Elbukott a szesztilalom lovagja

Mi történik egy kisvárosban, ahol 130 év után oldják fel az alkoholtilalmat? Miért borzadt el a magyarokon a tiltás védelmezője? Az amerikai Damascusnak nemcsak a neve, hanem az italhoz való viszonya is érdekes. Riport az egykori száraz városból.

Gary Richard nem híve a modern kor vívmányainak. Nem használja az internetet, amelyet egyébként is csak "valamiféle dolognak" hív. Nincs számítógépe sem, mert jobban szereti papíron intézni az ügyeit. Mobiltelefonja ugyan van, de a készülék olyan régi, hogy kiálló antenna van rajta, és Richardnak a szája közvetlen közelében kell tartania a mikrofont ahhoz, hogy a vonal másik végén is hallják.

Gary Richard, a damascusi benzinkutas, aki már nem iszik Fotó: Pethő András - Origo

A 61 éves, ősz hajú férfi a társadalmi kérdésekben is hasonlóan konzervatív. Ő volt az egyik leghangosabb ellenzője annak, hogy enyhüljön az alkoholkorlátozás a településen, ahol él. A Maryland államban, Washington közelében található városban több mint 130 éven keresztül nem lehetett alkoholt árusítani, és bár az elmúlt évtizedekben többször is megpróbálták visszavonni a tilalmat, mindig kudarcot vallottak. Egészen tavaly novemberig, amikor egy helyi népszavazáson végül az alkohol forgalmazását engedélyező törvényjavaslat támogatói kerültek többségbe.

Többé nem száraz város

A jogi változás lehetővé tette, hogy a helyi éttermek bort és sört árusítsanak. A szeszes italokra - például a whiskeyre vagy vodkára - nem terjed ki az engedély, és a boltok továbbra sem forgalmazhatnak semmilyen alkoholt. Ha valaki otthonra akar vásárolni, akkor ez után is ugyanúgy át kell mennie valamelyik közeli város boltjába, mint korábban. De ezzel a viszonylag enyhe lazítással is kikerült a település az úgynevezett száraz városok köréből. Így nevezik az Egyesült Államokban azokat a településeket, ahol nem árusítanak alkoholt.

A szesztilalmat feloldó várost Damascusnak hívják, pedig nincs jele semmiféle esetleges közel-keleti kötődésnek, és az egyik helyi emléktábla szerint a települést a kifejezetten angol hangzású nevet viselő Edward Hughes alapította 1816-ban. Ő volt az első postamester, és ő volt az is, aki kijelölte az első telkeket, amelyeken most a város központjában található üzletek sorakoznak egymás mellett.

A gyerekek eltanulják, amit látnak

Gary Richard kétéves kora óta él Damascusban, és az apja által alapított két helyi benzinkutat üzemelteti. Az egyiket az apja beceneve után Tucker kútjának hívják, és vele szemben van egy Burger King, ahol Richard mindennap 11.30-kor ebédelni szokott. Ebben a gyorsétteremben találkozunk, és az amerikaiakra általában jellemzően magas hangerővel beszélő férfi ott mesél nekem arról, hogy leginkább azért ellenezte a tilalom feloldását, mert most gyerekek szeme láttára fogyaszthatnak alkoholt a felnőttek a nyilvános helyeken. "A gyerekek eltanulják azt, amit látnak" - magyarázza Richard, hozzátéve, hogy azt eddig se tiltotta semmilyen szabály, hogy a damascusiak a saját házukban alkoholt fogyasszanak. "Otthon mindenki olyan példával neveli a gyerekét, ahogy akarja. A tilalom megállt a házak küszöbén."

Az éttermek árusíthatnak bort és sört. Fotó: Pethő András - Origo

A népszavazást tavaly november 6-án tartották, együtt a Barack Obama és Mitt Romney elnökválasztási küzdelmét lezáró szavazással. Az Egyesült Államokban bevett gyakorlatnak számít, hogy a jelentősebb választásokat kisebb népszavazások kísérik, amelyek helyi szinten időnként nagyobb érdeklődést váltanak ki, mint akár az elnökválasztás. Az általam megkérdezett damascusiak ugyanakkor nem emlékeznek arra, hogy különösebben intenzív kampány előzte volna meg a referendumot, pedig volt több fórum is, ahol mindkét oldal képviselői elmondhatták a véleményüket. A visszafogott légkörre magyarázatot adhat az, hogy a helyiek szerint az elmúlt néhány évtizedben Damascus lényegében Washington külvárosává vált. "Ez egy hálószoba-közösség. Az itt élők nagy része nem itt dolgozik" - magyarázza egy Larry néven bemutatkozó idős, napszemüveget viselő férfi, miközben a barátaival reggelizik a helyi McDonald'sban.

Kihaltak a tilalom védői

Többek szerint egyszerűen ezek a demográfiai változások vezettek a szesztilalom feloldásához. Damascust sokáig főként konzervatív, vallásos farmerek lakták, akik egy Georgianne Mitchell nevű helyi nő szerint soha nem voltak nagyivók, és ha ittak, akkor is legfeljebb sört, de leginkább csak vizet. Az egyik bevásárlóközpont parkolójában "Boldog pénteket!" kívánság kíséretében amerikai zászlókat osztogató nő szerint ez csak egy farmervidék, bár szerinte is igaz, hogy az utóbbi években sok új lakó érkezett a településre. Azt mondja, ezek a változások pecsételték meg az alkoholtilalom sorsát, mert egyszerűen elkezdtek kihalni azok, akik fenn akarták tartani.

A New York J&P Pizza nevű étterem volt az első hely, amely megkapta az alkoholforgalmazásra szóló engedélyt a megyei hatóságoktól. A belül kissé túlzsúfolt berendezésű pizzéria már az ablakban büszkén hirdeti: sört és bort is felszolgálunk. Néhány perccel a 11 órás nyitás után még senki sincs az étteremben, de aztán megérkezik egy középkorú nő, hogy elvigyen egy előre megrendelt ételt, és hangosan megjegyzi, hogy ez a legjobb étterem a városban. A pult mögött álló lány, Kendall Wieder örömteli arccal fogadja a dicséretet, majd a kérdéseimre azt mondja, hogy az üzletnek jót tett az alkoholárusítás bevezetése, problémájuk pedig még nem származott belőle. "Ez egy családias város, ez pedig egy családi étterem" - mondja, utalva arra, hogy a vendégeik nem szoktak lerészegedni.

Kendall Wieder, a New York J&P Pizza étteremben azt mondja, nem szoktak náluk részegeskedni Fotó: Pethő András - Origo

Az ázsiai arcvonásokkal rendelkező lány megjegyzi, hogy egyetlen negatív élményük volt csak, egy vendégük ugyanis közölte velük, hogy többé nem fog hozzájuk jönni. Amikor megkérdezem tőle, hogy ez vajon Gary Richard volt-e, akkor elmosolyodik, és igennel válaszol. Abból sejtettem, hogy ő lehetett az a vendég, mert még a látogatásom előtt telefonon elmesélte, hogy korábban gyakran járt a J&P pizzériába, és egy alkalommal még egy kisebb demonstrációt is tartott ott a szesztilalom fenntartása érdekében.

Bezzeg én tejet ittam az ebédhez

Egy barátjával ült az étteremben, amikor felfigyelt arra, hogy van ott néhány tinédzser. Odament hozzájuk, és megkérdezte tőlük, mit szólnának hozzá, ha most rendelne valamilyen ételt meg egy pohár sört, mire az egyik lány állítólag azonnal rávágta azt, hogy ő kérne egy kortyot az italból. Mivel ez még az alkoholtilalom feloldásának hatálybalépése előtt történt, Richard közölte velük, hogy akkor sem rendelhetne sört, ha akarna, de egyúttal szomorúan megállapította - és saját bevallása szerint ezt fennhangon tudatta is az étterem közönségével -, hogy a fiatalok könnyen kaphatóak az italozásra. "Bezzeg én tejet ittam az ebédhez, amikor középiskolás voltam" - magyarázta a látogatásomat megelőző telefonbeszélgetésben.

Richard ugyan valóban nem jár már a pizzériába, de azt állítja, hogy ennek nem az alkoholforgalmazás az oka, hanem az, hogy az ételeik nátriumdúsak, és az étrendjébe az nem fér bele. "Az a baj a J&P-vel, hogy nekik nincs ilyen táblázatuk a nátriumról" - mondja, majd felemeli a Burger King-es tálcáról azt a papírt, amelyen részletesen fel vannak sorolva az ételek tápanyagértékei. Richard láthatóan tényleg odafigyel az étrendjére, az alacsony sótartalmú szendvics mellé néhány almagerezdet eszik desszertként, és a korábbi beszélgetésünkből azt is tudom, hogy régebben ugyan fogyasztott néha alkoholt, de ma már egyáltalán nem teszi.

Érthetetlennek tartja, hogy miközben a dohányzás visszaszorítása érdekében nagyon komoly küzdelem folyik, addig az egészségre hasonlóan káros alkoholfogyasztás ellen alig történik valami. Különösen furcsállja azt, hogy Európában mennyire része az ivás a mindennapoknak. Erre példaként épp Magyarországot hozza, ahol kétszer is járt, egyszer a nyolcvanas évek közepén, majd másodszor a kilencvenes évek elején. Több mint húsz évvel később is döbbenettel a hangjában beszél arról, hogy mennyire meglepődött, amikor azt látta, hogy az éjszakai bárok előtt üvegből itták a szeszt a magyarok. Hasonló tapasztalatban volt része más országokban is, így az európai utazásaiból azt a tanulságot vonta le, hogy ott valami komoly probléma van.

A vasárnapi tilalom

Az európai és az amerikai hozzáállás közötti különbség nemcsak Damascusban érezhető. Míg a legtöbb európai országban lényegében bárhol és bármikor lehet alkoholt vásárolni, addig az Egyesült Államokban ez egyáltalán nem olyan egyszerű. Sok olyan állam van, ahol csak külön engedéllyel rendelkező üzletekben lehet sört, bort, illetve szeszes italt venni, de bevásárlóközpontokban nem. Eleve már az alkoholfogyasztásra vonatkozó korhatár is magasabb itt (21 év az európai 18 helyett), és sok helyen nagyon szigorúan oda is figyelnek a betartására. Középkorú emberektől is elkérik az igazolványt a kocsmákban és éttermekben, és ha valakinél épp nincs semmilyen okmány, akkor hiába kopaszodik és ráncos az arca, nem fogják kiszolgálni.

A Music Café alkoholkínálata Fotó: Pethő András - Origo

Gyakori korlátozás az is, hogy vasárnap, illetve ünnepnapokon nem lehet alkoholt vásárolni a boltokban. Van olyan település Maryland államban, ahol sokáig az is tilos volt, hogy az éttermekben szolgáljanak fel alkoholt vasárnap, de aztán ezt a szabályt enyhítették azzal, hogy az étel mellé lehet alkoholt kérni. Igaz, csak akkor, ha ez délután 1 és este 10 óra között történik, és az italt az étellel együtt kell megrendelni. Ezt a példát a Music Café nevű damascusi kávézóban hallottam, amely ma már szintén rendelkezik alkoholárusítási engedéllyel. "Ez a konzervatív értékek miatt van így" - mondja egy Marjorie néven bemutatkozó idős nő, aki két barátnőjével kávézik a sörcsapokat is felvonultató pult melletti asztalnál. A nők szerint a vasárnapi korlátozás mögött az az elgondolás áll, hogy akkor templomba kell menni, nem pedig inni.

Volt egy alkoholmentes városunk

A szabályozásra jellemző szigorúság ellenére az alkoholforgalmazás teljes tiltása egyre inkább visszaszorulóban van országszerte. Maryland államban Damascus volt gyakorlatilag az utolsó ilyen város, még ha hivatalosan csak az utolsó előttinek számít is. A közeli Washington Grove-ban ugyanis továbbra is tilos az alkoholforgalmazás, de azon a mindössze 225 házból álló településen nincs is egyetlen olyan létesítmény sem, amely szóba jöhetne árusítóhelyként. Damascusban többen arra számítanak, hogy idővel még tovább fog lazulni a szabályozás. "Tíz éven belül engedélyezve lesz a szeszes ital árusítsa is" - jósolja a J&P pizzériában dolgozó Kendall Wieder, aki szerint a környéken mindenki ezt támogatja.

Gary Richard biztosan nem tartozik közéjük, és azt ugyan elismeri, hogy eddig semmilyen negatív hatása nem volt az alkoholtilalom feloldásának, szerinte egyelőre túl kevés idő telt el ahhoz, hogy valóban értékelni lehessen a következményeket például az ittas vezetésben vagy a fiatalok italozási szokásaiban. "Talán öt-tíz év is kell, mire látni fogjuk a különbséget. Akkor fogjuk felismerni, hogy egyszer volt egy alkoholmentes városunk, de már nincs többé" - magyarázza gyorséttermi ebédjének végén, majd kissé filozofáló hangon hozzáteszi: "Így van ez mindennel. Akkor veszed észre, hogy volt valamid, amikor kezded elveszíteni. De akkor már késő."