Egy nemes gesztussal szeretett volna bekerülni hétfőn a hírfolyamba a New York-i polgármester. Michael Bloomberg újabb 350 millió dollárt adományozott egykori egyetemének, de szerencsétlenségére a nagyvonalú gesztusról szóló sajtótájékoztató teljesen ellene fordult. A John Hopkins Egyetem kutatási programjának részletei helyett azt kellett bizonygatnia, hogy nem szexista macsó, aki mellett a nők soha sem érezhetik biztonságban magukat.
A hetvenéves milliárdos nőkkel szemben meglehetősen ellentmondásos viszonya régóta köztudott, botlásait több bírósági per is megörökítette. Az, hogy most ismét téma lett Michael Bloomberg kanossága, egy interjúnak köszönhető, amely a New York magazinban jelent meg a polgármesteri posztra legesélyesebb jelölttel, Christine Quinn-nel, a New York-i tanács első, nyíltan leszbikus házelnökével.
Quinn, aki az egyik legnépszerűbb demokrata politikus New Yorkban, az interjúban több anekdotát is felidézett Bloombergről, aki nehezen tudta magában tartani a nőkről, és az egyes női testrészekről kialakult véleményét. Például egy karácsonyi partin egy riporternek kedélyesen odaszólt az egyik női vendégre mutatva: "Nézd azt a segget!".
Miniszoknya, tűsarok
Quinn anekdotáiból kiderül, hogy a női hátsók önkéntelen megbámulása és kommentálása nem az egyetlen otrombaság, amit a polgármester elkövetett. Határozott véleménye volt például munkatársai öltözködéséről is. Amikor Quinn egy felvonulásra lapos sarkú csizmában érkezett, a polgármester rákiabált: "mik azok?" "Kényelmesek" - próbált magyarázatot adni a lapos sarkakra Quinn, mire Bloomberg ellentmondást nem tűrő hangot kijelentette: "soha többé nem akarom hallani ezt a szót a szájából!".
A lapos sarkakhoz hasonlóan irritálta, ha egy nő frizurája nem úgy nézett ki, mintha éppen a fodrásztól jött volna. A hajfestések közötti lenövéseket különösen nem bírta szó nélkül hagyni. "Sokat fizet azért, hogy kétszínű legyen a haja? Mert most az ősszel együtt háromszínű" - szegezte a kérdést egyszer Quinn-nek. Bloomberg női munkatársai gyorsan rájöttek, hogy a leginkább azzal tesznek Bloomberg kedvére, ha már-már ribancosan, magas sarkúban és miniszoknyában jelennek meg a munkahelyükön.
Olyan, mint egy nedves álom
A polgármester igazán soha sem szabadkozott a stílusa miatt, sőt valahol meg volt győződve arról, hogy ez jól is áll neki. Egy, a Guardian című brit lapban 1996-ban megjelent interjúban például így vallott magáról: "szeretem a színházat, a vacsorákat és szeretem hajkurászni a nőket. Úgy fogalmaznék, hogy egy egyedülálló, heteroszexuális manhattani milliárdos vagyok. Ez olyan, mint egy nedves álom." Ez az önkép köszön vissza a New York magazin szerint Bloomberg egyik díszpárnáján, amelyre a következő mondatot varratta fel: "az ég szerelmére, mégis hány heteroszexuális milliárdos van a világon?"
A dúsgazdag és macsó Bloomberg mítoszát saját kollégái is építgették. A milliárdos 48. születésnapján, 1990-ben a cégének, a Bloomberg LP-nek a munkatársai egy kis kötettel kedveskedtek a főnöküknek. Ebben a legjobbnak, legviccesebbnek tartott mondatait és anekdotáit gyűjtötték egybe, bár a New York magazin szerint a könyv inkább az intézményes elismerése a vezérigazgatói arroganciának és kegyetlenségnek, nem is szólva a cseppet sem visszafogott szexizmusról.
Bloomberg bölcsességként elkönyvelt mondásai közé tartozik például, hogy a nők, ha valóban azt szeretnék, hogy az eszükért tiszteljék őket, könyvtárba és nem áruházakba járnának. Bloomberg tudni véli azt is, hogy a nők, ha elsétálnak egy építkezési terület mellett, és a munkások nem fütyülnek utánuk, akkor újra és újra visszamennek addig, amíg meg nem kapják az elismerő füttyöt. Az egyik munkatársa szerint Bloomberg nagyon meg volt hatva, amikor átadták neki a könyvet. "Szereti azokat a dolgokat, amelyek róla szólnak" - magyarázta a kollégája.
Viccelődünk, és ez jó móka
Ezekkel a történetekkel természetesen magas labdát adott az ellenfeleinek, akik a 2001-es polgármesteri választási kampányban keményen támadták azzal, hogy a cégénél megfélemlítette a nőket. Az ügyek közül néhány a bíróságig is eljutott. 1996-ban és 1997-ben négy nő is beperelte Bloomberget szexuális zaklatás miatt.
Az egyikük azt nehezményezte, hogy amikor bejelentette a terhességét, Bloomberg annyit mondott: "öld meg!". A nőt egyébként már a terhessége előtt is céltáblaként kezelte. Amikor meglátta az ujján az eljegyzési gyűrűt, annyit kérdezett: "mi van, hülye és vak az a srác? Mi a fenéért vesz el feleségül?". Egy héttel később is volt mondanivalója a témában: "még mindig jegyben? Mi van, annyira jó az ágyban, vagy az apád fizetett neki, hogy megszabaduljon tőled?".
A kilencvenes évek egy másik nagy port kavaró perében az egyik nő azzal vádolta meg a Bloomberg-vállalat egyik magas rangú alkalmazottját, hogy egy chicagói szállodaszobában megerőszakolta őt. Bloomberg a tárgyaláson azt mondta, hogy csak akkor fogadná el valódinak az erőszakvádat, ha egy megtámadhatatlan harmadik fél is tanúja lenne a történteknek.
A nők nemcsak Bloomberget, hanem a cégének a többi férfi beosztottját is azzal vádolták, hogy rendszeresen zaklatták őket kényelmetlen szexuális megjegyzésekkel.
A tavalyi elszólására, amelyet a Quinn-interjú elevenített fel, Bloomberg sokáig nem volt hajlandó reagálni, majd tagadta, hogy egyáltalán elhangzott ilyesmi. Az pedig kifejezetten felidegesítette, amikor egy sajtótájékoztatón újságírók azt firtatták, hogy a megjegyzése vajon csak egy-e a számtalan szexista mondata közül. Chris Quinn az interjú megjelenése után próbálta tompítani a felháborodást, és a szóvivőjén keresztül azt üzente: "A polgármesterrel produktív, kollegiális és sokszor vicces a munkakapcsolatunk. Ennek része az az egészséges évődés is, amely két, igazán szókimondó New York-i között kialakulhat. Viccelődünk, és ez jó móka. Mellesleg látták azt a borzalmas nyakkendőt, amelyet ma viselt a polgármester?"