Washington utcáin időnként feltűnik egy végtelenül hosszúnak tűnő konvoj. Elöl mennek a motoros rendőrök, majd őket követi egy csomó hatalmas fekete autó. A járókelők közül ilyenkor többen megállnak, és előkapják a mobiltelefonjukat, hogy lefotózzák vagy levideózzák az egyébként általában zsúfolt belvárosi forgalmat megakasztó menetet, feltételezve, hogy Barack Obamát szállítják vele.
A konvoj nagysága és az emberek rácsodálkozása is az amerikai elnöki tisztségnek szól, amelynek viselőjét gyakran szokás a világ legnagyobb hatalmú embereként jellemezni. A pozícióval járó egyéb külsőségek is erősítik ezt a képet, valójában azonban az amerikai elnök mozgástere meglehetősen szűk, és ezt jól példázza Barack Obama jelenlegi helyzete is.
Van-e benne dzsúsz?
Amikor például az elnök április végén kiállt a fehér házi tudósítók elé, a sajtótájékoztató nagyrészt a kudarcai magyarázásával telt. Az egyik újságíró kissé lazán fogalmazva feltette neki azt a kérdést, hogy vajon van-e benne "elég dzsúsz" ahhoz, hogy átvigye a programját a kongresszuson, mire az elnök nevetve azt válaszolta, hogy "ha így mondod, akkor talán egyszerűen csak össze kellene pakolnom, és haza kellene mennem". Hozzátette azt is, hogy "Mark Twain szavaival élve, a megsemmisülésemről szóló pletykák egyelőre még kissé túlzóak".
Sokan vannak azonban, akik kétségbe vonják ezt a megállapítást, és politikai értelemben tényleg nincs túl jó formában Obama. Tavaly novemberben ugyan magabiztos győzelmet aratott az elnökválasztáson, de azóta nem sok egyértelmű sikert tud felmutatni.
Egy látványos kudarc
A legjobb példa erre a fegyverszabályozás szigorítására tett kísérlete. A decemberi newtowni mészárlás után Obama ezt hirdette meg az egyik legfontosabb céljaként, és megbízta Joe Biden alelnököt egy javaslat kidolgozásával. A tervezet januárban elkészült, de végül még a legenyhébb szigorítási javaslatok sem mentek át a törvényhozáson. Különösen súlyos csapás volt Obama számára, hogy több párttársa is nemmel szavazott a szigorításra.
Nem járt sokkal több eredménnyel Obama egyéb területeken sem. Március elején minden korábbi erőfeszítése és baljós figyelmeztetése ellenére hatályba lépett az a költségvetési takarékossági csomag, amely automatikus megszorításokat vezetett be minden kormányzati szervnél. Április elején ugyan Obama előállt egy átfogó költségvetési tervvel, amely a válogatás nélküli megszorítások helyett kiegyensúlyozottabb módon rendezné a költségvetési problémákat, de egyelőre ebben sem történt semmi haladás. Az elnök javaslatának ugyanis része az is, hogy egyes adókedvezmények megszüntetésével növelné a bevételeket, amit azonban a republikánusok nem hajlandók elfogadni.
A nagyobb belpolitikai ügyek közül egyedül a bevándorlási reformban érezhető némi haladás, de Obama hozzájárulása ehhez nagyrészt kimerül abban, hogy csendben marad, és hagyja dolgozni az új törvénnyel foglalkozó szenátorokat.
Itt a béna kacsa?
Ezek láttán több politikai tévéműsorban már azt a kérdést kezdték el boncolgatni, hogy vajon Obama már most, száz nappal a második hivatali ciklusa kezdete után elérte-e az úgynevezett béna kacsa állapotot. Ezzel a kifejezéssel szokták leírni azt, amikor az elnök elveszíti a politikai befolyását, de ez általában a második ciklus vége felé szokott bekövetkezni, amikor már mindenki az újabb elnökválasztásra figyel. Obama azonban már most megkapta ezt a jelzőt liberális és konzervatív kommentátoroktól egyaránt, mert szerintük nyilvánvalóvá vált, hogy az elnök képtelen keresztülvinni az akaratát a törvényhozáson, ahol a republikánusok erős pozíciókkal rendelkeznek.
Tényleg úgy tűnhet, mintha Obama egy helyben toporogna, de valójában az amerikai politikai berendezkedésben mindig is korlátozott volt az elnök befolyása. A fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerére alapozott intézményrendszerben a Fehér Ház csak az egyik szereplő, és osztoznia kell a hatalmon a törvényeket hozó kongresszussal, valamint a jogszabályok alkotmányossága felett őrködő legfelsőbb bírósággal.
Obama gyakran mondogatja is, hogy ő nem diktátor, hanem elnök, és így nem tehet meg mindent, amit szeretne. Sokszor megkapja ugyan azt a kritikát, hogy nem képes igazi vezetőként terelgetni a kongresszust, de ő erre azt mondja, hogy ezek a bírálatok félreértésen alapulnak. Vitába szállt a dzsúszos kérdést feltevő újságíróval is, és közölte: "Mintha azt sugallná [a kérdésével], hogy ezeknek az embereknek ott [a kongresszusban] nem lennének kötelezettségeik, és az én feladatom lenne az, hogy megfelelő viselkedésre bírjam őket. Ez az ő dolguk. A kongresszus tagjait azért választják meg, hogy azt tegyék, ami a legjobb a választóiknak és az amerikai népnek."
Egy régi ígéret
Az elnöki hatalom korlátaira az egyik legjobb példa a guantánamói fogolytábor ügye. A 2009-es elnöki beiktatása után Obama első dolga az volt, hogy aláírta azt a rendeletet, amely szerint egy éven belül be kell zárni a tábort, ahol terrorizmussal gyanúsított, de formálisan meg nem vádolt embereket tartanak fogva. A határidő már rég letelt, de a tábor továbbra is működik, Obamának ugyanis nem sikerült dűlőre jutnia a bezárást ellenző kongresszussal. Egy évekkel ezelőtt, republikánus többséggel elfogadott határozat kimondja, hogy nem lehet semennyi pénzt sem költeni a rabok szállítására, illetve az őrzésüket szolgáló létesítmény kialakítására az Egyesült Államok területén.
Obama most ismét előállt a bezárásra vonatkozó javaslatával, ennek a régi ígéretnek a felemlegetése azonban csak ráerősített az egy helyben való topogás látszatára. Ez a kép azonban nem fedi teljesen a valóságot, a felszín alatt ugyanis azért vannak mozgások. Az elnöki stáb keményen dolgozik azon, hogy felülkerekedjenek az ellene dolgozó erőkön, és tisztában vannak vele, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. A fegyverszabályozás szigorítását célzó javaslattal például azzal a fegyverlobbival kerültek szembe, amely évtizedeken át tartó szívós munkával az egyik legbefolyásosabb szervezetté nőtte ki magát Washingtonban. Ahhoz, hogy az ő erejüket megtörjék, nem lesz elég egy néhány hónapos kampány, hanem kitartó építkezésre, széles szövetségek kialakítására lesz szükség, és ennek egyelőre csak az alapjai vannak meg.
Ez igaz Obama egyéb terveire, a klímaváltozás elleni küzdelemre, a melegjogok kiterjesztésére és az adórendszer átalakítására is. Mindegyik területen komoly ellenkezéssel kell számolnia, és a központi hatalmi szereplő nélkül működő amerikai politikában az tudja a saját maga javára billenteni az egyensúlyt, aki erősebb, hangosabb és nem mellesleg több pénze van. Obama a két győztes elnökválasztási kampány során a szervezetépítéssel, az adománygyűjtési technikák tökéletesítésével sokat tett azért, hogy hosszú távon a demokraták kerüljenek nyerő helyzetbe, és ha bejönnek a számításai, akkor le fog kopni róla a béna kacsa jelző.
Elindult a Facebook-oldalunk, ahol friss, ropogós híreket és a hírekből kimaradó érdekességeket olvashat. Kövessen minket!