A Ferrari-vezérrel virágoztatnák fel országukat az olaszok

A Ferrarit már csúcsra vitte, az olaszok most azt várják tőle, hogy az országgal is ugyanezt tegye. Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke végre eldöntötte, hogy beszáll a politikába, de előbb még nagyon szeretné látni, ahogy Fernando Alonso megnyeri a világbajnokságot.

"Montezemolo megbízható és hiteles. Őt nem fogják bunga-bungázáson kapni" - ez csak egyike azoknak a szempontoknak, amelyek miatt egyre több olasz gondolja úgy, hogy a Ferrari 65 éves elnökének a politikában van a helye. A velős és hízelgő jellemzést a Ferrari elnökéről, Luca Cordero di Montezemolóról az általa 2009-ben alapított Italia Futura (Jövő Olaszországa) elnevezésű mozgalom igazgatója, a történészprofesszor Andrea Romano adta a Wall Street Journal című lapnak még 2011-ben. Olaszország egyik leghíresebb vállalkozójától már akkor is azt várták a Silvio Berlusconi botrányaitól megcsömörlött olasz polgárok, hogy vállalja el a nemzet megmentésének felemelő szerepét, most pedig, hogy Rómában a "harmadik olasz köztársaságot" meghirdető fórumon bejelentette, hogy az Italia Futura indul a tavaszi parlamenti választásokon, csak fokozódtak vele szemben a várakozások.

Az áttörésnek számító bejelentést néhány nappal az után tette, hogy a politikai karrierjének feltámasztásán erőlködő Berlusconi végül közölte, nem indul többé a miniszterelnökségért. Egy évvel korábban Montezemolo volt az, aki nyílt levélben kérte az akkor még miniszterelnök Berlusconit, hogy az ország érdekében mondjon le. Néhány héttel később Berlusconi ezt meg is tette, miután elfogyott körülötte a levegő.

Silvio Berlusconi és Luca di Montezemolo

Nem számít tehát újdonságnak, hogy Montezemolo nemcsak a Ferrari világbajnoki szerepléséről, hanem az olasz politikáról is véleményt mond. Ezt persze saját kiváltságos helyzetének a tudatában teszi. Ezért dobhatta be például a köztudatba az amerikai milliárdos Warren Buffett és Soros György nyomán a kezdeményezését arról, hogy véget kell vetni a szupergazdagok kényeztetésének. "Gazdag vagyok, és kész vagyok több adót fizetni" - foglalta össze a La Repubblicának a politikai programvázlatnak is beillő véleményét az olasz adórendszerről. A lap becslése szerint Montezemolo éves bevétele ötmillió euró körül van, a vagyona pedig több mint 310 millió euró.

Berlusconi harsány túlzásaival szemben a bolognai születésű Montezemolo az olasz kifinomultság megtestesítője. Testőrök nélkül jár, tökéletesen szabott öltönyöket visel és imádja a szamarakat - kettőt is tart bolognai otthonában. Igazi kozmopolita, aki azonban élvezi az olasz élet egyszerű örömeit. Az ő irányítása alatt a Ferrari főhadiszállását, Maranellót Európa legjobb munkahelyének választották meg 2007-ben. És persze imád száguldozni a sportautóival - akár a maranellói pályán, akár az olasz országutakon. Az egykori raliversenyző Montezemolo azt vallja, hogy a vezetést élvezni kell, az autókkal pedig úgy kell bánni, mint a nőkkel.

A háttérben a Ferrari ágaskodó lova

Montinak dolgozik

Abból, hogy Montezemolo a politizálás mellett döntött, még nem következik egyértelműen, hogy a miniszterelnöki székért is elindul, mivel a folytatást a jelenlegi szakértői kormány vezetőjével, Mario Montival képzeli el ezen a poszton. A nagy tiszteletnek örvendő közgazdászból kormányfővé lett Mario Monti a népszerűségéből veszített ugyan, de a bankárok és az üzleti élet képviselőinek bizalmát magáénak tudhatja. Az egyre hangosabb unszolás ellenére Monti egyelőre azt mondja, meg nem kötelezte el magát, és "nem igaz, hogy őt nem lehetne helyettesíteni".

Az biztos, hogy a szakértői kormány vezetőjének szüksége lesz valamiféle pártpolitikai hátszélre, ha mégis úgy dönt, hogy indul a második mandátumáért is, hiszen a legnagyobb parlamenti szövetségesei nincsenek elragadtatva ettől az ötlettől. Montezemolo pedig felajánlotta, hogy összegyúrja azt a központi blokkot, amely alternatívát nyújtana Berlusconi Szabadság Népe pártjával szemben, és Mario Monti mellett. "Itt van a soha vissza nem térő alkalom" - jelentette ki a drámai szófordulatokat tökéletes időzítéssel adagoló Montezemolo, és feladatként jelölte meg egy olyan országos választási lista összeállítását, amely szavahihető és hozzáértő embereket gyűjt egybe. A cél nem kevesebb, mint az olasz politika megújítása és Olaszország erkölcsi megújulása.

Új feladatra koncentrál

Montezemolo pedig a megújítás kérdésében nagyon meggyőző eredményeket tud felmutatni, ráadásul ezekkel az eredményekkel az olaszok életéből és önmeghatározásából is kivette a részét: a Ferrari jelképét, az ágaskodó lovat igazi nemzeti szimbólummá tette. Az olaszok űrhajósa, Paolo Nespoli például egyenesen a Nemzetközi Űrállomásról üzente Montezemolónak, hogy mennyire büszkévé teszi arra, hogy olasz. Mindezt természetesen Ferrari-vörös ruházatban, háttérben az ágaskodó lóval. Montezemolót azonban az utcán is egyre többen állítják meg és kérik arra, hogy induljon a választásokon.

Enzo és Gianni szárnyai alatt

Luca di Montezemolót 1972 decemberében hívta fel a vállalat legendás vezetője, Enzo Ferrari a kéréssel, hogy alakítsa át a Ferrari versenyrészlegét. Montezemolo épp egy rádiós betelefonálós műsorban védte szenvedélyesen az autósportot, amivel azonnal lenyűgözte Ferrarit. Az akkor 26 éves Montezemolo gondolkodás nélkül elfogadta az ajánlatot. Első évében egészen borzalmas eredmények születtek, a helyzet azonban egyből megváltozott, amikor a fiatal főnök leszerződtette az akkor még kevéssé ismert osztrák versenyzőt, Niki Laudát, aki 1975-ben és 1977-ben is világbajnokságot nyert a maranellóiaknak. Montezemolo személyisége átitatta az egész csapatot. Enzo Ferrarinak különösen tetszett, hogy a pártfogoltja olyan feladatba vágott bele, amelyről sokan azt gondolták, hogy lehetetlen megvalósítani.

Ez a fajta kalandvágy imponált a másik főnökének, a Ferrari anyavállalatát, a Fiatot irányító Gianni Agnellinek is. Kettőjük között igazi mentori viszony alakult ki: Montezemolo apjának tekintette Agnellit, és a későbbiekben nem is hagyta el a család hatalmas üzleti birodalmát. Megfordult a többek között a La Stampa című újságot is magába foglaló médiaholdingnál, valamint a Cinzanónál, és közben több kalandba is belevágott. Közeli barátjával, Paolo Borgomaneróval megvette az Aqua di Parmát, csak azért, mert felháborította, hogy a parfümöt sehol sem lehet megvásárolni, majd a céget jóval nagyobb összegért eladta. Majd levezényelte az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságot.

Agnelli idővel még a birodalom egyik ékkövét, a Juventus labdarúgócsapatát is rá bízta. Az apa-fiú kapcsolat ekkor már annyira kiteljesedett, hogy Gianni Agnelli a Juventus menedzselésére váró fiát, Edoardót is félresöpörte az útból Montezemolo kedvéért. A Juventusszal azonban nem boldogult, és egy egészen borzalmasan sikerült év után ki is adta a kezéből a csapat vezetését.

A megmentő

Visszatért viszont oda, ahol egyszer már megtalálta a nyerő formát. Ha az országot még nem is, de az olaszok nemzeti kincsét, a Ferrarit már sikerrel megújította. Luca di Montezemolo a Ferrari 65 éves történetének legsikeresebb húsz évét vezényelte le. Amikor 1991-ben visszatért a céghez, az olaszok büszkesége adósságban úszott, és sehogy sem volt képes magához térni a névadó Enzo Ferrari 1988-as halála utáni letargiából. Montezemolo az elfekvőn lévő vállalatból az egyik megmenőbb és legsikeresebb autó gyártóját építette fel. Ezt nemcsak a Ferrari név csengése, hanem a számok is alátámasztják: míg 1993-ban a gyár nagyjából 2300 autót volt képes eladni évente, addig mostanra már hétezret értékesítenek. A Ferrari profitja pedig 3,8 millió euróról több mint 300 millióra ugrott.

A győztes csapat: Michael Schumacher és Montezemolo

Az újabb sikertörténet azonban nehezen állt össze, és kellett hozzá Montezemolo egészen különleges érzéke a tehetségek becserkészéshez. Ennek a sugallatára szerezte meg ugyanis az akkor már világbajnok Michael Schumachert, akivel néhány év alatt verhetetlen csapatot raktak össze: a némettel összesen öt egyéni és nyolc konstruktőri világbajnoki címet nyertek el.

A vezetői erényeiről sokat elárul az, ahogyan a Forma-1-es csapatot terelgeti. Amikor 2010-ben a Ferrari a szezonzáró verseny utolsó perceiben elveszítette a világbajnokságot - ráadásul elkerülhető hibák miatt -, Montezemolo dühében nekivágott egy széket a tévének. (A futamokat rendszerint tévén nézi, mert másképp nem bírná ki a versenyekkel járó izgalmakat.) Ebből is látszik, hogy a vereséget nem viseli valami könnyedén, később azonban a szurkolót háttérbe szorította a főnök. Kiállt a csapat elé, egyenként megköszönte mindenkinek a munkáját, és elmondta nekik, hogy mennyire büszkék rájuk.

Szereti, ha szeretik

Montezemolo a jelek szerint kész egy újabb fejezetet nyitni, és nyilvánvalóan megérezte az egyre szélesebb társadalmi igényt arra, hogy tegyen valamit az országért. A Ferrarinál kicsit zokon is vették, hogy a kiélezett világbajnoki harc idején éppen politikai mozgalmának a jövőjét egyengette, de Montezemolo még időben kapcsolt, hogy nemcsak az országot, hanem a vb-címért hajtó Forma-1-es csapatot is fel kell ráznia. "A büszkeség nem elég, nyerni akarunk" - hangzott a finoman nyomasztó biztatás. Mindezt nyilvánvalóan a politikai mozgalma céljául is kitűzte.

Bár egyelőre elzárkózik attól, hogy főszerepet vállaljon a politikában, az ismerősei és barátai által adott jellemzés alapján valószínűleg van az a szeretetáradat, amely megmásítaná az álláspontját ebben a kérdésben. Régi barátja, Paolo Borgomanero, a Wall Street Journalnak azt mondta, ha úgy érzi, hogy szeretik az emberek, gond nélkül elvállal feladatokat, de ha csak néhányan szeretik, az már visszatartja. Az ellenségeket ugyanis utálja, márpedig ha jelöltként beszáll a választási kampányba, nem spórolhatja meg őket.