Köztársasági elnököt választanak a csehek

Szombat délután 2-ig tart a cseh köztársaságielnök-választás. A rendszerváltás óta először nem a parlament választja az államfőt, hanem választáson döntenek róla.

Államfőválasztás kezdődött péntek délután Csehországban. Szakítva a csehszlovák, illetve a cseh hagyományokkal, ezúttal már nem a parlament, hanem közvetlenül a lakosság választja meg Václav Klaus jelenlegi köztársasági elnök utódját.

Helyi megfigyelők szerint a legnagyobb esélye a győzelemre Milos Zemannak, illetve Jan Fischernek van. Mindketten a múltban miniszterelnökök voltak. Zeman támogatottsága pillanatnyilag 25 százalék, míg Fischeré 21 százalék körül mozog.

Közvélemény-kutatások szerint Zeman népszerűségi mutatói hosszú távon fokozatosan emelkednek, míg a korábban legesélyesebbnek tartott Fischeré csökkennek.

Aránylag sok szavazatra számíthat, illetve meglepetést okozhat még Karel Schwarzenberg, a magyar gyökerekkel is rendelkező külügyminiszter és Jirí Dienstbier szociáldemokrata szenátor. Főleg a fiatalabbak körében pedig az egész testén tetovált művész, Vladimír Franz is igen népszerű.

A további négy jelöltet - Premysl Sobotka szenátort, Jana Bobosíková, a parlamenten kívüli Suverenita elnökét, Zuzana Roithová EP-képviselőt, Tána Fischerová szenátor, színészt - inkább a futottak még kategóriában emlegeti a prágai sajtó.

A voksolás hagyományosan kétnapos, péntek délután kettőtől este tízig, szombaton reggel nyolctól délután kettőig lehet szavazni.

Az első körben az nyer, aki megszerzi a szavazatok több mint ötven százalékát. Miután kilenc jelölt van, biztosra vehető, hogy most, az első fordulóban még nem lesz senki sem megválasztva, és szükség lesz második fordulóra is, amelyben az első körben legjobban szerepelt két jelölt indul.

A második fordulóra két hét múlva kerül sor. A két jelölt közül az lesz a köztársasági elnök, aki megszerzi a szavazatok egyszerű többségét.

Cseh politikai és társadalmi körökben erősen megoszlanak a vélemények, hogy helyes volt-e a közvetlen elnökválasztás bevezetése. Erről gyakorlatilag az 1989-es rendszerváltás óta vita folyik. A pártoknak nyilvánvalóan jobban tetszett a parlamenti elnökválasztás, mert nagyobb volt a lehetőség a kulisszák mögötti megegyezésekre, alkukra.

Miután azonban a parlamenti elnökválasztások az utóbbi két évtizedben sorozatosan botrányos eseményeket produkáltak, a társadalmi nyomás is kikényszerítette a közvetlen elnökválasztás bevezetését. A jelöltek - és több esetben önjelöltek - sora elég hosszú és színes volt, de nem mindenki tudta teljesíteni az induláshoz szükséges feltételeket, ami 50 ezer választói aláírás vagy a képviselők, illetve szenátorok egy csoportjának a támogatása volt.