Egy tál rizskása változtatja meg Kínát

A vérbe fojtott Tienanmen téri tüntetéshez fogható látványos tiltakozási hullám kezdődött az év elején Kínában az állami elnyomás ellen. A tiltakozási hullámot egy renitens újság újévi köszöntője váltotta ki. A kínai kommunizmus hibáit felemlegető újságot az állami cenzorok megleckéztették, de arra valószínűleg ők sem számítottak, ami ez után történt. Áttöri-e a cenzúrát a kínai újságírók találékonysága?

Címlapon dicsérte a meleg rizskása erényeit a Beijing News című kínai újság, a látszólag gasztronómiai értekezésnek tűnő cikkel azonban nem kis politikai kockázatot vállaltak a lap újságírói. "Társadalmi zavargások idején, amit igazán értékelhetünk, az egy kis melegség és egy tál rizskása" - állt a cikkben, amely a sajátos témaválasztással egészen kifinomult trükköt talált a cenzúra megkerülésére. A BBC szerint ugyanis a Beijing News munkatársai nem kevesebbre vállalkoztak ezzel, mint arra, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a Southern Weekly című hetilapnál dolgozó kollégáikkal. A rizskása ugyanis kínaiul olyan szójáték, amellyel alig leplezetten lehet utalni a Southern Weekly nevére.

Az oknyomozó cikkeivel ismertté vált újság munkatársai egy Kínában egészen szokatlan módszerrel tiltakoztak a kommunista párt minden átható szerkesztőségi jelenléte ellen: több napig sztrájkoltak, és veszélybe sodorták a lap megjelenését. A Southern Weekly újévi jegyzetében elkövette azt a hibát, hogy az "alkotmányosság álmáról", demokratikus jogokról és a hatalom ellenőrzéséről írt. A laphoz kirendelt propagandafőnök viszont nagyon lelkiismeretesen tette a dolgát, és a nyomdába kerülés előtt átírta és lerövidítette a cikket, kihúzta az utalásokat a demokráciára, ráadásul helyesírási hibákkal engedte ki végül az anyagot.

Az újságíróknál ezzel betelt a pohár: levélben követelték a propagandafőnök lemondását, és napokig tiltakoztak a cikk átírása miatt. Ez a 21. századi megfelelője a Tienanmen téri tiltakozásnak - véli az újságírók védelmével foglalkozó Committee to Protect Journalists elnevezésű szervezet Ázsiára szakosodozz munkatársa, Sophie Beach, aki szerint a mostani ellenállás sok szempontból a legközvetlenebb kihívás, amellyel az 1989-es tüntetések óta a kommunista párt szembesül.

Tiltakozási hullámot indított el az újévi üzenet

"Egészen szokatlan, hogy egy újság hasonló üzenetet fogalmaz meg, és legalább ennyire furcsa, hogy ilyen sokan támogatják a lapot - sőt nemcsak támogatják, hanem elég bátrak ahhoz is, hogy nyíltan támogassák" - mondta az [origo]-nak egy több mint három éve Kínában élő és a kínai sajtó helyzetét jól ismerő brit forrás. A közvetlen közelében élő kínaiakat ugyanakkor nem különösebben érdeklik a harcosan viselkedő újságírók vagy akár a politika. Sokan közülük feltételezik, hogy a kínai hírek alapvetően szennyezettek valamilyen formában, de úgy gondolják, hogy ha hangosan panaszkodni kezdenek emiatt, annak egyrészt nem sok hatása lesz, másrészt magukat és a családjukat is veszélybe sodorhatják ezzel - tette hozzá a forrás.

A cenzúra találékonnyá tesz

A kínai hatóságok irányelvek egész sorával próbálták elejét venni annak, hogy a Southern Weekly ügye napirenden maradjon, az internet azonban ennek ellenére ettől a témától pezseg. A kínai sajtó a közösségi médiában egészen egyértelmű utalásokat tesz az ellenállásra. A Twitterhez hasonló kínai mikroblogon, a Weibón az újságok rendszerint egy jó éjt üzenettel köszönnek el az olvasóiktól a nap végén, az egyik pekingi lap viszont a múlt héten azt írta: "Ezen a hétvégén ne pihenjünk, és ne mondjunk jó éjszakát!"

Szembeszállnak a propagandával

A kínai újságírók találékonysága egészen különleges megoldásokban is megnyilvánult. Az ország legnagyobb hírportálja, a Sina News például úgy szerkesztette meg a címlapi cikkeit, hogy a címek kezdőbetűit lefelé olvasva a "Hajrá, Southern Weekly!" biztatást lehetett kibetűzni. Ennél nyilvánvalóbb tiltakozások is voltak: több lap szerkesztősége előtt tüntetéseken tiltakoztak a cenzúra ellen.

A kínai sajtó ellenállását csak fokozta, hogy a botrány kirobbanása után felsőbb utasításra több médiumnak közölnie kellett az egyik állami lap vezércikkét, amely a médián kívüli erőknek tulajdonította és elítélte az incidenst. Sok lap közölte ugyan a cikket, de azzal a megjegyzéssel, hogy a benne foglaltak nem tükrözik a szerkesztőség véleményét.

A népszerű Southern Weekly nem először feszegeti a kínai sajtó igen határozottan kijelölt határait. 2009-ben közölni akarták azt a levelet, amelyben Barack Obama amerikai elnök a lap elkötelezettségét dicsérte a sajtószabadság mellett, az ötletre azonban a cenzorok nem voltak vevők. A szerkesztőség erre annyira feldühödött, hogy tiltakozásul két üres oldallal jelentette meg az újságot. A laptól több oknyomozó újságírót is kirúgtak már, és egyelőre nem világos, hogyan ússzák meg a mostani akciót.

A szócső-életérzés

A BBC körképe szerint a kínai sajtóban a működés íratlan szabályai szerkesztőségenként változhatnak, de a szerkesztők és az újságírók alapvetően ugyanabban a rendszerben kénytelenek végezni a munkájukat. A mindennapokhoz hozzátartoznak a közvetlenül Pekingből érkező telefonhívások és pártutasítások, különösen, ha kényes témáról van szó. A szerkesztők azonban legtöbbször maguk is tudják, hogyan gyúrják át a cikkeket úgy, hogy megfeleljenek a helyi propagandahivatal elvárásainak.

Az újságíró hangja a párt hangja

"Csak áltatják magukat az újságírók, ha azt gondolják, hogy független szakemberek, és nem propagandamunkások" - öntött tiszta vizet a pohárba a Kínai Központi Televízió tavaly novemberben kinevezett új vezetője. Hu Csanfan a Kínai Nemzeti Médiaszövetség egyik rendezvényén arra figyelmeztette kollégáit, hogy meg kell érteniük, a szerepük szerint ők szócsövek, ez az alapja a társadalmi felelősségüknek és a szakmai elveiknek is. "Azok, akik elfelejtik ezt a leckét, nem jutnak messzire" - utalt a rendszer által behatárolt karrierkilátásokra a tévéelnök.

Ha a kínai újságíróknak mégis lennének szakmai kétségeik, biztos iránymutatásért az ország propagandafőnökéhez, Li Csang-csunhoz fordulhatnak. "Az újságírói frontnak tisztában kell lennie a politikai felelősségével és a történelmi küldetésével, miszerint alaposan tanulmányoznia és népszerűsítenie kell a 17. Központi Bizottság hatodik plénumának szellemét annak érdekében, hogy előmozdítsa a szocialista kultúra fejlődését és virágzását" - összegezte a kínai újságírók munkájának lényegét egy szakmai rendezvényen.

Gúzsba kötött sajtó

A pártpropaganda és a szakmai elvek között őrlődő kínai újságírók paradox helyzetben vannak - állítja a Financial Times című lapnak írt cikkében egyikük, Hajjan Vang. Sokszor értesülnek a saját országukról szóló hírekről néhány külföldi oldalról, de a saját lapjaikban nem írhatnak ezekről. Így maradt rejtve például a kínai olvasók előtt a bukott pártvezér, Po Hszi-laj története, amely több nyugati újságban vezető hír volt.

Hajjan Vang szerint a gúzsba kötött kínai sajtó ennek ellenére több sikeres oknyomozást is felmutatott az elmúlt években. Az olvasók így értesülhettek az élelmiszerbotrányokról, a rabszolgaként dolgoztatott munkásokról vagy a 2003-as SARS-járvány áldozatainak valódi, a hatóságok által eltitkolt számáról. A leleplező cikkek nyomán sokszor változtattak a törvényeken, vagy elszámoltatták a felelősöket, de nem úszták meg az újságírók sem, sokukat kirúgták vagy börtönbe csukták a cikkeik megjelenése után.

Sok fiatal újságíró közben a szigorú munkafeltételeket kijátszva aktivistaként próbál meg harcolni az igazáért, erre pedig az internet magától értetődő felületet ad. A pekingi központi hatalom a Southern Weekly-féle incidens első napjaiban elkövette azt a mulasztást, hogy nem adott világos útmutatást a médiának a helyzet kezelésére, az újságírók tiltakozó üzenetei így futótűzként terjedtek a közösségi oldalakon. Ebben a helyzetben pedig a kormány könnyen elveszítheti az uralmat az információ felett, amire adott esetben kemény elnyomás lehet a válasz.

A Southern Weeklynél kialakult patthelyzetet egyelőre a tartományi párttitkár, Hu Csun-hua közbelépésére sikerült feloldani. A lap újabb szerkesztőségi jegyzetben próbálta levezetni a feszültséget. Ebben arról írtak, alapvető, hogy a kommunista párt szabályozza a sajtó tevékenységét, de annak "lépést kell tartania a korral". A szerkesztőség állítólag arra is ígéretet kapott, hogy a jövőben nem lesz a legutóbbi esethez hasonló közvetlen beavatkozás a szerkesztőségi munkába. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a történtekért a lapnál felelősségre vonnak-e valakit.