Nem a Kánaán, de nem is Belfast

Egy viszonylag nyugodt időszak után a Vajdaságból ismét etnikai incidensekről érkeznek hírek. Romlott a közbiztonság, és futballhuligánok randalíroznak, vagy elsősorban tényleg a magyarok az erőszak célpontjai? Mit oldhatnak meg a gyakoribb rendőrségi razziák? Mi történik Temerinben, és miért éppen ott? Alaposan körbejártuk a környéket és a témát.

"Nincs itt etnikai feszültség", mondja Gusztony András, a temerini községi képviselő-testület elnöke. "Csak időnként magyarverések vannak."

Galamb a temerini emlékmű egyik oszlopán Fotó: Mudra László [origo]

Pedig hétköznap és nappal senki meg nem mondaná Temerinről, hogy bármi rendkívüli történne a településen. Nem is történik: a központban nagy a sürgés-forgás, vannak, akik ügyet intéznek a községházán, a postán, a bankban, vagy vásárolnak a péknél, a hentesnél, a boltban, a gyerekek iskolába mennek, vagy iskolából haza, vagy éppen lógnak, a betegek orvoshoz igyekeznek, az optimisták és szerelmesek esküvőt szerveznek.

Az éjszaka azonban nagyon más tud lenni, különösen hétvégén.

"Ha jön a víkend, mi már félünk", mondja Erzsébet. Még február 9-én, szombat éjjel náluk kerestek menedéket - "az egyikük beugrott a kapun" - azok a magyar fiúk, akik a szerbek elől menekültek. Az üldözők megálltak az utcasarkon, onnan kiabáltak, "verekedni hívták" és sértegették a magyarokat (ezt a hat sértett közül ketten hallották). Majd egy időre elcsendesedett a keskeny mellékutca. Erzsébet arra riadt, hogy egy tégla beszakította az ablakra szerelt műanyag redőnyt. "Bedobtak egy nagy téglát, egy éles követ és egy negyed téglát." A ház homlokzatán még látszik, hol verték le a vakolatot.

A másnapi feljelentés után a rendőrség elvégezte a helyszínelést. A támadókat őrizetbe vették, majd szabadlábra helyezték: garázdaság miatt indítottak ellenük eljárást. Van, aki tagadja, hogy ott volt, bár a sértettek felismerni vélték.

Temerini utcakép Fotó: Mudra László [origo]

A magyar szülők, mondja Erzsébet, nyugodtabbak, ha a gyerekek magánházaknál szórakoznak, és inkább éjjel is elmennek értük, ha így megúszhatják a provokációt és a támadást. Azt mondják nekik, "inkább húzzák meg magukat, mert mindig kevesebben vannak". Gusztony is úgy látja, hogy "visszavonultak a magyarok", egyre kevésbé élnek a helyi lehetőségekkel, például kevesebbet sportolnak, inkább szervezetten mennek valamelyik északabbra fekvő, magyar többségű városba szórakozni, és nincs keveredés a két csoport, a magyarok és a szerbek között.

*

Viszonylag nyugodt időszak után ismét incidensekről érkeznek hírek a Vajdaságból, elsősorban - de nem kizárólag - az Újvidék közelében fekvő dél-bácskai község területéről. Régóta küzdök evvel a témával, szerkesztők sorának okoztam agyvérzést a piszmogással. Tudom, bármit írok, tévedni fogok: nehezen megfogható jelenségről van szó, és minden - akár akaratlan - leegyszerűsítés csak árthat. Az incidensekkel foglalkozva nagyjából két hibát lehet elkövetni: az események bagatellizálását vagy a probléma eltúlzását.

"Azokban az esetekben, amikről tudok, a bántalmazás nem azért volt, mert [az áldozatok] magyarok", hanem mert a támadók "igyekeztek levezetni a feszültséget, és mivel ők tízen voltak, a magyarok meg hárman, akkor egyszerűen elkezdték kergetni őket", mondja Pásztor István. A tartományi képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke hozzáteszi: nem ismerhet minden esetet, ezért nem zárja ki, hogy valakire azért támadtak rá, mert magyar.

"Nem szeretem ezt a kifejezést", utal Pásztor arra, hogy az incidenseket "magyarveréseknek" nevezik. Szerinte ez azt az érzetet kelti, hogy "mi itt úgy élünk, hogy amikor felkel a nap, egészen addig, amíg le nem nyugszik, semmi más nem történik, csak ütnek-vágnak bennünket, mi meg sivalkodunk. Ez messze nem így van." Ezért azt mondja - "bár sok mindenkinek a negatív reakcióját fogom kiváltani" -, úgy véli, hogy "nem beszélhetünk magyarverésekről".

Pásztor István, a tartományi parlament és a VMSZ elnöke Fotó: Mudra László [origo]

Pásztor szerint a közbiztonság romlása az, "amit nem lehet szó nélkül hagyni". Elszaporodtak a vagyon elleni bűncselekmények, "lakossági fórumokon azt mondják, áramot vezetnek a kerítésbe", vagy azon sajnálkoznak, hogy a "vadászpuskát nem lehet használni" önvédelmi célra, vagy pedig önszerveződésről beszélnek. Ha ezek közül "bármelyik is megvalósul", "olyan irányt vesz a történet, amelyikből nagyon nehéz visszacibálni". Pásztor találkozót kezdeményezett Ivica Dacic szerbiai kormányfővel, aki egyúttal a belügyi tárcát is vezeti. Megállapodtak, hogy fontos a megelőzés, ennek pedig egyik eszköze a rendőri jelenlét. Ha a "potenciális elkövetők látják az utcasarkon a rendőrt, akkor annak van visszatartó ereje".

*

"Az vitathatatlan, hogy a közbiztonság az egész országban a bányabéka valaga alatt van", mondja Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke. "Az etnikai incidens is bűncselekmény, de specifikus, nem ugyanolyan, mint a lopás." Ezért nem nagyon hisz abban, hogy a közbiztonság általános javulásával - ha bekövetkezik - csökkenhetne az etnikai incidensek száma.

Nehéz megítélni, hogy a korábbi időszakhoz képest romlott-e a helyzet, mondja Csorba, aki szerint az incidenseket nem lehet holmi diszkóverekedéseknek tekinteni, akkor sem, ha valóban főként hétvégén, késő éjjel történnek.

*

"Keskeny mezsgyén kell egyensúlyozni", mondja dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke Szabadkán. Érzékeny terep ez, mondja, a közéleti szereplők és a média felelőssége egyaránt nagy. Az incidenseket érdemes tágabb kontextusban szemlélni, mondja, és ő is úgy véli, hogy a tartományban (a Vajdaság Szerbián belül viszonylagos autonómiát élvez) a közbiztonság romlása az egyik komoly probléma.

Nem kell ahhoz az empátia világbajnokának lenni, hogy érzékeljük a félelmet. Rég nem jártam olyan vajdasági településen, ahol ne azt panaszolták volna, hogy több a lopás, a betörés, a rablás. Éjjel megdézsmálják a fóliasátorban termesztett zöldséget, viszik a kolbászt a kamrából, lebontják a kerítést vagy a tetőt, eltűnnek a szerszámok... Elég beleolvasni a helyi lapokba, hogy lássuk, az erőszak a mindennapok része. Újvidéken például fociszurkolónak tűnő fiatalok - valószínűleg kiskorúak - lövöldöztek egymásra, a fegyveres leszámolás egy iskola közelében történt.

Együtt élni plakát a Magyar Nemzeti Tanács irodájában, Szabadkán Fotó: Mudra László [origo]

Egy nappal később arról számolt be a Magyar Szó, hogy életveszélyesen megvertek egy férfit Szabadkán (nem merült fel, hogy etnikai incidensről lenne szó). Ám az újvidéki kiskorúak sem tétlenkedtek: szervezetten raboltak ékszert. Horgoson indulatos falugyűlést tartottak, később a rendőrség őrjárat és állandó ügyelet megszervezését ígérte. Rablás volt Tordán. A tornyosiak félnek, a rendőrség razziázott. A horgosiak panaszait szintén razzia követte. Adán nincs elég rendőr (egyébként másutt sincs: a rendőrségi állások jó része betöltetlen). Kishegyesen ellopták Mátyás királyt, a lakosság polgárőrséget szervezne, de ezt a szerbiai törvények nem teszik lehetővé. Az elkötelezett újságírás szép példája, amikor az újságíró tippeket ad: szerinte az illegális polgárőröknek nem tiltható meg, hogy éjjelente sétáljanak a faluban (majd néhány nap múlva arról ír, hogy talán mégsem volt jó ötlet a séta). A razziákról Pásztor azt gondolja, azok a kormányfő-belügyminiszterrel való tárgyalásának eredményei.

Az erőszak megjelent a politikában is: három körzetben tartottak rendkívüli tartományi választást (a Vajdaságnak 120 fős, egykamarás képviselőháza van), és a kampányban a jelöltek támogatói nem csak a betonvas keménységű érveikkel csaptak össze.

A fiatalok csoportjai, bűnszervezetei - bár gyakran azonos halmazt alkotnak a tolvajokkal és rablókkal - szintén súlyos problémát jelentenek. Általában szurkolókként azonosítják őket, nyilván azért, mert meccsre járnak, és a meccsek előtt-alatt-után szívesen vernek szét stadionokat vagy bármit, aminek a közelébe kerülnek. Az egyik legismertebb eset egy francia szurkoló meggyilkolása volt, de előfordult, hogy fáklyának nevezett pirotechnikai eszközt nyomtak egy rendőr szájába. Előtte a fáklyát meggyújtották. Pár éve még okozott némi döbbenetet, hogy a szurkolói csoportok nemcsak verekedéssel foglalkoznak, hanem a stadionokon kívül - szervezett bűnözőkként - részt vesznek a kábítószer-kereskedelemben, vagy védelmi pénzeket szednek.

Falfirka Temerinben Fotó: Mudra László [origo]

"Nem a magyarok a fő célpont", mondja Korhecz. A zaklatásból kijut a roma vagy a meleg közösségnek és a színes bőrűeknek is. De nem csak a kisebbségeket inzultálják: készült lista "hazaáruló", "nyugatbérenc" és "hazafiatlan" (szerb) közéleti szereplőkről, "nemzetgyalázó" alkotások miatt zavartak már meg tárlatot erőszakos műítészek, színházi előadásokat szakítottak félbe, piaci kofák gyilkolták egymást. A '80-as évek vége óta tartó válság következményei súlyosak.

"A körülmények nem ideálisak", véli az MNT elnöke.

*

"Ez csak a jéghegy csúcsa", mondja az ismertté vált incidensekről Bozóki Antal újvidéki ügyvéd. A pontos számot szerinte nem tudni, "mert nem mindegyiket jelentik be." Bozóki a védője két magyarnak abból a hétfős csoportból, akiket tavaly október végén - egy "tömegverekedés után" - vettek őrizetbe.

A magyarok ellen a szerbiai Btk. 317. szakaszába (nemzeti, faji, vallási gyűlölet szítása) ütköző bűncselekmény miatt emelt vádat az ügyészség, míg a verekedésben részt vevő szerbek közül egy személyt garázdasággal vádolnak (a Btk. 344. szakasza), és őt januárban szabadlábra is helyezték.

A két minősítés büntetési tétele között is jelentős a különbség, a magyarokat egytől nyolc évig terjedő, a szerbet fél évtől öt évig tartó börtön fenyegeti.

Az ügyvéd azt is aggályosnak tartja, hogy a kijelölt bíró a "temerini fiúk" ügyében is ítélkezett (kirívóan magas börtönbüntetésre ítélték azokat a magyarokat, akik 2004-ben brutálisan megvertek egy szerb férfit: közülük ketten szabadultak, a velük készült interjú itt olvasható). Bozóki ezért 879 aláírást tartalmazó petíciót adott át az újvidéki Felső Bíróság elnökének, az aláírások pedig továbbra is érkeznek.

A bíróság egyébként időközben, hiányosságok miatt, visszautalta a vádiratot az ügyészségnek. Ez akár kisebb sikernek számíthat, elsősorban azért, mert a legtöbben éppen az ügyészség munkáját bírálják. "Feltűnő a bűnüldöző szervek kettős mércéje", állítja Csorba Béla. Márpedig ez duplán veszélyes, mert a garázdákban megerősíti a tudatot, hogy büntetlenek maradnak, a magyarokban pedig "tovább erősíti a bizalmatlanságot".

Kérdéseimet megküldtem az illetékes újvidéki ügyészségnek, de válasz nem érkezett. Arra voltam kíváncsi, hogy az elmúlt időszakban hány etnikai incidens történt az illetékességi körükbe tartozó területen, továbbá, hogy hány olyan incidens volt, amelyekben fiatalkorúak vettek részt, illetve az is érdekelt, hogy miként állapítják meg, hogy az adott incidensnek volt-e etnikai háttere.

Nagyjából sehogy sem állapítják meg, mondják azok az ügyvédek, akikkel beszéltem. A minősítésről - már a nyomozati szakasz elején - az ügyészség dönt, és ha a rendőrség - a korábbi években tapasztalt ellenállást leküzdve - jegyzőkönyvezné is, hogy nemzeti hovatartozása miatt támadtak valakire, az ügység elveti azt.

Balaton büfé Temerinben Fotó: Mudra László [origo]

"Tudjuk, hogy ott van a nemzetiségi elem a támadások hátterében", mondja Losoncz Dávid temerini ügyvéd, de az ügyészségi szűrőn mégsem megy át. "Akkor sem, ha az áldozatot egyértelműen azért alázták meg, mert magyar."

"Van egyfajta cinkosság jellegű elnézés", mondja Pásztor is. A tartományi képviselőház elnöke szerint is "az ügyészségi szakaszban vannak ebben a pillanatban komoly problémák, illetve az igazságszolgáltatási fázisban, a büntetés kiszabásában". Találkozójukon erről is beszéltek a szerbiai kormányfő-belügyminiszterrel. "Gyorsabb, hatékonyabb igazságszolgáltatás kell, az ügyészségnek hatékonyabban kell képviselnie a közérdeket", és a "jogszabályok keretein belül szigorítani kell a büntetéspolitikát".

Egy időben a védőügyvédek is belementek abba, hogy az eljárásokból kihagyják az etnikai elemet - így általában csak súlyos testi sértés volt a vád -, azért, hogy gyorsabban megszülethessenek az ítéletek. Ez azonban nem hozott eredményt, "a pár ezer dináros" büntetési tételek (100 forint 36,5 dinár) nem bírtak elrettentő erővel.

A VMSZ most azt tervezi - mondták többen -, hogy néhány ügyvéddel megállapodik: legyenek állandó készenlétben, és ha incidensről történik bejelentés, akkor azonnal kapcsolódjanak be az ügybe, legyenek ott már az első meghallgatásnál, a jegyzőkönyvezésnél.

*

De miért éppen Temerin? És mi történik ott? Mivel a temerini község területére körülbelül tízezer horvátországi és boszniai szerb menekült érkezett, sokáig elsősorban őket okolták az incidensek miatt. Gusztony András evvel nem ért egyet. "Hozzám jöttek menekültek, őket is aggasztja a helyzet", mondja. A legnagyobb hullám idestova tizennyolc éve volt, a menekültek azóta letelepedtek, itt élnek, vállalkoznak, dolgoznak... Gusztony szerint a gazdasági helyzet sem indokolja feltétlenül az összetűzést: persze nem Temerin a Kánaán, de a négy településből álló, mintegy harmincezer lakosú község - részben a tartományi székhely közelsége miatt is - még mindig jobban teljesít a szerbiai átlagnál.

Nem Kánaán, és nem is Belfast, bár a Pásztor-Dacic megállapodás szerint - amennyiben szükséges - a szerbiai csendőrség is megjelenhet a település utcáin. Temerin nem arról lesz nevezetes, hogy olvasztótégelyként feloldaná az etnikai identitásokat: a szerbek és magyarok nem keverednek, a nemzeti közösségek határain nem szokás átjárni. Elválaszt például a nyelv: a fiatalokra egyre kevésbé jellemző, hogy szót értenének egymással, hiszen nem beszélnek magyarul vagy szerbül. "Hihetetlen, mennyire nem ismerjük egymást ennyi idő után sem", mondja Gusztony, aki a megbékélés egyik fontos állomásának tartaná, hogy mindenki szabadon emlékezhessen áldozataira, a magyar honvédség és a jugoszláv partizánok áldozataira egyaránt.

"Egymás mellett élünk", mondja Miroslav Kevezdi. "A közösségek homogenizálódtak", és mindenki magával foglalkozik. A filozófus és valláskutató, aki részt vett a becskereki CDCS civil szervezet tavalyi, Temerinről szóló jelentésének elkészítésében, meglehetősen borúlátó. Úgy véli, "mivel a jövő bizonytalan", a diskurzust "a múlt" határozza meg.

Újvidék, este Fotó: Mudra László [origo]

"A forrásokért folyik a küzdelem", mondja, "mivel azok szűkösek". Szerbia 1989 óta válságos és ínséges időket él. Hasonlóképpen fogalmaz Csorba Béla is, aki szerint "több az incidens azokon a területeken, ahol rövid idő alatt megbillentek az etnikai arányok". Ez térfoglalás, mondja Csorba, és amit látunk, az a fiatalok értékvilágáról szól. "A fiatalok a társadalom legsérülékenyebb része, mivel sok mindenre szükségük lenne, de ők rendelkeznek a legkevesebbel", mondja Kevezdi. És számukra "nincs remény, nincs erő, amelyik jövőpolitikával rendelkezne".

"Az erőszak, a szélsőség normális lett. A politikai spektrum jobbra tolódik, és az, ami korábban radikális, szélsőséges volt, most a fősodorba tartozik", véli Kevezdi. Az etnikai incidensek mélyebb okát Kevezdi a Vajdaságon kívül látja. "Általában a koszovói események miatt eszkalálódik a helyzet", mondja. Mintha Koszovó elveszítését "a Vajdaság meghódításával kompenzálnák". Koszovó - legalábbis az alkotmány preambuluma szerint - Szerbia másik tartományának számít, de a területet a 1999-es NATO-légicsapások után az ENSZ igazgatta, 2008 februárjában pedig a pristinai parlament egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét és elszakadását Szerbiától. Belgrád nem ismeri el Koszovó függetlenségét, és a két kormány - az EU közvetítésével - jelenleg tárgyalásokkal próbálja rendezni a vitás kérdéseket.

"Az erőteljesebb rendőri jelenlétnek lehet pozitív hozadéka", mondja Kevezdi, de attól tart, hogy akkor kisebb hangsúly lesz a prevención, az oktatás és a gazdasági helyzet fejlesztésén, a szociális munkán. "Nincs stratégiai megközelítés, a meglévő koncepciók végrehajtására pedig nincs erő."

*

Temerin aránylag kis település, mondja Pásztor István, ahol a rendőrség "ismeri a kocsmába járó népeket". "Nem tudom elképzelni, hogy ha valaki fel akarja göngyölíteni és meg akarja előzni az eseményeket", akkor azt ne tehetné meg. "Ha valóban ez a szándéka." Mert "van egy olyan érzése", hogy ez "egy mesterségesen fönntartott" állapot, és egyesek érdeke, hogy a konfliktusok "jelen legyenek a közvéleményben".

"Egész nagy térségből gyakran járnak szélsőséges politikai nézeteket valló magyar fiatalok Temerinbe szórakozni", mondja Pásztor, és utal arra, hogy az incidensek rendszerint hétvégén történnek. "Ezek a fiatalemberek jól beazonosíthatóak", ha valaki beengedi őket, akkor az talán "nem is véletlen". Kevezdi is úgy látja, Temerin területén gyakran megjelennek - és így ütközhetnek is - a szerb és a magyar radikális csoportok. A temerini Csorba Béla szerint viszont az "leegyszerűsítés, hogy minden oldalon vannak bitangok": a verekedések előtt gyakran provokálják a magyarokat.

A Vojvodina focicsapat stadionja Újvidéken Fotó: Mudra László [origo]

"Látok egy nagyon jelentős magyarországi politikai befolyásolási ambíciót", mondja Pásztor, "elsősorban a Jobbikhoz közel állók részéről", akik "azt a fajta közgondolkodást" próbálják "ide exportálni, ami ebben a pillanatban Magyarországon folyamatosan jelen van".

"Lehet ezt csinálni fölkészülésként a jövő évi választásokra, de azt gondolom, hogy ebbe az udvarba nekünk nem szabad bemennünk", mondja a VMSZ elnöke. "Amikor az ő számukra kevésbé lesz fontos ez a történet, akkor el fogják felejteni, mi pedig itt fogunk maradni a problémával."

*

"Van a történetnek egy önpusztító jellege", mondja Pásztor. "Ha abba az irányba haladunk, amelyikbe egyesek szeretnének, akkor az embereknek azt kell mondani, hogy szedjük a cókmókunkat, és menjünk el közösen, mert itt nincs jövőnk. Mert mi mást lehet mondani? Ha nincs biztonság, el kell menni." De ez szerinte "öngyilkosság és túlzás".

Az incidensek majd tíz éve, 2004-2005-ben tetőztek először, és akkor a szerb kormány nehézkesen - és csak nemzetközi nyomásra - reagált. Azóta a helyzet képlékeny: hol stagnál, hol romlik. Pozitív fejlemény csak akkor tapasztalható, ha a politikai szereplők elszánják magukat a cselekvésre. A nemzetközi szerepvállalást, segítséget (köztük a magyarországit) most is fontosnak tartják a temerini politikusok, mert "a vajdasági magyar pártok önmagukban ezt nem tudják megoldani", legalábbis Csorba Béla szerint.

"Az állami szervek hatékonyabb működése mellett fontos, hogy a társadalom is egyöntetűen elítélje ezeket a jelenségeket", mondja Egeresi Sándor, aki a tartományi képviselőház alelnökeként, majd elnökeként foglalkozott az eseményekkel. Szerinte azt kell felismerni, hogy "minden incidens veszélyes, akár egyetlenegy is".

"Szerbek között vagyok sokat, a munkahelyemen csak én vagyok magyar. Jól megvoltunk, eddig soha nem éreztem semmi problémát. De most... Ez a szerb nép megbántott minket", mondja Erzsébet, akinek betörték az ablakát. "Sokkot éltem át. Én ezt nem gondoltam volna, hogy ez történik velünk."