Versenyt futnak az idővel az ENSZ szakértői Szíriában, hogy kiderítsék: valóban vegyi fegyvert vetett-e be Bassár el-Aszad rezsimje a múlt szerdán Damaszkusz külvárosában. A szíriai kormányzat kitartóan tagadja, hogy mérges gázt használt, de csak vasárnap egyezett bele abba, hogy az ENSZ szakértői a helyszínen vizsgálódjanak, vagyis a támadás óta eltelt idő miatt nehezebb dolguk lesz majd a bizonyítékok felkutatásával.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár már a vizsgálódás előtt arról beszélt, hogy a támadás az emberiesség elleni bűntettnek tűnik, és bár a halálos áldozatokat is követelő összecsapások több mint két éve mindennaposak Szíriában, a mostani volt az első eset, amely igazán heves reakciókat váltott ki úgy a nyugati hatalmak vezetői, mint a sajtó részéről. Szintén figyelemre méltó, hogy a vegyi támadásnak tűnő atrocitás miatt már akkor össztűz zúdult Szíriára, mielőtt még bebizonyosodott volna, hogy a szíriai hadsereg valóban vegyi fegyvereket vetett be a lázadók és a civilek ellen. Erről ugyanis az ENSZ szakértőinek kell majd biztosat mondaniuk a helyszínen begyűjtött bizonyítékok alapján. A Fehér Ház szóvivője viszont már hétfőn megelőlegezte az ítéletet, miszerint tagadhatatlan, hogy Szíriában vegyi fegyvereket vetettek be, és kevés a kétség afelől, hogy ezt a szíriai kormány tette.
Egészen hétfőig a szakértők elsősorban a Szíriából érkező képekből és videofelvételekből próbálták megállapítani, hogy mi történhetett. Valamiféle vegyi anyag okozta rosszullétre utalt például, hogy sok, kórházba szállított emberen nem látszódott semmilyen külső sérülés, viszont szédültek, és sokan öntudatlannak tűntek.
A brit vegyi- és biológiai terrorellenes erők egykori parancsnoka, Hamish de Bretton-Gordon a BBC-nek több, vegyi fegyverre utaló tünetet is összegyűjtött a képek alapján. Ilyen a nyitott száj, a szoborszerű, kiüresedett tekintet, a remegő, összeszűkült pupillák. Hasonló tünetekkel találkoztak például az iraki Halabdzsa kurd város elleni vegyi támadásnál 1988-ban. Valamiféle ideggázra, például mustárgázra utal az is, hogy az emberek nem azonnal, hanem napok múlva haltak meg, a túlélők pedig komoly légzési nehézségekkel küszködtek.
Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) munkatársai a támadás másnapján három kórházban mintegy 3600 beteget kezeltek neurotoxikus tünetekkel - görcsökkel, merev pupillákkal és légzési problémákkal -, és közülük 355-en meghaltak. Azt azonban az MSF is elismerte, hogy nincs tudományos bizonyítéka a vegyi fegyverek bevetésére.
Bassár el-Aszád szíriai elnök szerint már a felvetés is ellentmond a józan észnek, hiszen hogyan is vethetne be vegyi- vagy bármilyen más tömegpusztító fegyvert egy állam olyan helyen, ahol a hadseregét összpontosította? A szíriai hadsereg szerint pedig mocskos médiaháborúról van szó, és a lázadók a saját vereségeiket próbálják elfedni a vádakkal.
A nyilvánosságra került felvételek alapján egyelőre a szakértők sem biztosak abban, hogy pontosan milyen támadás zajlott Damaszkusz külvárosában. Furcsa például, hogy betegeket ellátó orvosok és ápolók nem viselnek semmilyen védőfelszerelést vagy -maszkot, noha egy vegyi támadás okozta sérülés kezelésénél maguk is megfertőződhetnének. A képeken és a felvételeken az sem látszik, hogy ideggáz elleni szert adnának be a pácienseknek, és a látható tünetek között nem szerepel a bőr vagy az orr és a száj irritációja, amely szintén jellemzője a vegyi támadásoknak. A szíriai vezetés egyenesen azt állítja, hogy a felvételek hamisak, a BBC-nek nyilatkozó szakértők szerint viszont ez szinte kizárt. Biztosat csak az ENSZ vegyifegyver-szakértői mondhatnak, már ha hagyják őket dolgozni, és nem kell közben orvlövészek golyóit kerülgetniük, mint ahogy az a megérkezésük első napján történt.
Bár az elmúlt több mint egy évben folyamatosan érkeztek a hírek a halálos áldozatok és a menekültek ijesztő számairól, a nemzetközi katonai beavatkozás lehetősége komolyan eddig nem vetődött fel. Ez azonban megváltozhat, ha bebizonyosodik, hogy az Aszad-rezsim valóban vegyi fegyvereket vetett be, erre ugyanis különösen érzékenyen reagál a nemzetközi közösség. Az Economist ezért is írta azt, hogy a vegyi fegyveres forgatókönyv még fel is gyorsíthatja a szíriai patthelyzet megoldását, mert most mindenki úgy érzi, hogy tenni kell valamit. Ahogy Laurent Fabius francia külügyminiszter fogalmazott: jelen pillanatban minden lehetőség nyitva áll, csak egy dolog elképzelhetetlen: a semmittevés.
Az Economist szerint legalább három érv szól a beavatkozás mellett. Egyrészt a vegyi fegyverek használatát nemzetközi egyezmény korlátozza, és ez még akkor is komoly adu lehet a nemzetközi közösség kezében, ha Szíria egyike annak a hat államnak, amely nem írta alá. Másrészt a nemzetközi közösségben él valamiféle elképzelés arról, hogy egy kormány meddig mehet el a saját népe elleni atrocitásokkal, és egy vegyi támadás határozottan túl van ezen a határon. Harmadrészt pedig Barack Obama amerikai elnök hitelessége is múlik azon, hogy a mostani támadást követi-e érdemi akció vagy sem. Ha ugyanis a szíriai elnök most megússza, akkor senki sem fogja komolyan venni az Egyesült Államok fenyegetéseit, legalábbis addig nem, amíg Barack Obama az elnök - érvel az Economist. Márpedig ez eléggé aggasztó kilátásokkal járna az iráni vagy az észak-koreai atomprogramok sikerét illetően.
Érdekes módon az Egyesült Államok némileg sarokba szorította magát azzal, hogy a vegyi fegyvereket tette meg egy esetleges beavatkozás indokául. Bár a szíriai polgárháború kitörése óta eltelt több mint két év bővelkedett erőszakos, rengeteg halálos áldozatot követelő támadásokban, Washington mégis úgy ítélte meg, hogy a vegyi fegyverek bevetése jelenti azt a határt, amelynek az átlépése már elfogadhatatlan. Ezt Barack Obama személyesen is közölte a szíriai elnökkel tavaly decemberben. "Ha elköveti azt a tragikus hibát, hogy használja ezeket a fegyvereket, annak következményei lesznek, és vállalnia kell érte a felelősséget." Vagyis első olvasatra akár úgy tűnhet, hogy az amerikai haderő egy vegyifegyver-támadásnyira van attól, hogy lerohanja Szíriát.
Az esetleges vegyi támadás látványosan mozgósította a többi nyugati nagyhatalom harci kedvét is. Guido Westerwelle német külügyminiszter közleményben hangsúlyozta, hogy ha Damaszkusz valóban vegyi fegyvert vetett be, akkor "számolnia kell a következményekkel", és nem kizárt, hogy Németország részt venne egy esetleges nemzetközi katonai beavatkozásban. William Hague brit külügyminisztert annyira felháborították a történtek, hogy még az ENSZ Biztonsági Tanácsát is kész lenne megkerülni, csak hogy reagáljanak valahogyan erre a "gaztettre". Ez már csak azért is felgyorsítaná az eseményeket, mert a BT eddig sem, és valószínűleg ezután sem lenne képes egyetérteni Szíria kérdésében, Oroszország és Kína ugyanis hallani sem akar egy esetleges katonai beavatkozásról. Hétfőn Törökország is jelezte, hogy részt venne egy nemzetközi katonai akcióban Szíriával szemben, Izrael pedig "a napnál világosabbnak" nevezte, hogy az Aszad-rezsim vegyi fegyvereket vetett be. Az Egyesült Államok közben már arra készül, hogy nyilvánosságra hozza azt a belső jelentést, amellyel a közvélemény előtt is meg tudja indokolni az amerikai hadsereg tervezett szíriai hadműveleteit.
Ha lesz is beavatkozás, azt valószínűleg óvatosabb módszerekkel fogják kivitelezni. Jelzésértékű lehet viszont, hogy a Pentagon négy, rakétákkal felszerelt hadihajót vezényelt a térségbe, bár Obama egyelőre kizárta, hogy amerikai katonák betegyék a lábukat szíriai területre. Ha viszont Washington hallgatna a szíriai elnök intelmeire, nem sok reményt fűzne bármilyen katonai akcióhoz. Bassár el-Aszad az Izvesztyija című orosz lapnak kijelentette: "kudarc vár az Egyesült Államokra, ahogy minden korábbi, általa indított háborúban, Vietnamtól kezdve mostanáig".
Az első világháború idején terjedt el az a nézet, hogy sokkal csúnyább dolog vegyi fegyverrel, például mérges gázzal ölni, mint puskagolyóval, ami leginkább a britek drámai érzékét dicsérte. Tény, hogy Németország 1915-ben vegyi fegyverekkel színesítette az arzenálját, a britek azonban becslések szerint ötször több áldozatról számoltak be, mint amennyit valójában az ideggáz szedett. A drámai túlzásra és a vegyi fegyver embertelen jellegének a kidomborítására azért volt szükség, hogy Nagy-Britannia a saját oldalán rángassa be az Egyesült Államokat a háborúba - fedi fel a vegyi fegyverek körüli bizonytalanságok eredetét a Foreign Affairs című folyóiratban megjelent cikkében a Cato Intézet politológusa, John Mueller. A nyugati fronton például az ideggáznak kitett katonák mindössze egy-két százaléka halt bele a támadásba, míg a hagyományos fegyverek 10-12-szer nagyobb valószínűséggel okoztak halált.
A vegyi fegyverek veszélyességének és pusztító erejének további hangsúlyt adott, hogy bekerültek a tömegpusztító fegyverek körébe, egyenesen a nukleáris fegyverek mellé. Míg azonban egyetlen atomfegyver is képes tömegpusztításra, addig egyetlen vegyi fegyver aligha - mutat rá egy lényeges különbségre John Mueller. Vagyis az igazán nagy pusztításhoz nem egy, hanem nagyon sok vegyi fegyverre van szükség, pont úgy, mint a hagyományos fegyverek esetében. Ez a különbség azonban cseppet sem árnyalja a vegyi fegyverekről a politikai közbeszédben kialakult képet, így történhetett meg, hogy a 2003-as iraki háború megindításának az egyik legfontosabb indoka az volt, hogy mindenképpen meg kell akadályozni, hogy Szaddám Huszein vegyi, azaz tömegpusztító fegyverekhez jusson. Irak lerohanása után végül kiderült, hogy ettől Szaddám elég messze volt, az amerikai külügy pedig valószínűleg több dologban csúsztatott, de a fegyverek jelentette fenyegetés kapóra jött a háború kirobbantásához és Szaddám tényleg embertelen rendszerének a megdöntéséhez.
Az 1997 óta érvényben lévő Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény (CWC) nemcsak a vegyi fegyverek használatát, hanem a gyártását, birtoklását és értékesítését is tiltja. 188 ország írta alá, vagyis az egyik legszélesebb körben érvényes nemzetközi egyezményről van szó, amely egyben jelképe lett annak is, hogy lehet - Richard Price politológus szavaival élve - civilizálttá tenni a háborús viselkedést. A CWS súlyát jól jelzi, hogy a vegyi fegyver az elmúlt évtizedekben nemzetközi tabu lett, ami megmagyarázhatja a mostani szíriai támadás körüli kialakult nagy nemzetközi felhördülést.
A CWC aláírói között azonban nincs ott Damaszkusz, és ez a tény nagyban erősíti azt a szakértői becslést, hogy a szíriai hadsereg rendelkezik a legnagyobb vegyifegyver-arzenállal a Közel-Keleten. Bassár el-Aszad rendszere közvetve beismerte, hogy mérges gáz van a birtokában, és nem hajlandó lemondani "a szegény ember bombájáról" addig, amíg Izrael nem csatlakozik az atomsorompó egyezményhez. Az Aszad-rezsim ugyanakkor azt állítja, hogy a lázadók is rendelkeznek vegyi fegyverekkel, és nem félnek használni. Az ENSZ helyszínen vizsgálódó szakértőinek csak azt kell megállapítaniuk, hogy történt-e vegyi fegyveres támadás, de a jelentésükből az nem fog kiderülni, hogy ki támadott.