Obama lefeküdt a nőknek

Legalább két szenátusi székbe került a republikánusoknak a jelöltjeik ámokfutása az abortuszkérdésben, és valószínűleg Mitt Romney is rájött már a választási adatokat bogarászva, hogy nagyon melléfogott a női választókkal. Barack Obama stábja viszont időben kapcsolt, amit a nők szavazatokkal háláltak meg. Jórészt nekik köszönhetően duplázott.

"Az első alkalomhoz egy nagyszerű pasi kell. Olyan valaki, akit igazán érdekelnek a nők, és aki megérti őket". A fiatal író, színésznő, rendező Lena Dunham bájos pimaszsággal vont párhuzamot az első szavazás élménye és a szüzesség elvesztése között Barack Obama egyik televíziós hirdetésében. A nyilvánvalóan a fiatal női hallgatóságnak készült reklámból vírusvideó lett, az elnökválasztást eldöntő szavazók demográfiai lebontásából ítélve az újraválasztott elnök nagyon sokat köszönhet Dunhamnek és azoknak a női választóknak, akik vették az üzenetet.

Obama új győztes koalíciójában ott vannak a választók tíz százalékát adó spanyolajkúak és a feketék is, akik meglehetősen kiszámíthatóan, több mint 90 százalékos arányban szavaztak az elnökre, és a szavazói hajlandóságuk is rekordokat döntött. Az elnökválasztást ízekre szedő statisztikákból azonban az is kiderül, hogy Obama és a demokraták győzelmében döntő szerepet játszottak a nők, és az elnök csapata jól tette, hogy újra és újra elmagyarázta a választóknak, hogy a kegyeikért versengő két oldal politikai programja milyen hatással van a nők életére.

Mindeközben a republikánusok mintha nem tudtak volna mit kezdeni azzal a statisztikával, amely az egyedülálló nők előretörését mutatta a választási demográfiában. Már 2007-től többen voltak, mint a házasságban élők, és a számuk azóta csak növekedett: idén már a választók 23 százalékát az egyedülálló nők adták, és figyelemre méltó lelkesedéssel szavaztak Barack Obamára: az NBC felmérése szerint 67 százalékuk szavazott bizalmat az elnöknek, míg Mitt Romneyt csak 31 százalékuk támogatta, de az anyák is az elnök második ciklusára szavaztak 56-43 százalékos arányban. Igaz, Romney fényesebb statisztikát hozott össze a férjezett nők körében, akik 53-46 arányban álltak ki a republikánus elnökjelölt mellett.

Romney nőügyei

Hogy Romneynak mennyire vesztett ügye volt a nőknél, azt jól jelzi, hogy amikor próbálkozott is jó pontokat szerezni náluk, pillanatok alatt nevetség tárgyává vált. Amikor a nők hátrányos munkahelyi megkülönböztetésének a kérdése vetődött fel az egyik elnökjelölti vitán, Romney úgy próbált meg kifarolni a számára kényes helyzetből, hogy felidézte, massachussettsi kormányzóként milyen erőfeszítéséket tett azért, hogy női munkatársai is legyenek. Mindez sokáig lehetetlen küldetésnek bizonyult, mivel csak férfiak jelentkeztek a posztokra, így átfogó kutatást kellett indítania a csapatának, aminek köszönhetően "nőkkel teli mappákat" kapott. A fordulat (binders full of women) azóta önálló életre kelt, Facebook-oldallal, YouTube- és Tumblr-paródiákkal, és a demokraták mellett az internet is tett arról, hogy a női szavazók véletlenül se felejtsék el Romney szavait.

Barack Obama és Tammy Duckworth

Romney ennél azért kézzelfoghatóbb ígéreteket is tett a kampányban a nők meggyőzésére. Például arról beszélt, hogy az erős gazdaság az ő fizetésükre is pozitív hatással lenne. Csakhogy a másik oldalon Barack Obama volt az, akinek elnökként az első dolga volt aláírni a nők hátrányos munkahelyi megkülönböztetését tiltó törvényt.

Csak a gazdaság számít

A demokraták előszeretettel használtak a "harc a nők ellen" fordulatot a republikánusok kampányának a leírására, az utóbbiak azonban a Newsweek szerint még napokkal a választások előtt is meg voltak győződve arról, hogy a demokraták túlzásaira nem lesznek vevők a választók, és hogy a nők nem fognak bosszút állni a párton. Első látásra a republikánusok "nők elleni harca" a fogamzásgátlás, nemi erőszak és abortusz hármasa körül forgott, Barack Obama kampánycsapata azonban - miközben kíméletlenül lecsapott a republikánus jelöltek elszólásaira - nem tévesztette szem elől azt sem, hogy alapvetően a női szavazókat is gazdasági programmal lehet meggyőzni.

A szenátus első nyíltan meleg tagja, Tammy Baldwin

A BBC-nek nyilatkozó közvélemény-kutató, Norm Ornstein szerint Romney próbálkozása azért is volt gyenge, mert a nőket ugyanúgy érdekli ugyan a gazdaság, mint a férfiakat, de ők általában sokkal összetettebben látják a helyzetet: nemcsak a foglalkoztatási adatok érdeklik őket, hanem az is, hogy erős szociális hálóra támaszkodhassanak, ha éppen rosszul sülnek el a dolgok, erre viszont nem kaptak garanciát Romneytól. A nők szemében az egészségügy és az abortuszkérdés is a gazdaságról zajló vita része, nem pedig figyelemelterelés a valós problémáknak nevezett kérdésekről - magyarázta Ornstein.

Olvadó szavazóbázis

Romneyék ügyének az sem tett jót, hogy több republikánus jelölt feljogosítva érezte magát, hogy a nők teste felett ítéletet mondjon. Az abortuszkérdés így a kampány egyik legfontosabb témájává nőtte ki magát. Pedig a republikánusok észbe kaphattak volna: már egy áprilisi felmérés azt mutatta, hogy egyre több potenciális szavazó és egyre több nő választáspárti, ha az abortuszról van szó. A Rasmussen közvélemény-kutató felmérése szerint a szavazók 47 százaléka gondolta úgy, hogy az abortusz erkölcsileg rossz, ami rekord alacsony eredmény. Januárban ez az arány még 53 százalék volt. Ezzel párhuzamosan csökkent azoknak az aránya, akik életpártiként írták le magukat: ők a szavazók 40 százalékát adták. A potenciális női szavazók 50 százaléka vallotta magát választás-, 39 százaléka pedig életpártinak.

Megmentette a munkahelyeinket - hirdetik a nők

A republikánusok komoly szavazóbázist veszítenek azzal, hogy több jelöltjük mereven abortuszellenes nézeteit a kampányban is erőltette. Mindez két biztosnak tűnő szenátori helybe került a republikánusoknak. Todd Akin akkor vesztette el a választásokat, amikor a női szaporítószervek rejtelmeit próbálta feltérképezni, és kijelentette, hogy nemi erőszak esetén a nők teste képes megakadályozni a teherbe esést. A meghökkentő anatómiai érvelésre azért volt szükség, hogy alátámassza a nézetét, mely szerint nemi erőszak esetén sem jöhet szóba abortusz.

Ugyanezt az álláspontot próbálta védeni nem kevésbé bigott módon Richard Mourdock, aki magabiztosan jelentette ki, hogy Isten akarata, ha egy nő nemi erőszakkal esik teherbe. A népszerűségi mutatóikat azonnal érzékenyen érintette ez a két kijelentés, ami viszont Mitt Romneynak is fájdalmas felismerés volt: a republikánus jelöltek kisebb ámokfutása az abortusz és a nemi erőszak kérdésében a párt országos imázsának sem tett jót a BBC értékelése szerint.

Todd Akint nemcsak legyőzte, hanem szinte a földbe döngölte demokrata ellenfele, Claire McCaskill, aki 16 pontos előnnyel zárta a szenátori versenyt Missouri államban, ráadásul úgy, hogy a választások előtt a közvélemény-kutatásokban rendre lemaradt Akintől. Richard Mourdock jóvoltából is búcsút inthettek egy szenátori széknek a republikánusok Indiana államban, ahol Joe Donnelly gond nélkül kihasználta ellenfele elszólását.

Menetelnek a nők

Az idei választás azonban nemcsak a női szavazókról, hanem a női jelöltekről is szólt. A női politikusok aránya még mindig csak 17 százalékot tesz ki az amerikai kongresszusban, de ha abból indulunk ki, hogy 1991-ben mindössze két nő volt a szenátusban, az arányok megváltozása nem jelentéktelen. Az 1992-es választások után is csak heten kerültek be, ami így is elég volt ahhoz, hogy a nők évének kiáltsák ki Bill Clinton győzelmének évét. Idén viszont már húsz női szenátor lesz Washingtonban, a 435 tagú képviselőházban pedig 76 női politikus.

Tulsi Gabbard, a kongresszus első hindu vallású tagja

A választásokon győztesen kikerülő nők közül sokan történelmi elsők lesznek. Tammy Baldwiné például az első, nyíltan meleg szenátor címe. Baldwin két évtizedes politikai karrierje alatt soha sem titkolta a homoszexualitását, és a szenátusi kampányban is arról beszélt, hogy nem történelmet akar írni, hanem változást szeretne előidézni. Az első ázsiai-amerikai női szenátor címét a hawaii Mazie Hirono érdemelte ki, és a képviselőház női politikusainak a csoportját színesíti az első, harcokban megsérült veterán, Tammy Duckworth, aki egy iraki helikopterbalesetben vesztette el mindkét lábát. Duckworth azt a Joe Walsht győzte le, aki nemrég azzal a kijelentésével került a címlapokra, hogy az abortuszt akkor sem lenne szabad végrehajtani, ha az megmentené a nő életét. A hangulatváltást jól jelzi, hogy Észak-Dakotában úgy is győzni tudott a demokrata Heidi Heitkamp, hogy az ellenfelének a közvélemény-kutatások szerint 80 százalékos esélye volt a nyerésre.

New Hampshire pedig az első állam lesz, amelyet kizárólag nők képviselnek majd a kongresszusban, és az egyetlen állam, amelynek női kormányzója lesz Maggie Hassan győzelmének köszönhetően. A demokrata frakcióban a nők és a kisebbségi képviselők előretörése miatt most először nem a fehér férfiak lesznek többségben.