Tévével ostromol az emír, az ajatollah és a párttitkár

Pénzt és fáradságot nem kímélve próbálják megtörni a nyugati média egyeduralmát azok a keleti autokráciák és diktatúrák, amelyek új képet akarnak kialakítani magukról az európai és amerikai emberek agyában. Oroszország, Kína, Irán és Katar évek óta gondosan építgeti angol nyelvű televízióit, és ezzel egyre jobban átírja a nálunk eddig csak nyugati szemszögből értelmezett híreket.

Gazdát cserélt egy viszonylag sikertelen és népszerűtlen amerikai kábelcsatorna, a korábbi amerikai alelnök, Al Gore résztulajdonában lévő Current TV. A liberális hírtévé eladása önmagában aligha lett volna érdekes: gazdái hónapok óta próbáltak túladni rajta, a nézettsége lesújtó volt, tavaly átlagosan 22 000 háztartásban nézték. A vevő nevére mégis felkapták a fejüket Amerikában: az USA lakosságának elvben közel ötödét elérő csatornát az al-Dzsazíra, a katari székhelyű arab hírtelevízió vásárolta meg, amely egy évtizede még azzal borzolta az amerikai kedélyeket, hogy műsoraiban megszólalási lehetőséget biztosított az al-Kaida vezetőinek.

Bár az amerikai és európai televíziós piacok zsúfoltak, a hírszolgáltatás terén nem az al-Dzsazíra az egyetlen, amely helyet követel magának a nagy nyugati hírtelevíziók és -ügynökségek között. Az elmúlt bő öt évben sorra jelentek meg a nemzetközi közönséget célzó, napi 24 órában angol nyelvű hírszolgáltatást nyújtó televíziók a távoli nagyhatalmak fészekaljából. Ezeknek az országoknak, Oroszországnak, Kínának vagy Iránnak korábban nem sok ráhatásuk volt arra, hogyan lássák őket és a világot Európában vagy Amerikában. A jellemzően kemény cenzúra és állami befolyás alatt álló keleti médiakörnyezetekből azonban a 21. század elején hirtelen az egész világnak szánt angol nyelvű hírek kezdtek özönleni, hogy minden pályán felvegyék a versenyt a nyugati hírcsatornák világértelmezésével.

Az al-Dzsazíra mikrofonja

A katari emír családjának tulajdonában lévő al-Dzsazíra 2006 novemberétől rendelkezik műholdon szórt angol nyelvű adással (Al Jazeera English), amelyet kábelen eddig csak néhány amerikai városban lehetett fogni, az interneten mégis fontos hírforrássá nőtte ki magát. Az al-Dzsazíra angol csatornáját nem sokkal előzte meg az orosz világtévé indulása: a Kreml által pénzelt Russia Today (RT) hírtelevízió 2005 decemberében kezdte az angol nyelvű sugárzást. Rá két évvel, 2007-ben Irán is útjára indította műholdas hírtévéjét, a Press TV-t, amely azóta a Közel-Kelet második legnagyobb angol nyelvű hírhálózatává bővült. Velük párhuzamosan Kína állami televíziója is egyre jobban cserkészi be az angol, valamint a spanyol, orosz és más világnyelveket beszélő nézőket, párhuzamosan más kínai hírügynökségekkel és rádiókkal.

Ezeknek a diktatórikus - vagy legalábbis autokrata - országoknak az állami tulajdonban lévő csatornái terjeszkedésükkel vélhetően nem csak a reklámbevételekért kepesztenek. Az államok több tízmillió dollárt ölnek beléjük, amiért cserébe politikai hasznot remélhetnek. Van, ahol ez a tény már az induláskor leplezetlen propagandagépezetté változtatta az adott hírtelevíziót, de van olyan is, ahol csak észrevétlenül, titokban kúszik be a befolyás a hírek közé.

A katari emír hangja - az al-Dzsazíra

2010-es adás az al-Dzsazírán a WikiLeaks egyik kiszivárogtatásáról

A Perzsa-öböl partján székelő arab médiabirodalom jó ideje próbálja becserkészni a nemzetközi közönséget. 1996-os indulása után először az afganisztáni, majd az iraki háborúról szóló tudósításai és képsorai jutottak el Nyugatra, de ezek még csak azért, mert az arab csatornának voltak egyedül tudósítói a háborús zónákban, így a nagy brit és amerikai tévék is kénytelenek voltak az ő anyagaikat megvenni. Az indulás után egy évtizeddel, 2006-ban azonban elindították a csatorna angol nyelvű adását és nyelvű honlapját is: a 2011-es arab tavasz eseményeit a legnaprakészebben ezekből a híradásokból követte a világ, és még Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is elismerő szavakkal méltatta a csatorna professzionális munkáját.

Az amerikai közönséghez mégsem jutott el a csatorna, néhány nagyvárost kivéve a kábelszolgáltatók nem vették be a kínálatba, csak interneten lehetett követni. Amerikában nehezen mosta le magáról a terrorista kollaboráns bélyegét, amelyet az afganisztáni háború alatt sütöttek rá: ekkor az al-Dzsazíra volt az egyetlen, amely közölte az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet tagjainak nyilatkozatait, videoüzeneteit. A csatorna mostanra igyekszik az egész világ híreit lefedő médiummá válni, tervei között szerepel pakisztáni, kelet-afrikai, török és spanyol nyelvű hírszolgáltatás is. A közelmúltban magyar hírekkel is többször foglalkozott, videoriportban számolt be többek között a 2012. januári békemenetről, félórás műsorban foglalkozott azzal, hogy visszatér-e a tekintélyuralom Magyarországon, és készített riportot a budapesti hajléktalanok helyzetéről is.

Mit lát másképp?

A csatorna nyíltan megfogalmazott célja, hogy az arab rezsimektől független, professzionális hírszolgáltatást nyújtson az arab világon túl is, és tagadja, hogy tulajdonosa, a katari uralkodó család befolyásolná a hírek tartalmát. A 2011-es arab tavasz során helyszíni tudósításait és elemzéseit számos nyugati hírügynökség, az [origo] és a Magyar Távirati Iroda is forrásként használta. Tudósításait ugyanakkor a forrongások célkeresztjében álló diktátorok nem nézték jó szemmel, 2011 januárjában az azóta megbuktatott egyiptomi elnök, Hoszni Mubarak el is némíttatta országában, mert szerinte nyíltan szimpatizált a forradalommal, és szította a zavargásokat. A brit Independent a döntést kommentálva akkor azt írta, az arab csatorna tudósításai valóban fontoskodóak, kritikusak és féktelenek voltak.

A csatorna konfliktusba került a politikával máshol, például Kínában is, ahol egy dokumentumfilmmel és "egyéb szerkesztőségi tartalmaival" is kivívta a kínai hatóságok haragját. Kína tavaly májusban - hosszú évek után először - kiutasította a hírcsatorna pekingi tudósítóját, és ezzel az al-Dzsazírának be is kellett zárnia pekingi irodáját. Nemrég saját munkatársai is beszámoltak arról, hogy a hírtelevízió nem független, Katar érdekei szerint kell alakítania híradásait: a tévé újságírói szeptemberben fellázadtak, amiért egy Szíriáról szóló ENSZ-ülésről kötelesek voltak a katari emír felszólalását kiemelni, noha az teljesen érdektelen volt. Szíriában, ahol a katari diplomácia keményen nyomul és támogatja a felkelőket, az arab tévé hírei erősen felkelőpártiak, és a lap kritikusai szerint elfogultan túlozzák el az eseményeket.

Az orosz elnök hangja - a Russia Today

Julian Assange WikiLeaks-vezér a Hezbollah egyik vezetőjével beszél az RT adásában

A Russia Today (RT) angol nyelvű hírtelevíziót 2005 decemberében indította a Kreml azzal a leplezetlen céllal, hogy javítsa Oroszország külföldi megítélését, mivel felmérések szerint az oroszokról Nyugaton csak a vodka, a maffia, a KGB és a kommunizmus jut az emberek eszébe. Az amerikai Foreign Policy adatai szerint a Kreml 30 millió dollárt költött a csatorna indítására, és évi 60 000 dolláros fizetéssel csábított angol anyanyelvű külföldi újságírókat a tévéhez. "Muszáj reklámoznunk magunkat, különben örökre medvéknek fogunk tűnni a világ szemében" - mondta korábban a tévé tervéről Mihail Leszin, Vlagyimir Putyin orosz elnök médiaügyi tanácsadója.

A tévé 2005 végén 300 újságíróval indult, akik közül 70 Oroszországon kívüli tudósító volt. 2007-ben arab, 2009-ben spanyol adást indított, 2010-ben egy Amerikára fókuszáló csatorna is elstartolt, amely washingtoni stúdióból sugároz. Mára az orosz médiában is meghatározó szereplővé vált, a nagyobb politikai eseményeken, tüntetéseken mindig ott látható az RT közvetítő kocsija is. A tévé néha foglalkozik magyar témákkal: adott már riportot a magyar cigányok nyomorúságos helyzetéről, tavaly beszámolt az azeri baltás gyilkos kiadatásáról és a külföldi befektetőknek kínált, pénzért megváltható magyar állampolgárság tervéről is.

Mit lát másképp?

Az RT-t rengeteg kritika érte, mert hiába modern és fiatalos, akár a CNN, a vádak szerint témaválasztása és az események feldolgozása gyakran a Kreml szócsövévé teszi. A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró-szervezet szerint létrehozásával "egy újabb lépést tettek az információ állami irányítás alá vonása felé". Kifejezetten provokatívan próbálja szemléltetni, hogy más nézőpontot választ, mint a Nyugat: Londonban 2009-ben egy plakátkampányban Barack Obama amerikai és Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök képét tette egymás mellé a következő kérdéssel: "Ki jelent nagyobb nukleáris fenyegetést?"

A csatorna akkor is bizonyította, hogy a Kreml nézőpontját képviseli, amikor az egész világ által orosz invázióként értelmezett 2008-as dél-oszétiai háborúban Grúziát állította be agresszornak. Híradásaiban a csatorna rendre megszólaltat Amerikával szemben kritikus "politikai elemzőket", akiknek az egyébként nyilvánvaló politikai elfogultságára semmivel nem utal. Már címszavai, témaválasztásai is mutatják, hogy folyamatosan az USA gyengeségeire, szerinte elhallgatott konfliktusaira és bűneire utazik: a héten például "Az amerikai gyilkolások titokban maradnak" címmel közölt összeállítást a drónháborúról, és részletesen számolt be a bolíviai és ecuadori elnökök vádaskodásairól, amelyek állítólagos amerikai összeesküvésekről szóltak országaikban. Míg a BBC az utóbbit "Bolívia állítólagos amerikai összeesküvésről beszél" címmel közölte, az RT honlapján olvasható cím ez volt: "Bolívia élesen bírálja az USA-t a beavatkozásról szóló megcáfolhatatlan bizonyítékok miatt".

A kínai pártfőtitkár hangja - a CCTV News

A CCTV Africa stúdiója a kínai hírtévé egyik újítása

A Kínai Központi Televízió (CCTV), a kommunista állam tulajdonában lévő, ma már 22 csatornával rendelkező és több mint 1 milliárd nézőt elérő állami médium több évtizede ad hosszabb-rövidebb időtartamban angol nyelvű híreket, míg kifejezetten angol nyelvű hírszolgáltatásra fókuszáló csatornája 2000-ben indult. A CCTV International 2010-ben változtatta nevét CCTV Newsra, amely honlapja szerint rendszeresen híradókat, elemző riportokat, kommentárokat is sugároz. A tévé célja a saját megfogalmazása szerint az, hogy "Kína hozzájáruljon a világ információáramlásának nagyobb változatosságához és szélesebb látóköréhez".

Az angol nyelvű mellett francia, spanyol, orosz és arab nyelvű CCTV-csatornák is működnek. Az állami médiaóriás 2012 januárjában elindította afrikai hírszerkesztőségét a kenyai fővárosban, Nairobiban, tavaly februárban pedig washingtoni központtal megkezdte a hírszolgáltatást a CCTV America is. A kínai hírek és kínai szemszögből értelmezett információk nem csak a CCTV-n keresztül özönlenek a világra: egyre fontosabb nemzetközi hírforrássá növi ki magát a Xinhua kínai állami hírügynökség angol nyelvű változata, amely többször szolgáltatott tudósítóin keresztül exkluzív információkat például az Afganisztánban harcba bocsátkozó magyar katonákról. Magyarországot is célozza a nemzetközi kínai rádió, a China Radio International is, amelynek magyar nyelvű szerkesztősége és adása is van, és szintén kínai nézőpontot képvisel a GB Times médiaóriás, amelynek magyar szerkesztősége a Klasszik Rádió délutáni műsorsávjában sugároz műsorokat Kínáról.

Mit lát másképp?

A külföldnek szóló kínai hírműsorok híranyagainak jelentős része kifejezetten Kínára, a kínai politikára, kultúrára fókuszál, amivel a konkurens nyugati hírműsorok keveset foglalkoznak. Ritkán bukkan fel például a CNN vagy a BBC műsorában hír a kínaiak vonatjegy-foglalási szokásairól (CCTV News) vagy a pekingi lakásárak csökkenéséről (CRI). Az angol nyelvű kínai média ezzel együtt látványosan sulykolja a kínai politika nézőpontját a nemzetközi hírekben is.

A szíriai konfliktusban, ahol gyakorlatilag Kína és Oroszország vétója miatt nem buktatta még meg az ENSZ a felkelőkkel küzdő rezsimet, a CCTV érezhetően rezsimpárti nézőpontot képvisel. A héten a szíriai elnök békülékeny beszédet mondott, amit az USA mereven elutasított, így a nyugati média megtelt Bassár el-Aszad elnök beszédének hiteltelenségét bizonygató híradásokkal. Eközben a CCTV-n a televízió damaszkuszi tudósítója arról adott "exkluzív interjút" a stúdiónak, hogy "miért fogadja el Aszad ellenzéke az elnök javaslatait". Kína nemzetközi konfliktusai szintén egyoldalúan jelennek meg: azokról a lakatlan szigetekről, amelynek hovatartozásáról Kína Japánnal vitatkozik, "különleges" tájékoztató oldal található a tévé honlapján, hatalmas vörös zászlóval hirdetve, hogy a szigeteknek nincs közük Japánhoz, azok Kína területei.

Az iráni ajatollah hangja - a Press TV

Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök a Press TV adásában

Amikor 2007-ben Irán elindította angol nyelvű műholdas hírtelevízióját, a vezérigazgató egyértelművé tette, hogy az amerikaiak médiauralmának megtörése a céljuk. Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök a tévé megnyitóján azt mondta, a Press TV feladata lesz "felfedni, mi folyik az emberiség ellenségei által készített propaganda-hírcsatornák színfalai mögött" - idézte az elnököt a Reuters. Ahmadinezsád azt ígérte, hogy az iráni állami tulajdonban lévő csatorna "a világ elnyomott népeinek oldalán fog állni, de nem fog híreket kitalálni ezeknek a népeknek az érdekében". A tévé a honlapján azt írta, hogy ki akar törni a nyugati csatornák szorításából.

A Press TV angol nyelvű honlapján is közöl híreket, 2011-től különböző fedőcégek segítségével Washingtonban is működtet stúdiót, 2011 decemberében pedig elindította spanyol nyelvű adását, a Hispan TV-t, amelyet főleg latin-amerikai országokban, többek közt az USA-val rideg viszonyt ápoló Venezuelában, Kubában, Bolíviában sugároz. A Press TV tudósítói hálózata a világ nagy részét lefedi, Európában azonban a műholdas sugárzását is igyekeztek megakadályozni, a közelmúltban konfliktusai voltak a brit és a német hatóságokkal is. A tévé rendszeresen foglalkozik magyar témákkal is, de szinte kizárólag az Izrael- és EU-ellenes megmozdulásokról, például arról, hogy a Jobbik izraeli zászló égetett, EU-zászlót taposott, illetve hogy "Magyarország szembeszáll a Nyugattal".

Mit lát másképp?

A brit és amerikai hírtelevíziókkal versengő alternatív hírhálózatok közül a Press TV tekinthető a leginkább propagandaeszköznek, amit cikkei és tudósításai egyértelműen alátámasztanak. Ennek csak egy része, hogy Magyarországról rendre az Iránnal szimpatizáló Jobbik hangja jut el a hírtelevízióhoz: az RT-hez hasonlóan a Press TV is rendre meghatározatlan eredetű "szakértőkkel" kritizáltatja Izraelt, az USA-t és úgy általában a nyugati világ külpolitikáját, miközben az arab világ konfliktusait az iráni politikai érdekek szerint igyekszik interpretálni.

Ez leginkább Szíria és Bahrein esetében érhető tetten. Előbbi a síita vallású Irán szövetségese, ahol a szunnita arab országok, Amerika és több EU-tagállam támogatásával többségében szunnita lázadók robbantottak ki felkelést. A szíriai eseményeket a Press TV folyamatosan a rezsim iránti szimpátiával szemléli, és miközben a nyugati sajtó szabadságharcról és ellenzéki felkelőkről ír, az iráni tévében milíciák, terroristák, külföldi erők által felbérelt összeesküvők szerepelnek. Bahreinben ezzel szemben az Irán által támogatott síita tömegek próbálják megdönteni a szunnita uralkodó hatalmát, ezért a Press TV demokráciát követelő tömegekről, az emberi jogok sárba tiprásáról cikkezik nap mint nap. Miközben a nyugati sajtó már közel egy éve nem foglalkozik az USA kulcsfontosságú szövetségesének számító Bahreinnel, a Press TV még most is folyamatosan számol be kisebb-nagyobb tüntetésekről, amelyeket szerinte az elnyomók rendre szétvernek.