Utálja a szomszédokat? Költözzön szellemvárosba!

Európa egyik legnagyobb lakóparkját álmodta meg egy tanulatlan milliárdos, de a városnyi komplexum inkább az adósságválság mementója Madrid közelében. Az alig lakott, nyolcemeletes házak árnyékában csak lézengenek az emberek, bár diszkózni azért el tudnak menni. Befalazott kirakatok, kihalt benzinkút és számtalan megkezdett gödör kísérti a megalomán beruházást.

Este hét volt, és az autópályán sétálgattam. Az eget kémleltem, a kilátást csak a kivilágított szakasz lámpafényei zavarták. Magányomat két perc múlva enyhítette egy autó, amelyik az esti csúcsforgalomban Madrid felé tartott. Egymagában suhant tovább a 2004-ben átadott R-4-es autópályán, amely Madridot köti össze déli elővárosaival.

Míg én csak perceket töltöttem el magányosan az autópálya környékén, a tőlem párszáz méterre lévő benzinkút egyetlen, munkában lévő alkalmazottja életének jelentős részét így tölti. A kívülről elhagyatottnak tűnő benzinkúton belül roskadozó polcok várják az ide tévedőket, a bolíviai eladónő szerint óránként legfeljebb két embert.

Az üres lakások országa

Az üres autópálya és az elfelejtett benzinkút azonban így is csak bizarr díszlete a közelben fekvő hatalmas, El Quinón nevű lakóparknak, amely a spanyol ingatlanpiac összeomlásának mementója. Spanyolországban 2002 és 2008 között 5 és fél millió lakás épült, volt olyan év, amikor több lakást húztak fel a 46 milliós lakosú országban, mint Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban összesen, ahol együttvéve 207 millióan laknak. Az ingatlanpiac 2008-as összeomlása óta 25 százalékkal csökkentek az árak, különösen Madrid és Valencia környéke tele van lakatlan lakóparkokkal, összesen 3-4 millió lakás áll üresen.

Ha az ember meg szeretné érteni az európai adósságválság gyökereit, akkor erre kevés alkalmasabb helyet találhat El Quinónnál. A Madridtól 30 kilométerre fekvő Sesena külterületére az egyik leggazdagabb spanyol ingatlanmogul, Francisco Hernando álmodott lakóparkot. Hernando nagyon szegény sorból származik, egy bádogkunyhóban nőtt fel, iskolába egyáltalán nem járt, még az írással és az olvasással is gondjai vannak. Karrierje nyolcévesen kezdődött, amikor építőmunkásoknak hordott vizet, később csatornázásokon dolgozott, majd saját építési vállalkozása repítette a leggazdagabb spanyolok közé.

A gumitemetőt és El Quinónt az R-4-es autópálya választja el egymástól. Kattintson a galériáért!

El Quinónt 2002-ben kezdték el építeni, a 40 ezer emberre tervezett 13 ezer lakásból a válság kitöréséig azonban csak 5100 lakás készült el. A 4,7 milliárd fontba (mai árfolyamon 1640 milliárd forintba) kerülő beruházás a valaha volt legnagyobb olyan ingatlanfejlesztés Európában, amely egy emberhez fűződik, és az egyik legnagyobb, magántőkéből megvalósuló befektetés Spanyolországban. A második ütem 2008-as átadása után azonban leállt az építkezés, a lakások többsége üresen állt, El Quinón a spanyol szellemváros archetípusa lett. Hernando adósságai ellenében 2000 lakást adott át bankoknak, aztán Egyenlítői-Guineában kezdett ingatlanfejlesztésekbe, majd állítólag a Közel-Keletre tette át a székhelyét.

Éledező szellemváros

"2009-ben költöztem ide, akkor még semmi nem volt itt. Nagyon drágák voltak a lakások, csak 2009 után kezdtek beköltözni az emberek" - mondta egy 26 éves srác, aki a gyerekével költözött a lakóparkba. Amikor beköltözött, egy kétszobás, nagyjából száz négyzetméteres lakás 180 ezer euróba (mai áron 53 millió forintba) került, bár így is sokkal olcsóbbnak számított a kocsival 20 percre lévő Madridnál, ahol egy normális környéken 300 ezerbe (89 millióba) került egy hasonló lakás. Az árak azóta hatalmasat estek El Quinónban, egy ilyen lakáshoz már 65 ezerért (19 millióért) hozzá lehet jutni. Az árcsökkenés megtette hatását, az elmúlt 1-2 évben többen is beköltöztek, a sesenai polgármester szerint már 3200 lakásban laknak, de még így is csak 6-7 ezren élnek a 15 ezer emberre tervezett komplexumban.

A blokkok között járva azonban ez a szám is túlzásnak tűnik. Több, ezer emberre tervezett lakótömb áll teljesen üresen, estefele pedig alig lehet olyan házat látni, ahol a lakások több mint negyedéből áradna a fény. Emberek alig vannak a különböző részeket összekötő, négysávos utakon, ahol véletlenül sem kell körbenézni, ha az ember átsétál rajtuk. A zebrák előtti fekvőrendőrök annyira tűnnek szükségesnek, mint helyet foglalni egy El Quinón-i étterembe. A forgalom hiányát jól jellemzi, hogy van olyan buszmegálló, amely körforgalomban van. Az utcán lényegében három típusú embert lehet látni: a kutyasétáltatót, a babakocsit toló kismamát, és azt, aki a kocsija és a tetszőleges bolt közötti három méteres távolságot megteszi.

Bár nagyobb áruház nincsen, a hét-nyolc emeletes épületek földszintjén üzemelnek kisebb élelmiszerboltok, amelyeket jellemzően kínaiak vezetnek, és úgy is néznek ki, mintha egy kínai piacot bezsúfoltak volna egy 100 négyzetméteres helyiségbe. A szórakozási lehetőségeket a komplexum 4-5 étterme jelenti, ahol csúcsidőben is legfeljebb két asztalnál ülnek. Több ilyen étterem is adaptálódott a szellemvárosi léthez, van, amelyik hétköznaponként csak csütörtök és péntek este van nyitva. Az akár 300 lakásos háztömbök aljában így is legfeljebb egy-két szolgáltatás működik, az üzletsorok döntő hányada be van téglázva, és egy rágrafitizett telefonszámtól várja a fényesebb jövőt.

El Quinón parkja. Több képért kattintson a fotóra!

Az elhanyagoltság nyomai azonban máshol nem látszódnak a telepen, a házak belső udvarai tökéletesen ápoltak, az ide költözők még a januári hidegben is 20 méteres, makulátlanul tiszta medencében képzelhetnék magukat Schirilla Györgynek. Az uszoda mellett üres játszóterek, foci- és kosárlabdapályák mutatják, hogy ha élnének itt emberek, mennyit sportolhatnának. Az eltúlzott arányokat hűen tükrözi az udvar közepére felhúzott mellékhelyiség, ahol akár kilenc férfi is csinálhatná egyszerre ugyanazt, ráadásul még egy elsősegélynyújtó szoba is van a vécésor mellett.

A 2006-ban és a 2008-ban felhúzott lakótömböket egy kiterjedt park választja el egymástól, amelyet Francisco Hernando feleségéről neveztek el. A pedánsan gondozott parkot nagyjából 20 perc alatt lehet körbejárni, de néhány nyúlon kívül csak a tó melletti büfés használta ki a januári napsütést a parkban. "Nem jár ide senki, szombaton például egy vendégem sem volt. Ha meleg van, többen jönnek, akkor van, hogy 30-40 vendégem is van egy napon" - mondta a középkorú portugál férfi, aki testvére miatt költözött El Quinónba. "Ennek ellenére is szeretem a munkám, szeretek itt lenni a természetben, persze nem is tudnék mást csinálni" - mesélte a büféjében állva, amelynek az autentikus hangulatáról az Ace of Base slágerei gondoskodtak.

A lakóknak nincs gondjuk

A fennsík közepére felhúzott lakópark arányai a házak között sétálva is betegesen túlzónak tűnnek, az ésszerűtlenség azonban még jobban kidomborodik, amikor az ember El Quinónt körbejárva szembesül azzal, hogy mi lett volna, ha a válság nem szab gátat a megalomán beruházásnak. Az elkészült épületek előterében háztömbnyi gödrök, elkezdett alapok árulkodnak arról, hogy milyen méretekben gondolkodtak, amikor megálmodták a 40 ezresnek szánt komplexumot. Több kilométernyi, sehova nem vezető négysávos út halad el a megkezdett építkezések mellett, El Quinón központjától 20-30 perc járásnyira is megkezdett terepmunkák nyomai láthatóak.

A tervezett házak többségét nem fejezték be. Több képért kattintson a fotóra!

Groteszk módon azonban sok ide költöző hálás lehet azért, hogy befuccsolt a beruházás, az elmúlt évben ugyanis sokan érkeztek az olcsó lakásoknak köszönhetőn. "Nagy a nyugalom, a kisebb dolgokat már el lehet intézni, olcsó a lakhatás, és nagyon jó minőségűek a lakások" - lényegében valamennyi itt lakó hasonlóan érvelt a mellett, hogy miért szeret El Quinónban lakni. Alig tudtak valami olyasmit felhozni, amit nem szeretnének. Ilyen volt például az, hogy muszáj kocsival közlekedniük, ugyanis Madridba és a két kilométerre fekvő Sesenába is csak óránként jár a busz. A ritkás járatokon azonban így is alig ültek, négy-öt embernél többet egyik buszon sem lehetett látni. A látszólag egysíkú szórakozási lehetőségek azonban még a megkérdezett fiatalokat sem zavarták, mint mondták, Madridba bármikor el tudnak ugrani, ha bulizni vagy moziba szeretnének menni. Volt olyan, aki csak annyi negatívumot tudott mondani, hogy három fokkal hidegebb van itt, mint Madridban.

"Ha elmúlik a válság, majd akkor minden lakás megtelik" - mondta kutyasétáltatás közben egy fiatal férfi. Hasonlóan bizakodóan tekintettek a jövőbe a megkérdezett ingatlanközvetítők is, akiknek - legalábbis a park magányos büféjénél - látszólag nagyobb forgalmuk volt. "Sesena a hatodik legfiatalabb lakosságú település Spanyolországban, és El Quinónban is jellemzően fiatal párok költöznek be, ezért reménykedünk abban, hogy high-tech cégeket tudunk idevonzani" - mondta optimistán a sesenai polgármester, Carlos Velázquez, de abban ő is biztos volt, hogy a lakópark körüli gödrök még jó ideig megmaradnak a jelenlegi állapotukban.