A Duna alatt sétálgatnak a pozsonyiak

Óriási attrakcióvá változott az árvíz Pozsonyban: a szlovák főváros lakói teljes magabiztossággal sétálgatnak és fotóznak a Duna-parton, a pár éve elkészült mobilgátak nyújtotta fedezék mögül. Bár a legóvatosabbak gumicsizmát húztak a part menti kalandhoz - nemsokára tetőzik ugyanis a Duna -, leginkább csak palotapincsit sétáltató elegáns korzózókat és turistákat látni. Izzadó, homokzsákokat pakoló katasztrófavédőt egyet sem.

Szemüveges fiatal anyuka, nyakában fényképezőgéppel, kétévesforma kisfiával és óvodás kislányával sétálgat a pozsonyi Duna-part sétányán. A gyerekekre aranyos rózsaszín gumicsizmákat húzott, és ő maga is felvett egyet - nyilván minden eshetőségre gondolt, hátha. Csütörtökön reggel tetőzik rekordmagasságon a Duna Pozsonynál, de az évszázadok óta nem látott mértékű árvíz nem hozta ki a veszélyérzetet a pozsonyiakból. Csak a kíváncsiságot.

Pozsonyban élvezik, hogy árad a Duna Forrás: AFP

A partot ugyanis ellepik a bámészkodók. Kicsit odébb, a vasúti hídhoz épített gyalogoshídon szó szerint egymás sarkára taposnak az emberek. Vannak köztük kajla tinédzserek, öregemberek, külföldi turisták, biciklisták, zsebkutyát sétáltató elegáns fiatal nők. Ott tolong a tömegben az ORF osztrák televízió stábja, sőt, még egy fehér fityulás apáca is. Alattuk zubog a koszosszürke színű folyó, amely most mindkét partján vagy tíz-tíz méterrel szélesebb, és sokkal gyorsabban folyik, mint kellene.

"Nem mondanám, hogy szép, inkább ijesztő" - mondja Liday, szlovák egyetemista, aki már hosszú ideje bámulja a vizet a hídról. "Ez most a nagy attrakció nekik" - mondja elnézően mosolyogva a hídon tolongó százak felé mutatva. Majd bevallja, hogy ő is azért van itt, mert "ezt látnia kellett", pedig holnap vizsgáznia kell, és a legjobb lenne, ha otthon készülne rá.

Körülötte kattognak a fényképezőgépek, készülnek a felvételek okostelefonok és tabletek százaival. Minden apró mozzanatot dokumentálnak a pozsonyiak, és persze saját maguk is beállnak az árvíz előterébe, hogy biztosan mindenki elhiggye róluk, hogy látták a város legizgalmasabb látványosságát.

Akkora már a víz, hogy ellepi a túlparti fás parkot a távolabbi töltésig, beborítja a kikötőket, az alacsonyabban fekvő sétányokat, eláztatja a reklámtáblákat. Igazság szerint az óváros vízparti házait és a hidak lábát már rég elöntötte volna a víz, ha nincs a mobilgát, amely Pozsony belső részei mentén végig szegélyezi a parkot. A gát azért nem tudja visszatartani a víz minden cseppjét, egy-két ponton éppen úgy ereszt, mintha pisilne.

Az árvíz tulajdonképpen a mobilgát tesztje. A 2002-es nagy árvíz idején még sokkal jobban meg kellett küzdeni a vízzel, de 2005-2010 között összesen 31 millió euróból - javarészt uniós pénzből - megépült a mobilgát a városban. Erről szól is egy információs tábla a parton. A táblán táblázatba foglalták az eddigi rekordvízállásokat - 1954-ben 984 centiméter, 2002-ben 991 centiméter -, és egy cetlit is kitűztek rá, amelyre filctollal ráfirkantották, most éppen hogy áll a Duna. Eszerint szerdán délben 981 centiméter volt a vízállás.

A víz ekkor - szerdán kora délután - már olyan magas, hogy a gát betontalapzatánál már vagy tíz-húsz centivel magasabban áll. Ez azt jelenti, hogy a parti sétányon fel-alá vonuló tömegek gyakorlatilag az áradó Duna szintje alatt sétálgatnak, egy méterre a víztől. De ezt senki nem érzi vészjóslónak, legalábbis fél napig hiába kerestem olyan pozsonyit, aki aggódott volna. A vasúti híd lábánál, a magasra emelt mobilgát mellett, egy méterrel a tulajdonképpeni vízszint alatt teljes természetességgel itták az emberek az ebéd utáni Kozeljüket. Kora délután éppen olyan idő volt, amilyenben az emberek szívesen kiülnek egy teraszra kávézni a naptetők alá, vagy kiviszi a csecsemőjét levegőzni egy kicsit a babakocsiban.

Mindenki, akivel a parton beszéltem, különösen jól értesült volt. Beleértve azt a két fiatal, magyarul beszélgető nőt is, akik elmagyarázták, hogy a mobilgát miatt nem lehet baj, és azt is elmondták, hogy az egyedüli rizikós terület Dévényújfalu, amelynek házai minden árvíz idején veszélybe kerülnek. Csak ott kell homokzsákot pakolni - magyarázták. Dévény Pozsony legnyugatibb része, itt folyik bele a Morva folyó a Dunába, ezért ezt a területet el tudja vágni a víz a külvilágtól. Ez már most is megtörtént, akadtak, akiket evakuálni kellett, a többieket katonák segítik vissza az otthonaikba, hogy ha nem akarnak elmenni, ott várják ki, amíg újra átjárható lesz a terület. Látogatók már nem mehetnek be.

A pozsonyiak közül többen ismerték a pontos vízállást is, és elmondták, hogy az átlagos vízállásnak már csaknem a duplája van. "Valószínűleg rekordot döntünk, de még így is lesz plusz fél méterünk" - mondta egy középkorú férfi, aki - a többi megkérdezetthez hasonlóan - erősen bízott a gát erejében és a hatóságok hozzáértésében. "A kormány kézben tartja a dolgokat, nem olyan szörnyű a helyzet" - értékelt például Liday. Csak egyvalaki tartott attól - és ő is csak egy kicsit -, hogy a csatornákon keresztül felbugyog a víz az óvárosban.

Többeknek viccelődni is kedvük támadt. Például annak a három jól öltözött úrnak, akik egymást fotózták az Eurovea bevásárlóközpont előtti füves téren, amely már félig víz alá került. Egyikük szerint Dévényben, amely mostanra szigetté változott, és csak a katonák tudnak bemenni oda nagy Tatra járművekkel, biztosan boldogok a gyerekek, mert nem kell iskolába menniük. Aztán megkérdezte, mi a helyzet Budapesten, és figyelmeztetett, hogy ha megnyitják a gátat, akkor vagy két méterrel magasabb víz árasztja el Budapestet. "Parlament kaputt!" - foglalta össze. Az nem volt világos, hogy melyik gát megnyitására gondol, mindenesetre kértem, hogy ne akarja ezt tenni velünk, erre jót nevetett és barátságosan megveregette a vállamat.

Az árvízi idill délután kettőig tartott. Ekkor döntött úgy a rendőrség, hogy vége a mulatságnak, és elkezdte végigszalagozni és elzárni a járókelők elől a part menti sétányt. Nem, mintha azzal fenyegetett volna a helyzet, hogy a víz átbukik a gát felett, mégis nagyon szigorúak voltak. "No-no, brück" - küldött vissza egy rendőr a szalag mögé, arra utalva, hogy ha bámészkodni akarok, másszak fel inkább valamelyik hídra.

A szlovákon kívül más nyelven nem beszélt, ezért nem tudtam meg tőle, hogy miért van szükség a sétány lezárására. Egy arra sétáló magyar család - anya, apa és tinédzser fiuk - magyarázta el, hogy mi történhetett: ők arra tippeltek, hogy a közeli hídnál, a Most SNP-nél lehet hamarosan valami gond, ugyanis ott megmaradt a régi, hézagos kőkorlát. Az is baj lehetett, hogy túl közel mentek a gáthoz a turisták, de hallottak olyat is, hogy Dévénynél valakik viccből - vagy azért, mert alumíniumot akartak lopni - elkezdték megbontani a mobilgátat, ezt a rendőrök most inkább meg akarnák előzni.

A beszélgetést egy helikopter zúgása akasztotta meg, a Duna fölött húzott éppen el. "Na, itt repked a Fico" - mondta a tizenéves fiú. "Végigmegy felettünk, mondták a tévében. Ha túl nagy a víz, ő legalább biztosan hazaér."