Az amerikaiak harmada dönti el, ki lesz az elnök

A kontintensnyi időeltolódásnak köszönhetően egész éjjel izgalmakat ígér az amerikai elnökválasztás, a szoros küzdelmet néhány ingatag állam fogja eldönteni, és a végén az is előfordulhat, hogy nem az lesz az elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja. Hogyan működik az amerikai választási rendszer?

A kontintensnyi időeltolódásnak köszönhetően egész kedd éjszakára izgalmakat ígér az amerikai elnökválasztás. A két jelölt, a demokrata Barack Obama és a republikánus Mitt Romney az utolsó percekig küzdött a szavazókért, a verseny eredeménye pedig megjósolhatatlan, mert az állás nagyon szoros: egy vasárnapi felmérés szerint egyforma az országos támogatottságuk, igaz, Obama jobban áll a választást általában eldöntő államokban. Az amerikai választási rendszer sajátosságaiból adódóan még az is elképzelhető, hogy végül nem az lesz az elnök, aki a legtöbb szavazatot megszerzi.

Amerikai elnököt Amerikának

Az amerikai kongresszus 1845-ben fogadta el az a törvényt, amely előírja, hogy az Egyesült Államokban minden negyedik év novemberének első hétfőjét követő kedden kell elnökválasztást tartani. Idén november 6-án az elnök és az alelnök mellett két évre újraválasztják az egész, 435 tagú képviselőházat, és a száztagú szenátus egyharmadát is. Több államban kormányzót, illetve állami és városi tisztségviselőt is választanak.

Republikánus képviselőház, demokrata szenátus

A szövetségi képviselőházban kétévente mind a 435 képviselői helyről döntenek. Itt a 2010-es félidős választásokon a republikánusok kerültek többségbe, jelenleg 241 képviselőjük van. A demokraták 194-en vannak, vagyis 24 mandátumot kellene visszaszerezniük a többséghez, de a felmérések szerint erre nem sok esélyük lesz.

A demokrata többségű, száztagú szenátusban idén 33 mandátum sorsa dől el. A szenátorokat hat évre választják, és minden állam egységesen két szenátort küld a testületbe. Itt lassúbb a változás, mint a képviselőházban: a szenátorok kétharmadát csúsztatva, kétévenként választják meg. A felmérések szerint itt sem változnak lényegesen az erőviszonyok, és a demokraták meg tudják tartani a többségüket.

Az amerikai alkotmány néhány fontos kritériumot állít a leendő elnök elé: ezek szerint amerikai állampolgárként kell születnie, legalább 35 évesnek kell lennie, és legalább 14 éve az Egyesült Államokban kell élnie. Ezek az előírások az alelnökre is vonatkoznak, hiszen ezt a posztot csak olyan ember töltheti be, aki elnökké is választható lenne.

Az amerikai állampolgárok az elnök- és alelnökjelöltek nevét találják ugyan a szavazólapokon, valójában azonban az elnököt és az alelnököt megválasztó elektorokra szavaznak. Ez a közvetett választási rendszer az Egyesült Államok szövetségi berendezkedésének egyik fontos pillére. Az alkotmány határozza meg, hogy az egyes államokra hány elektor jut, azt viszont már maguk az államok határozzák meg, hogy milyen módon választják meg őket. A személyük nem különösebben érdekes, és a szerepük is inkább ceremoniális. Bár elméletileg nem köti őket az adott állam választási eredménye, általában a "győztes mindent visz" elve alapján szavaznak. Vagyis az Egyesült Államokban nem az a jelölt lesz az elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja, hanem az, akire az elektorok a legtöbb szavazatot adják.

Az elektorok december második szerdáját követő hétfőn ülnek majd össze, hogy leadják a szavazataikat, amelyeket postán kap meg a szenátus elnöke. A borítékokat a kongresszus két házának együttes ülésén, a következő év január 6-án nyitja fel, és a szavazatok összeszámlálása után kihirdeti az elnökválasztás hivatalos végeredményét. Az új elnök január 20-án, az ünnepélyes eskütételt követően lép hivatalba, az új kongresszus január 3-án ül össze.

A hűség fontos

A legtöbb állam hagyományosan kitart egy-egy párt mellett, így az elnökjelöltek nagyobb kockázatvállalás nélkül számíthatnak arra, hogy ott simán besöprik az elektori szavazatokat. A republikánusok biztosra mehetnek például Texasban, Nebraskában vagy Oklahomában, míg a demokraták New York, Kalifornia vagy Oregon államban számíthatnak magától értetődő győzelemre.

A hagyományosan pirosra (republikánus) és kékre (demokrata) festett választási térképen első látásra a republikánus államok vannak túlsúlyban, a keleti és a nyugati part néhány kék területén kívül lényegében szinte az egész ország vöröslik. A kép azonban csalóka, sok, republikánusnak elkönyvelt államban ugyanis kevesen laknak, és így kevesen is választanak. Vagyis Mitt Romney gond nélkül győzhet ugyan Észak-Dakotában, de innen csak három szavazatot vihet magával az elektori testületbe, és a legnagyobb zsákmánnyal, Texasszal is csak 38 szavazatot tehet zsebre. A demokraták viszont a legnépesebb államok közül számíthatnak többre, ezek között van például az 55 elektori szavazatot hozó Kalifornia, de nem járnak rosszul New York és Illinois állammal sem, amely 29, illetve 20 elektori szavazatot hoz a konyhára. A republikánusok összességében 191, a demokraták 186 biztos elektori szavazatra számíthatnak.

Minden államnak annyi elektora van, ahány kongresszusi helye. A szenátusból és a képviselőházból álló kongresszus 535 tagú, ehhez jön még a főváros (District of Columbia) ugyanannyi elektorral, mint a legkisebb szövetségi állam. Vagyis összesen 538 elektori szavazatot osztanak szét a jelöltek között, az elnökké választáshoz pedig az elektori szavazatok egyszerű többsége, azaz 270 szavazat is elég.

Ha mégis holtverseny alakul ki, akkor az elnökjelöltek sorsa a képviselők, az alelnökjelölteké pedig a szenátorok kezében van. A kongresszus mostani összetétele alapján előfordulhatna akár az is, hogy republikánus többségű képviselőház a republikánus Mitt Romneyt választaná meg elnöknek, a demokrata többségű szenátus viszont megtartaná a demokrata Joe Bident az alelnöki poszton.

Az ország harmada számít

A közvetett választási rendszer és az egyes államok biztosra vehető pártkötődése miatt az amerikai elnökválasztás lényegében pár ingatag, úgynevezett csatatér államban dől el. Ezekben az államokban általában olyan szoros a verseny a két jelölt között, hogy bármelyikük nyerhet. Nem véletlen, hogy az itt élők nézhetik a legtöbb politikai hirdetést, és kapnak a legtöbbet az elnökjelöltek kampányidejéből. Összesen ugyanis 161 szavazatról dönthetnek ezekben az államokban.

Képünkön sötétzölddel jelöltük a csatatérállamokat, és azt, hogy hány elektori helyük van

Az amerikai választási rendszer lehetővé teszi azt is, hogy az a jelölt nyerjen, aki egyébként országosan kevesebb szavazatot szerez. Legutóbb 2000-ben George W. Bushnak sikerült így bejutnia a Fehér Házba: félmillióval kevesebb szavazatot kapott, mint demokrata ellenfele, Al Gore, de sikerült 271 elektori szavazatot szereznie, így övé lett az elnöki poszt.

Ez a forgatókönyv most sem zárható ki, választási elemzők szerint elképzelhető ugyanis, hogy Barack Obama az elektori győzelemhez elég sok (és népes) államban tud nyerni, miközben Mitt Romney országosan több szavazatot gyűjt be. Eddig négyszer fordult elő az amerikai történelemben, hogy a kevesebb szavazatot nyerő jelölt lett az elnök.

Órákon át tartó izgalom

Az egyes államokban az időeltolódás miatt különböző időpontokban zárnak a szavazóhelyiségek. Bár előfordulhat, hogy washingtoni idő szerint még éjfél után sem lesz eldöntött, hogy melyik jelölt kapja a legtöbb szavazatot, menet közben azért érdemes több eredményre is figyelni. Először a keleti parton zárnak majd a szavazókörzetek. Itteni idő szerint éjjel egykor már várhatók eredmények például az első, ingatag államnak tekintett Virginiából, ahol négy évvel ezelőtt Barack Obama nyert ugyan, de ő volt az első demokrata jelölt 1964 óta, akinek ez sikerült.

Fél órával később zárják az urnákat az egyik legfontosabb csatatér államban, Ohióban. A mai napig tartja magát az a statisztikákkal is alátámasztott nézet, hogy aki Ohióban nyerni tud, az meg sem áll a Fehér Házig. Republikánus jelölt még soha sem tudott nyerni elnökválasztáson, ha nem győzött Ohióban, a demokrata jelöltek közül pedig ez utoljára John F. Kennedynek sikerült. Ha Ohióban nagyon szoros lesz az állás, előfordulhat, hogy a győztes személyére csak a választás napja után derül fény.

Éjjel két óra után további tizenhat államban ér véget a szavazás, ekkor a legtöbb figyelmet a 29 elektori szavazatot adó Florida kapja majd, de ugyanígy érdekes lesz követni, hogy az Obama szempontjából biztonságosnak tekintett Pennsylvania okoz-e meglepetést, itt ugyanis a Romney-tábor rákapcsolt a politikai hirdetésekkel az utolsó egy hétben. Éjjel három után a nagyon szoros versenyt ígérő Colorado lesz a főszereplő, egy órával később pedig a hat-hat elektori szavazatot adó Iowa és Nevada. Reggel öt után az Obama-tábor hátradőlhet, mivel a demokrata fellegvárnak számító Kalifornia, Oregon és Washington állam zárja az urnákat. Végül pedig reggel hétkor Alaszkában is véget ér a szavazás, itt Romney-nak lesz még néhány nyugodt perce, biztosan számíthat ugyanis a három elektori szavazatra.