Ne húzz ujjat Bostonnal!

A terroristák rossz várossal kezdtek ki, amikor Bostont vették célba - ilyen harcias hangulatba kerültek a bostoniak a robbantások után. Aki csak a közelben volt, azonnal reagált: a sebesültek nem jajgattak, a futók vért, az éttermesek ingyen ebédet, a környékbeliek takarót és szállást adtak a bajba jutottaknak. Az [origo]-nak nyilatkozó bostoniak szerint pár centi hó meg tudja bénítani a várost, de ha a terroristák támadnak, akkor csak azért is megy tovább az élet.

Az idei bostoni maratonon a néhány hónappal ezelőtti newtowni mészárlás áldozatairól emlékeztek meg. A lövöldözés halottai iránti tiszteletből a sportrendezvény 117 éves történetében most először nem egy pisztoly, hanem egy duda hangjára rajtolt el a mezőny. "Ez az egyetlen sport a világon, ahol ha egy versenyző elesik, a többiek felsegítik" - írta a Guardian a maratonversenyek szellemiségéről. A befutónál egy idősebb önkéntes mantraként mondogatta az érkező versenyzőknek: "ti mind győztesek vagytok". Az első robbanás hangja nem sokkal később rázta meg Boston belvárosát.

Fuss, apa, fuss! felirat a szurkolók tábláján

A bostoni az Egyesült Államok legrégebbi évente megrendezett maratonja. Minden évben csaknem félmillióan kíváncsiak a futókra, az idén mintegy 23 ezren álltak rajthoz a versenyen. A leggyakoribb biztonsági kockázatot általában a "banditafutók" jelentik, akik nem regisztráltak, de valahogyan mégis megjelennek a versenyzők között, illetve azok a futók, akik a versenyszellemet félreértelmezve rövidíteni próbálják a 26,2 mérföldes, 42 kilométeres távot. Az erőszak azonban nagyon ritka ezeken a tömegrendezvényeken.

Ez is magyarázhatja, hogy az első robbanásnál a futók még inkább a futással voltak elfoglalva. "Amikor az első bomba felrobbant, azt hittem, ez az ünnepléshez tartozik, és mentem tovább" - idézte fel a BBC-nek a merénylet pillanatait az egyik résztvevő, Jarrett Sylvester. A második robbanásnál már látta repülni a törmeléket is, ekkor tudatosodott benne, hogy nem az ünneplés, hanem egy merénylet hangját hallotta. A második robbanásnál már azok is futottak, akik addig csak nézték a futókat.

Mind bostoniak vagyunk - felirat az egyik bostoni sportcsarnokban egy nappal a merénylet után

Rossz várossal kezdtek ki - írta a Twitteren az elkövetőknek a Boston Red Sox baseballcsapatának a játékosa, Will Middlebrooks, aki ezzel nagyon eltalálta azoknak a bejegyzéseknek a hangulatát, amelyek mind azt üzenték: nem érdemes ujjat húzni Bostonnal. Még tartott a merénylet okozta sokk, amikor a bostoniak már beindították a problémamegoldó gépezetet. A közösségi oldalakon megindult az információcsere, az egyik McDonald's egész éjjel nyitva tartott, és egyfajta átmeneti szállásként üzemelt a helyüket kereső futóknak, a belvárosi éttermek jelezték, hogy a maraton résztvevőitől nem kérnek pénzt.

Sok futó a 42 kilométeres táv megtétele után a kórházak felé vette az irányt, hogy vért adjon. "Azok az emberek, akik ezt a szörnyűséget tették, nem tudják, hogy a maratonfutók milyen kemények" - mondta az 55 éves, hétszeres maratonveterán Mary Diel utalva a káosz közepette megnyilvánuló emberi reakciókra.

A legmodernebb kutatásokról és fejlesztésekről híres bostoni kórházaknak olyan sérüléseket kellett ellátniuk, amilyenek főként háborúkban fordulnak elő. Ráadásul hatalmas tömegekben érkeztek a sérültek. A Brigham kórház orvosát, Ron Wallst ugyanakkor meglepte, hogy a borzalmas tapasztalatok ellenére az áldozatok milyen hihetetlen nyugodtak voltak, és mennyit segítettek az orvosoknak abban, hogy elláthassák őket.

A rendezvény egyik önkéntese órákkal a merénylet után lépésben haladt végig az autójával a belvárosi Charles Streeten, és minden kóbor és elveszettnek tűnő futót megkérdezett, hogy szüksége van-e egy fuvarra vagy egy kölcsön telefonra. Sok futónál nem volt más, mint a rövidnadrágja és a rajtszáma, pénz és telefon nélkül, fáradtan és kimerülten próbáltak visszatalálni a káoszban a szállásukra.

Még nincsenek túl a sokkon

"Az emberek ebben a városban egészen hihetetlenek voltak!" - mondta a Boston Globe-nak Glenn Sheehan, az egyik futó. Sokan takarókat és kabátokat ajánlottak fel, megetették, megitatták a futókat, és megnyitották előttük az otthonukat is.

A tragédia másnapján sok bostoni ugyanúgy dolgozni ment, mintha csak egy átlagos hétköznap lenne. "Sokszor elég pár centi hó, hogy az irodák bezárjanak, de ha terroristák bombáznak, mi megyünk dolgozni" - mondta egyikük az [origo]-nak. Egy másik, Bostonban élő anyuka azzal szembesült, hogy miképpen magyarázza meg a szörnyűséget a nyolcéves kislányának, aki a tévében látta a híreket a robbantásról. Végül a gyerek kezdett el arról beszélni, hogy senkinek sincs joga ilyen gyorsan eltüntetni egy másik ember életét.

A bostoniak vérében van

A sajtóérdeklődést tekintve a Super Bowl után a bostoni maraton a második legfontosabb egynapos sportesemény az Egyesült Államokban. "Ha valaki azért akar gyilkolni, hogy nyilvánosságot kapjon, akkor irány a bostoni maraton" - mondta a BBC-nek a célpont jelentőségéről a Georgetown Egyetem terrorszakértője, Bruce Hoffman. "A sokk, a horror - ez olyan üzenet, amelynek hatalmas ereje van" - tette hozzá.

A bostoni maratont a hazafiak napján tartják. Az amerikai függetlenségi háború két fontos epizódjára, a lexingtoni és a concordi csatára emlékező állami ünnepet imádják a bostoniak. Az utcák tele vannak, az örömünnepet pedig csak fokozza, hogy rendszerint ezen a napon játszik a város legendás baseballcsapata, a Boston Red Sox, a lelátók pedig ilyenkor tele vannak a maratonra készülő futókkal. Boston volt polgármestere, Ray Flynn hétfő reggel arról beszélt, hogy ez a város legfényesebb napja. Polgármesterként csak azért nem ő volt az, aki köszöntötte a bajnokokat, mert ő maga is futott a versenyen. A maraton valóban része a bostoni identitásnak.

"Bostonban mindig késik a tavasz, nincsenek finom átmenetek, és maraton valahogy mindig a melegebb napok kezdetét jelzi. Óriási a buli, és a versenyt rengeteg párhuzamos rendezvény kíséri. Ez az egyetemi város egyébként is színes, de ilyenkor rengeteg nemzetiség érkezik ide. Az emberek családostól kimennek, és élvezik minden percét" - emlékszik vissza a korábbi maratonok hangulatára Edina, aki négy évig élt a városban.

A helyiek büszkék is a versenyükre. 1897-ben 18-an futották le, tavaly 35 ezren. A verseny azért is örvend nagy hírnévnek, mert a résztvevőknek ide kvalifikálniuk kell magukat. Az emelkedőkkel teli bostoni pálya sohasem volt kíméletes a futókkal. A versenyeknek eddig két halálos áldozata volt.

Edina az [origo]-nak azt mondta, kívülállóként mindig is kicsit túlzónak tartotta a biztonsági intézkedéseket Bostonban, de a mostani tragédia megakadályozásához ez sem volt elég. Szerinte a bostoniaknak kell majd egy kis idő, hogy magukhoz térjenek a sokkból, de "Amerika nem véletlenül a remény országa. Megállnak, imádkoznak, felállnak. Egy ilyen tragédia után is előre néznek, és másnap bemennek dolgozni. Nem nagyon mutatják ki a fájdalmaikat." Szerinte ugyanakkor a biztonsági intézkedések várhatóan sokkal látványosabbak és szigorúbbak lesznek, de ezt a bostoniak aligha bánják majd.

Szinte lehetetlen feladat a biztosítás

A bostoni maraton nemcsak az egyik leghíresebb verseny az Egyesült Államokban, hanem az egyik legnehezebben biztosítható rendezvény is. Stadionokban és egyéb zárt helyszíneken megvannak a bevált módszerek arra, hogy ellenőrizzék, ki jut be, itt azonban egy 42 kilométernyi szabadtéri versenyről van szó. Azt a biztonsági szakemberek is elismerték, hogy a bostoni versenyre tulajdonképpen bárki besétálhat a futók közé, ha képes futónak álcázni magát, ami annyira azért nem nehéz.

A bostonihoz hasonló támadást eddig kétszer élt át az Egyesült Államok. 1996-ban két ember meghalt és 111-en megsérültek, amikor egy abortuszellenes aktivista három csőbombát robbantott fel az atlantai Olimpiai Parkban. 2005-ben pedig egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát egy amerikai futballmeccs közelében az Oklahomai Egyetemnél.

A bostoni maratonon elkövetett robbantásos merénylet ellenére sem törlik a vasárnapi londoni maratoni futóversenyt. A brit fővárosban az előzetes regisztrációs adatok alapján 36 ezren állnak rajthoz. A Greenwich és a Buckingham-palota között kijelölt útvonal mentén várhatóan félmilliós nézőközönség sorakozik fel.