel és sárguló őszi erdőkkel borított lankás hegyoldalban zúgó kompresszorokat rejtő tornyok sorakoznak, a tenger felé ereszkedő teraszokon pedig sárga és kék acélcsövek nőnek ki a földből, hogy némi felszíni tekergés után újra eltűnjenek a mélyben. Itt, Ororszország egyik legerősebb földgázt továbbító kompresszorállomásán indul útjára Európa legmélyebb tengeri gázvezetéke, amely a Fekete-tenger több mint 2000 méteres mélységeiben kígyózva szállítja az orosz gázt Törökországnak.

Az orosz Gazprom és az olasz ENI vállalatok által épített Beregovaja kompresszorállomás a 10 éve üzemelő Kék Áramlat földgázvazeték indítóállomása, amely működésének kezdete óta több mint 80 milliárd köbméter orosz gázt pumpált át a Fekete-tenger alatt. Megoldásai pedig mostantól nem csak a törökök számára érdekesek, hiszen a Gazprom tervei szerint nem messze innen hamarosan egy teljesen hasonló állomást építenek fel, amely immár nyugatra, Kelet- és Közép-Európa, s benne Magyarország számára pumpálná a gázt egy új, a tenger fenekén futó csővezetéken.

Ezek a létesítmények nem átlagosak. "Mivel 400 kilométer távolságon kell átnyomni a gázt megszakítás nélkül a tenger alatt, több mint háromszor akkora nyomásal pumpálunk, mint a normális kompresszorállomások" - büszkélkedik széles vigyorral az állomás reflektorfényben fürdő vezetője, Gura Alekszander. Telepén, amely körül máskor jobbára csak tehenek legelésznek, most több mint félszáz újságíró nyüzsög: az orosz mamutvállalat, a Gazprom ugyanis ennek a létesítménynek a példájával próbálja bebizonyítani a világnak, hogy képes megépíteni egy közel 1000 kilométer hosszú gázvezetéket Európa felé, a tenger alatt. A Déli Áramlat gázvezeték tervének népszerűsítésére a hét végén 11 európai ország több mint 60 újságíróját, köztük az [origo] tudósítóját is vendégül látta moszkvai központjában, valamint a tengerparti telepen.

"Igen, a mi teljesítményünkkel nem csak a törökökhöz, de akár a több mint kétszer olyan messzi Bulgáriába is át lehetne nyomni a gázt, és onnan Magyarországig, vagy azon túl is vezethetnénk a csöveket" - bólint az [origo] kérdésére Gura Alekszander, ahogy lelkesen kalauzolja a tömeget a tengerre néző lankákon. A Beregovaja állomás izmos testvérét a tervek szerint már december elején elkezd építeni a Gazprom, és bár a beruházás sok részlete még tisztázatlan, a cég vezetői megingathatatlanul állítják, hogy 2015 végén megindul a gáz a Fekete-tenger fenekén, és abból 2016-ban már Magyarországra is jut.

Három szereplős játszma

A gázvezeték tervét, amely Oroszországból a Fekete-tenger alatt, Ukrajna megkerülésével juttatna gázt Európába, a 2000-es évek közepe óta hatalmas stratégiai harc, üzleti és politikai taktikázás kíséri. Európa gázellátásának biztosítása régóta megoldandó probléma, de az új csővezetékek építése akkor vált igazán égető kérdéssé, amikor 2009 januárjában a gáz árán összekülönböző Oroszország és Ukrajna vitája miatt fél Európa gáz nélkül maradt. Ezután mindenki belátta, hogy a szinte teljesen az orosz gázellátástól függő Közép- és Kelet-Európa nem hagyatkozhat egyetlen, Ukrajnán áthaladó gázvezetékre, amelyet gazdasági és politikai viták miatt bármikor elzárhatnak.

Veszélyre figyelmeztető tábla a Fekete-tenger partján

Magyarország számára már 2009 előtt három lehetőség rajzolódott ki. Az egyik alternatíva az EU vezetői által megálmodott, Azerbajdzsánból és Türkmenisztánból induló, Törökországon át Európába vezető Nabucco gázvezeték, amely új forrásból, új útvonalon hozna friss gázt az EU tagállamainak. A második verzió a Horvátország által régóta tervezett Adriai-tengeri LNG-terminál, amely cseppfolyósított földgázt szállító hajók fogadásával afrikai és arab országok földgázát juttatná hozzánk (az LNG a cseppfolyósított földgáz angol rövidítése: Liquified Natural Gas). A harmadik lehetőség az Oroszország által felvázolt Déli Áramlat, amely Gazprom tervei szerint szintén új útvonalon, a Fekete-tenger alatt hozná a gázt, de ugyanúgy Oroszországból, mint az eddigiek.

Bár mindhárom megoldást évek óta tervezik, mostanra úgy tűnik, hogy az oroszok verziója áll nyerésre: a Gazprom vezetői a hét végén Moszkvába hívott újságíróknak is azt hangoztatták, hogy a vezeték tenger alatti szakaszának építésére már összeállt egy négy cégből álló nemzetközi konzorcium (az olasz Eni, a francia EdF, a német Wintershall és az orosz Gazprom), és a szárazföldi szakaszoknál is remekül halad az előkészítés. A vezeték Bulgárián, Szerbián, Magyarországon és Szlovénián halad majd keresztül, és ezek közül Magyarország és Bulgária már nemzeti üggyé, kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a projektet, Magyarország és Szerbia pedig már meghozta a végső befektetési döntést is (ezt Budapesten október 31-én írták alá a Gazprom és az MVM Zrt. vezetői).

Leonyid Csugunov, a Gazprom Kiemelt Projekt Menedzsment igazgatóságának vezetője, a Déli Áramlat projektvezetője azt mondta, hogy reményei szerint november 15-ig (csütörtökig) a többi ország is meghozza a végső döntést. Ez minden bizonnyal fontos lenne ahhoz, hogy a projektet mindenki elkezdje komolyan venni, és a befektetők valóban rászánják a betervezett hatalmas összegeket. "Bízunk benne, hogy a projekt sikertörténet lesz, hiszen mindenkinek ez az érdeke" - összegezte Csugunov.

Magyarország kényszerpályán

A közös érdekről szónokló Gazprom-vezetőnek abban igaza van, hogy Európának tényleg szüksége van gázra, Oroszországnak pedig a gázkészleteinek eladásából befolyó hatalmas bevételre. Ráadásul mindkét oldalnak elemi érdeke, hogy az ellátás ne egyetlen szállítási útvonalon történjen, amely kiszámíthatatlan viták következményeképp egyik napról a másikra elapadhat. A Déli Áramlat megépítése azonban Magyarország és szomszédai számára ennek ellenére is éveken át mumusnak számított.

A WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai táviratokból kirajzolódik, hogy nem csak a régió országai, de a Közép- és Kelet-Európa energiabiztonsága miatt aggódó USA is évek óta az egyik legfontosabb regionális stratégiai kérdésnek tekinti, hogy a Déli Áramlat épül-e meg, vagy valamelyik másik megoldás valósul meg. Az amerikai diplomácia (és sok európai vezető) ugyanis úgy látta, hogy a Déli Áramlat hosszú távra Oroszországhoz láncolja a régiót, valódi energiabiztonság helyett újabb orosz gázfüggőséggel szolgáltatja ki az országokat az orosz politika kényének-kedvének. Ezt a véleményt osztották Magyarország korábbi és jelenlegi vezetői is, de mivel mindannyian kényszerpályán mozogtak, egyik sem tudta kitépni az országot Moszkva öleléséből.

Egy 2008. októberi amerikai távirat arra utal, hogy már Gyurcsány Ferenc is kényszerből cselekedhetett, amikor kormánya Európában elsőként írt alá megállapodást a Déli Áramlathoz való csatlakozásról, és ezzel a Nabucco-vezeték árulójának kiáltották ki. A jelentésben az amerikai diplomaták azért aggódnak, hogy az ország vezetői Gyurcsány "politikai sebezhetősége" és Magyarország gazdasági nehézségei miatt paktálnak le Moszkvával, csupán azért, hogy a túléléshez némi orosz pénzügyi segítséget kapjanak. Gyurcsány akkori kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója, Banai Károly az amerikai nagykövetnek azt mondta, hogy Magyarország pozitív hozzáállása a Déli Áramlathoz egyértelműen összefügg Gyurcsány hatalomban maradásával. A nagykövet jelentésében jelzi, hogy George Bush akkori amerikai elnök külön levelet írt Gyurcsánynak, de ő az abban foglalt kérések ellenében cselekszik, "Magyarország pedig kész zálogba adni a jövőjét, ahelyett, hogy a hosszú távú problémákkal foglalkozna".

Magyarország gáztérképe a Gaprom irányítóközpontjában

A Gyurcsány Ferencet követő Bajnai-kormány már jóval pragmatikusabban állt a gázvezeték kérdéséhez, és Bajnai el is halasztotta a Déli Áramlatról szóló újabb megállapodást, hogy előbb "jobban megértse", mi van a projekt hátterében, mit akarnak pontosan az oroszok. Bajnai egyértelművé tette, hogy első megoldásnak a Nabuccót, másodiknak a horvát LNG-terminált tartja, és csak végső esetben kötelezné el magát a moszkvai verzió mellett. Egy éves kormányzása alatt azonban ő sem tehetett sokat a Déli Áramlat ellen, mert úgy látta, hogy az oroszok jól koordinált kommunikációs stratégiával próbálják elbizonytalanítani a befektetőket a Nabucco megvalósíthatóságát illetően, a magyar energiapolitika sarokkövének tekintett horvát LNG terminált a jelek szerint erőteljesen ekézni próbálták, és közben az EU sem volt képes összefogni a Nabuccóért.

Orbán eltitkolt realizmusa

A Déli Áramlat kiütését és a Nabucco megmentését sokan már 2009 végén is Orbán Viktortól várták, aki korábban többször egyértelművé tette, hogy nincs ínyére az orosz nyomulás. Orbán 2007-ben egy konferencián arról beszélt, hogy Magyarországnak el kell köteleznie magát a közös európai energiapolitika mellett, fel kell hagyni a külön utas (a Déli Áramlattal kacérkodó) energiapolitikával. A Fidesz-elnök már akkor is arról beszélt, hogy szerinte az orosz és az európai gondolkodásban számos különbség van: "míg a Európában a politikától független, piaci észjárás jellemző, addig Oroszországban nem a piaci, hanem állami, politikai alapú logika működik" - mondta. Már akkor azt sürgette, hogy a sajátos orosz észjárás tudatában kell kialakítani egy energiafüggőséget csökkentő új energiapolitikát. Amikor a Gyurcsány-kormány 2008-ban kormányközi megállapodást írt alá a Déli Áramlathoz való csatlakozásról, Orbán egyenesen puccsal vádolta meg az akkori kormányfőt, Navracsics Tibor korábbi Fidesz-frakcióvezető pedig még 2009-ben is arra szólította fel a szocialistákat, hogy állítsák le a csővezeték építésére tervezett magyar-orosz cég alapítását.

A Gazprom irányítóközpontja

A WikiLeaks által kiszivárogtatott jelentések szerint az Orbánba vetett remények nagyok voltak: egy 2009 novemberi diplomáciai távirat szerint többek között Mirek Topolanek korábbi cseh kormányfő is azt remélte, hogy a hamarosan hatalomra kerülő Orbán fogja majd egységbe kovácsolni az oroszokkal szembeszálló Közép-Európát. Orbán maga is elismerte a a regionális szintű összefogás szükségességét, de amerikai diplomatákkal beszélve azt mondta, hogy szerinte az azt inkább a lengyeleknek kellene vezetniük.

Harcot azonban már ellenzékben sem akart hirdetni., Ahogy elődeinek, úgy a jelentés szerint Orbánnak is meg volt kötve a keze, és bár a nyilvánosság előtt kritizálta a Déli Áramlatot, az amerikaiaknak zárt ajtók mögött sem volt hajlandó megígérni, hogy szakít a projekttel, ha hatalomra kerül. Azt mondta, hogy bár a Nabucco az első számú prioritás számára, "Magyarország nem kockáztathatja meg, hogy kimarad a Déli Áramlatból, még akkor sem, ha ez a Nabucco bukásába kerül".

Oroszország biztonságot kínál

A magyar miniszterelnökök kényszerpályája végül oda vezetett, hogy elmaradt az egységes EU-lobbi a Déli Áramlat ellen, Oroszország pedig oszd meg és uralkodj alapon egyesével tárgyalta végig a feltételeket az egyes országokkal a csővezeték építéséhez. Miközben a horvát LNG-terminál építése máig nem kezdődött meg, és a Nabucco tervezői máig nem tudják megmondani, honnan töltenének gázt a vezetékbe és hol adnák el, Oroszország egyesével beszervezte a kimaradástól tartó, egymással versengő tagállamokat, és letette az asztalra a teljes Déli Áramlat projekt tervét.

A Gazprom székháza Moszkvában

Az orosz csövet 8500 ember építi majd, 925 kilométeren át fut majd a tenger alatt, aztán 1455 kilométer hosszan a szárazföldön, egészen az olasz határvárosig, Tarvízióig - mondta Leonyid Csugunov. A csővezeték évente 63 milliárd köbméter gázt szállít majd Európába, ami 30 millió európai háztartás energiaigényét elégítheti ki. Sebastian Sass, a tenger alatti szakaszt építő South Stream Transport AG szóvivője a biztonság, megbízhatóság, fenntarthatóság, hosszú távú befektetés és versenyképes ár kulcsszavaival bombázta a Gazprom tájékoztatójára meghívott újságírókat, Csugunov pedig egy kérdésre szabályosan felkacagva válaszolta: olyan nincs, hogy a Gazprom nem építi meg a projektet.

Moszkvában, a cég hatalmas központjában a gázóriás irányítóegységét is megmutatták, hogy eloszlassák a kételyeket: a sci-fikből ismert űrhajók parancsnoki hídjához hasonló teremben több sorban szigorú tekintetű csinovnyikok bámulták a monitorokat, míg a falra vetített hatalmas térképen zöld vonalak hálózták be Oroszország és egész Európa térképét. A tervezett Déli Áramlat csak egy kis zöld szaggatott vonal a Fekete-tengeren keresztül, elhanyagolható rutinfeladat a Gazprom számára, amely csak 2012-ben több mint négyszer annyi vezetéket épített. Az irányító központ vezetője, Borisz Szergejevics Poszjagin az [origo] kérdésére könnyed vállrándítással intézte el a nehézségeket: "persze, drágább a tenger alatt vezetéket építeni, de vannak építő cégek, akiknek már nagy tapasztalata van ebben, a beruházás pedig úgyis kifizetődik".

Magyar lelkesedés, garanciák nélkül

A Gazprom által minden erővel hirdetett Déli Áramlat azonban még így is rengeteg kérdést hagy nyitva. Bár a cég állítja, hogy a résztvevő cégek befektetéséből és banki hitelekből meglesz a pénz a hatalmas projektre, azt a South Stream Transport AG szóvivője sokadik kérdésre sem volt hajlandó megmondani, hogy jelenleg mekkora költséget kalkuláltak a teljes projektre, vagy hogy hogyan ütemezik majd az építést. Mindössze azt vésték kőbe, hogy 2015 végére el kell indulnia a gáznak: hogy közben mi hogy épül és hogyan, az teljesen rugalmas.

A projekt gazpromos vezetője, Leonyid Csugunov ugyanakkor a moszkvai tájékoztatón pozitív példákkal is oszlatta a kételyeket. Példaként emelte ki, hogy Magyarország például hatalmas lendülettel segíti a projekt megvalósulását. Csugunov azt mondta, őt is meglepte, hogy amikor október 31-én Budapesten aláírták a végső befektetési döntést a 229 kilométeres magyar szakaszról, a magyar kormány már másnap kiemelt beruházássá nyilvánította a Déli Áramlatot. Ezzel Magyarország az egyetlen ország, amely kiemeltként kezeli, és egyben már végső döntést is hozott a projektről: "Orbán Viktor segítségével hétmérföldes léptekkel fogunk haladni Magyarországon" - mondta Csugunov.

A Déli Áramlat projektvezetője Magyarországról beszél

A Gazprom-vezető azonban a beruházás stratégiai, energiabiztonsági oldalát illetően nem sok jóval kecsegtetett. Az [origo] munkatársa megkérdezte tőle, hogy mivel tudja garantálni a Gazprom, hogy a Déli Áramlattal fennmaradó orosz gázfüggőséget a jövőben Oroszország nem fogja politikai nyomásgyakorlásra használni, a gázszerződések feltételeit nem kapcsolja majd össze más orosz érdekek érvényesítésével. Csugunov erre azt mondta, szerinte a gázt nem szabad politikai befolyásolási eszköznek tekinteni, de garanciákat egyáltalán nem sorolt. "Európa gázfelhasználásának csupán 25 százalékát teszi ki az orosz gázimport, 75 százalék máshonnan jön" - mondta. Ez azonban aligha megnyugtató Magyarország számára, amely energiaszükségleteinek 40 százalékát, gázimportjának pedig bő 80 százalékát Oroszországból kapja, és egy esetleges konfliktus esetén a jövőben sem lenne más lehetősége gázbehozatalra, csak az oroszok jó szándékában bízhat.