Ez már nem zaklatás, ez szexuális terror

Egyiptomban a női lét megkerülhetetlen velejárója a szexuális zaklatás, és a támadások az elmúlt időszakban nemcsak gyakoribbak, hanem brutálisabbak is lettek. A nők folyamatos készenlétben élnek, az egyiptomi társadalom viszont egyelőre szőnyeg alá söpri a problémát. Vannak azonban, akik felveszik a kesztyűt, és a Tahrír téren kiderült: a közösségi oldalak segítségével nemcsak elnököket lehet buktatni, hanem nőket is meg lehet menteni. 

Egy, a közelmúltban megjelent ENSZ-jelentés alapján Egyiptomban a nőkre igazi bátorságpróba vár, ha kimerészkednek az utcára, az pedig akár extrém sportnak is beillik, ha az arab tavasszal beköszönő új politikai öntudat csábításának engedve részt vesznek az ismét megkezdődött tömegtüntetéseken. A 2013 februárjában készült dokumentum szerint Egyiptomban a női lét megkerülhetetlen velejárója a szexuális zaklatás: a felmérés szerint a nők 99,3 százalékának van része valamiféle támadásban, és 91,5 százalékuknak kell átélnie férfiak nem kívánt érintését. A szakemberek már járványszerűnek nevezik a jelenséget, amely az igazi vírusokhoz hasonlóan tényleg senkit sem kímél. A nőket zaklatják akkor is, ha csadorban, és akkor is, ha miniszoknyában vannak, ha visszafogottan vagy ha feltűnően viselkednek, a zaklatóknak nincs szükségük különösebb ingerre ahhoz, hogy támadjanak.

A jelentés ezzel porrá zúzza azt a népszerű magyarázatot, amely általában a nők ruházkodásának vagy viselkedésének tulajdonítja a támadást, vagyis amely szerint ők azok, akik szinte kikövetelik maguknak, hogy megtámadják őket. Pedig az ENSZ jelentése szerint ez az elképzelés makacsul tartja magát az egyiptomi társadalomban. A felméréshez megkérdezett férfi válaszadók 90 százaléka a nők provokatív öltözetének, kihívó viselkedésének, feltűnő sminkjének vagy a kulturális hagyományok semmibevételének és a házasságon kívüli párkapcsolatoknak tulajdonította a támadásokat. Hasonlóan népszerű sztereotípia, hogy a férfiak képtelenek az önkontrollra, a nők pedig már azzal kihívják a sorsot maguk ellen, hogy vegyülnek a férfiakkal.

Nemcsak az elnök, hanem a nők szexuális zaklatása ellen is tüntetnek Forrás: AFP/Khaled Desouki

Ha valaki nőként él Kairóban, akkor egészen biztos, hogy találkozott a szexuális zaklatás valamilyen formájával az utcán, a zsúfolt buszon, az irodákban és az iskolákban, sőt még az orvosi rendelőkben is. Ezt a saját bőrén tapasztalta meg a CNN 1994 óta Egyiptomban dolgozó operatőre, Mary Rogers is. Volt, hogy egy autónyi férfi követte és dudált rá, miközben a rendőrök nevetve figyelték a menekülését, de előfordult az is, hogy az utcán sétált, és egy férfi minden előjel nélkül egyszer csak megfogta a mellét. Először egy hatalmas pofonnal reagált, később azonban a visszavágás miatti elégtételt gyorsan elnyomta a szégyen és a piszkosság érzése - emlékezett vissza az viszolyogtató élményekre.

Folyamatos készenlétben élni

Az ijesztő jelenség ellen az önkéntesek és jogvédő szervezetek mellett a média is megpróbál fellépni. Az egyik egyiptomi tévé például egy női ruhába öltözött színész segítségével készített rejtett kamerás riportot, hogy bemutassa, milyen megpróbáltatásokon mennek keresztül a nők, ha egyszerűen csak élni szeretnék a mindennapjaikat. Waleed Hammad nem sokkolta miniszoknyával és merész dekoltázzsal a vele szembe jövő férfiakat, hiába volt azonban tetőtől talpig a konzervatív egyiptomi ízlésnek megfelelően felöltözve, és sok nőtársához hasonlóan hiába fedte be kendővel a fejét, ő sem úszta meg az utcai zaklatást. Utánafütyültek, és beszóltak neki, sőt egyszer az is előfordult, hogy az utcára kilépve prostituáltnak nézték, és 580 dollárt kínáltak neki egy éjszakára.

"Férfiként mehetek bárhová, ahová csak akarok, azt tehetem, amit csak akarok. Egy nőnél ez az egész egészen másként csapódik le, neki már arra is figyelnie kell, hogyan veszi a levegőt" - próbált rávilágítani az egyiptomi nők és férfiak mindennapjainak nem elhanyagolható különbségére. Ha egy nő végigmegy az utcán, folyamatosan készenlétben kell lennie.

A női tüntetők nagy kockázatot vállalnak Forrás: AFP/Khaled Desouki

Az elmúlt időszakban a támadások nemcsak gyakoribbak, hanem egyre brutálisabbak is lettek, az elkövetők pedig egyre fiatalabbak, és sokszor csoportokban támadnak. Az egyiptomi törvények szerint a támadás büntetendő, a szexuális zaklatás mint bűncselekmény azonban hiányzik a jogból, így az áldozatok sokszor nemcsak szégyenükben nem fordulnak a hatóságokhoz, hanem azért is, mert nem lenne értelme.

Helen Rizzo szociológus, a Kairói Amerikai Egyetem docense az Origónak azt mondta, a szexuális zaklatások járványszerű terjedésében komoly szerepe van annak, hogy az elkövetőket ritkán találják meg és ítélik el, és társadalmilag még mindig elfogadott, hogy a fiúk, férfiak már csak ilyenek: néha erőszakoskodnak. Az áldozatok hibáztatása pedig még a parlamentben is szinte magától értetődő, a felsőház több tagja is arról beszélt, hogy a női tüntetők kiprovokálták az erőszakos támadásokat azzal, hogy kimentek a Tahrír térre - tette hozzá Helen Rizzo. Ehhez kapcsolódik az a szexista nézet, hogy a nők, akik nem viselkednek tisztelettudóan, nem is érdemlik meg, hogy megvédjék őket.

A Tahrír tér pokla

A nők elleni erőszak paradox módon éppen ott öltött egészen extrém formát, ahol egyiptomiak tízezrei álltak ki a jogaikért és a szabadságukért, és három év alatt két elnököt is megbuktattak. A tüntetések központjának számító kairói Tahrír téren ez alatt az idő alatt nők tucatjait erőszakolták meg, sokszor tömegesen. Az áldozatok pontos száma nem ismert, de egyiptomi emberi jogi csoportok szerint a tüntetések legújabb sorozatának a kezdete, június 28-a óta több mint száz nőt zaklattak, legkevesebb két nőt pedig megerőszakoltak.

A kormányellenes tüntetők közül sokan azt gyanítják, hogy az erőszakoskodó csoportokat a kormány béreli fel. Az egyik brit televízió, a Channel 4 riporterei több olyan férfival is készítettek interjút, akik azt állították, fizettek nekik azért, hogy megtámadják a női tüntetőket. A sajátos tömegoszlatásnak meg is lett az eredménye: nagyon sok nőt sikerült elriasztani a térről.

Vannak, akik felveszik a kesztyűt az erőszakoskodók ellen Forrás: AFP/Khaled Desouki

Az egyik zaklatásokkal foglalkozó egyiptomi emberi jogi szervezet munkatársa, Fathi Farid az al-Dzsazírának azt mondta, ezekről az esetekről már nem lehet csak mint szexuális zaklatásokról beszélni, mert szerinte ez már szexuális terrorizmus. Az egész úgy kezdődik, hogy öten-hatan szorosan körbeveszik a kiszemelt áldozatot, elkezdik fogdosni, letépik a ruháit, és közben hangosan kiabálnak. A kör pillanatok alatt több tízfősre duzzad, és a férfiak egymás után erőszakolják meg a tehetetlen nőt, akinek a sikoltozását elnyomja a hangzavar.

A jelenséget a világsajtó akkor kapta fel, amikor a CBS-nek az egyiptomi forradalomról tudósító riporterét elsodorta a tömeg a Tahrír téren, majd többen szexuálisan bántalmazták. Fentről egy ilyen csoportos támadás úgy néz ki, mint egy hurrikán, amely pillanatok alatt felkapja, majd maga alá gyűri a nőt. Néhány perc múlva a mentők általában már csak egy meztelen, zúzódásokkal teli, sokkos állapotban lévő nőt találnak - próbálta leírni a támadások szürreális menetét Ghazala Irshad. A Kairóban élő indiai-amerikai újságíró az Origónak azt mondta, a nemi erőszak veszélye ellenére sok nő vesz részt a Tahrír téri tüntetéseken, de nagyon elővigyázatosan választják ki, hogy mit vesznek fel, és általában csoportban vagy férfiak társaságában mennek. Sokan azonban elkerülik a teret, mert elriasztja őket a nemi erőszak nagyon is valós veszélye.

Ghazala Irshad szerint több tényező is közrejátszik abban, hogy Egyiptomban a szexuális zaklatásnak kedvező környezet alakult ki. Ebben benne van a patriarchális kultúra, a szexuális elnyomás, a szegénység, a munkanélküliség és nem utolsósorban az, hogy a társadalom a szexuális zaklatást nem tekinti bűncselekménynek. Ezek miatt a tényezők miatt nagy kockázatot vállalnak azok is, akik felszólalnak a támadások ellen, nekik általában azt vágják a fejükhöz, hogy szégyent hoznak Egyiptomra. Ha pedig a nők próbálnak ellenkezni valahogyan, akkor megvádolják őket, hogy ők maguk provokálják ki a támadásokat - magyarázta Ghazala Irshad, hogy milyen profin söpri a szőnyeg alá a problémát az egyiptomi társadalom.

Helen Rizzo szociológus szerint azonban a legfontosabb tényező, hogy a nagy tömegeket vonzó rendezvényeken a viselkedési normák annyira fellazulnak, hogy a csordaszellemnek engedelmeskedve az emberek (ezekben az esetekben a férfiak) szörnyű dolgokat követnek el, amelyeket normális körülmények között nem tennének meg.

A Twitter életeket ment

A tüntetések ritmusát nagymértékben befolyásoló közösségi média nemcsak egyiptomi politikai vezetők megbuktatásában, hanem a nők jogainak a kiteljesedésében is hasznos eszköz lehet. Az elmúlt hónapokban egymás után indultak kezdeményezések a helyzet valamiféle kezelésére. Aktivisták önvédelmi órákat tartanak a nőknek, internetes oldalak jöttek létre, ahol az áldozatok megnevezhetik és megszégyeníthetik a támadóikat.

A 2010-ben életre hívott HarassMap (Zaklatástérkép) elnevezésű önkéntes kezdeményezés arra tesz egy ötletes kísérletet, hogy visszaszorítsa a szexuális zaklatás társadalmi elfogadottságát Egyiptomban. A csoportot életre hívó önkéntesek arra kérnek mindenkit, hogy járjon nyitott szemmel, és időben lépjen közbe, ha zaklatást lát. A kezdeményezés legfontosabb eleme egy térkép, amelyen áldozatok és szemtanúk névtelenül jelölhetik be a zaklatások helyszíneit, és megoszthatják a történeteiket, amelyek piros pontokként jelennek meg a térképen.

A HarassMap önkéntesei azt mondják, az egyiptomi társadalommal azt is meg kell értetni, hogy pontosan mi számít zaklatásnak, hogy nemcsak a nemi erőszak az, hanem a fogdosás és a megbámulás is.

Helen Rizzo a HarassMap tevékenységének az egyik legfontosabb részét abban látja, hogy a szervezet önkéntesei házról házra járnak, hogy meggyőzzék az embereket: a szexuális zaklatás nem elfogadható. Ezek az aktivisták térképpel a kezükben magyarázzák el a lehetséges szemtanúknak, hogy hasonló esetek az ő környékükön is előfordulnak, az áldozatokat pedig a közösségi oldalon megosztott személyes történeteikkel hozzák közelebb hozzájuk.

Akcióban a testőrök Forrás: AFP/Khaled Desouki

Egy másik szervezet viszont nem utólag, hanem már a készülő támadás előtt megpróbál beavatkozni. A Tahríri Testőrök (Tahrir Bodyguard) önkéntesei jól látható neonsárga mellényben és védősisakkal a fejükön, őrangyalként járják a teret, saját építésű őrtornyokból pásztázzák a tömeget, és ha valahol baj van, segítenek. A védtelen áldozatok és az erőszakoskodókkal szemben tehetetlen szemtanúk a Twitteren riaszthatják a sárgamellényeseket, akik egyrészt közbeavatkoznak, másrészt figyelmeztetik a többi nőt, hogy kerülje el az éppen veszélyes területet. Alig néhány órával a Twitter-fiók elindulása után több száz lelkes üzenetet kaptak a szervezők, és sokan jelentették az erőszakos eseteket is. A Tahrir Bodyguard járőrei között férfiak és nők is vannak, de az igazán veszélyes helyzetekben csak a férfiakat vetik be, mert a női testőrök könnyedén maguk is a nemi erőszak áldozataivá válhatnak. A csoport egyik alapítója, Soraya Bahgat szerint a Tahríri Testőrök meggyőző példája annak, hogy mire képesek az emberek egy számítógéppel és egy Twitter-fiókkal. Szerinte egyelőre a helyzet megoldására is csak azok a fiatal férfiak adnak reményt, akik a testi épségüket kockáztatva kelnek a nők védelmére. Ghazala Irshad az Origónak azt mondta, az ő felfogásukban ezek az erőszaknak kitett nő mindegyike valakinek a lánya, testvére vagy édesanyja, vagyis szinte személyesen érintve érzik magukat, ezért kötelességüknek érzik, hogy segítsenek.