A borostás, baseballsapkát viselő Stanley Schwartz ránézésre nem tűnik befolyásos embernek, de ő mégis szánakozva tekint a világ talán legnagyobb hatalommal bíró politikusára, Barack Obamára. “Örülök, hogy nem vagyok a helyében” - mondta, miközben az újságját lapozgatta egy padon ülve Washington belvárosában, mintegy húszpercnyi sétára a Fehér Háztól.
Schwartz a szíriai helyzet miatt sajnálja az amerikai elnököt. Obama ugyanis hiába próbál széles hazai és nemzetközi támogatást szerezni egy Szíria elleni katonai akcióhoz, ez nem igazán akar neki összejönni.
A nyugati hatalmak szerint a szíriai kormányerők augusztus 21-én hajtottak végre vegyi fegyveres támadást, amelyben több mint 1400 ember vesztette életét, köztük legalább 426 gyermek. A Fehér Ház kezdeti nyilatkozatai még azt sugallták, hogy gyors válaszcsapás készül, de aztán - nagyrészt a brit parlament elutasításának hatására - visszatáncolt. Múlt pénteken Obama közölte a stábjával, hogy a törvényhozás szerepét betöltő kongresszushoz fordul felhatalmazásért.
A szenátus és a képviselőház csak jövő héten ül össze, de az eddigi jelzések alapján Obama nem sok jóra számíthat. Sorra állnak elő a törvényhozás tagjai azzal, hogy ellenzik a katonai akciót, illetve azzal, hogy ha ők maguk még hajlanának is rá, a választóik részéről hatalmas nyomás nehezedik rájuk. “Több telefonhívást kaptam ebben az ügyben, mint bármi másban azóta, hogy 2001-ben ide kerültem. És a hívások, e-mailek, faxok 96 százaléka arról szól, hogy nemet kell mondani” - mondta a Washington Postnak John Abney Culberson texasi republikánus képviselő, aki szerint ugyan kétségtelen, hogy a szíriai vezetés szörnyű dolgot követett el, de mivel az Egyesült Államoknak nem fűződik stratégiai érdeke a konfliktushoz, így ki kell maradnia belőle.
A katonai akciót szenvedélyesen támogató kevés politikusok egyike John McCain szenátor, de ő is hamar szembesült a választói haragjával. “Nem azért küldtük magát oda, hogy háborút indítson. Azért küldtük oda, hogy megállítsa a háborút” - kiabálta oda a veterán politikusnak egy dühös férfi egy választói fórumon. Egy másik választó egyszerűen odament McCain mellé, és a kamerák felé fordulva felmutatott egy “Ne bombázd Szíriát!” plakátot, miközben a republikánus párt egykori elnökjelöltje kényelmetlenül feszengett a mikrofonnal a kezében.
A felmérések is azt mutatják, hogy a büntető csapást támogató politikusok szembe mennek az amerikaiak többségének véleményével. Az ABC News és a Washington Post közvélemény-kutatása szerint 59 százalék nem ért egyet azzal, hogy az Egyesült Államok egyedül indítson akciót Szíria ellen. Ha a műveletet szövetségesek is segítenék, akkor már kisebb a tiltakozók aránya, de még úgy is 51 százalék.
Az elutasításban nyilvánvaló szerepet játszanak az iraki és az afganisztáni háborúk. “Kicsit ijesztő ez az elmúlt tíz év után” - mondta tudósítónknak Michael Bennett. Az egyik washingtoni téren megszólított férfi a 2001. szeptember 11-i merényletek utáni válaszcsapásként indított afganisztáni műveletet ugyan még támogatta, de az iraki háború esetében zavarta, hogy megalapozatlan indokokra hivatkozva indította meg az Egyesült Államok. “Most elég nehezemre esik elhinni, amit mondanak” - jegyezte meg.
Az Obama-kormányzat azt állítja, hogy részben a szíriai vezetők között zajlott kommunikációról szóló hírszerzési információkra, részben pedig a helyszínről beszerzett anyagminták vizsgálatára alapozva állapították meg a vegyi támadás tényét. Azt is mondják, hogy a szíriai elnök ellen küzdő lázadók egyszerűen túlságosan kezdetleges felszereltséggel rendelkeznek ahhoz, hogy kémiai fegyvereket tudjanak bevetni. Így szerintük kétségtelen, hogy Bashar al-Asszad szíriai elnök áll a támadás mögött.
Sok amerikai azt mondja ugyanakkor, hogy nem is elsősorban a bizonyítékok hitelességével van bajuk, hanem azzal, hogy szerintük nem világos, mi értelme van egy amerikai csapásnak. “Nem tudom, hogy milyen eredménnyel zárulhat egy akció” - mondta Stanley Schwartz, aki szerint a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nehéz döntést hozni arról, hogy valóban szükség van-e a múveletre. “Én még bizonytalan vagyok. Nálam 50-50 az állás” - mondta.
Nemcsak az elmúlt tíz év kétes eredményeket hozó háborúi fárasztották meg az amerikaiakat, hanem küszködnek az öt évvel ezelőtti pénzügyi válság utóhatásaival is. Épp pénteken kerültek nyilvánosságra a legutóbbi állásadatok, amelyek továbbra is lehangoló képet festenek az amerikai gazdaság állapotáról. Sokan úgy gondolják ezért, hogy az Egyesült Államok most nem engedheti meg magának, hogy belebonyolódjon egy esetlegesen elhúzódó, költséges háborúba.
Annak ellenére vannak ilyen félelmek, hogy a kormányzat határozottan állítja: csak egy korlátozott büntető akcióról (minden bizonnyal légi csapásról) van szó, és amerikai katonák bevetése ki van zárva. “Ez nem Irak, ez nem Afganisztán, és még csak nem is Líbia” - mondta az MSNBC tévécsatornának John Kerry külügyminiszter. “Nem küldünk oda amerikai katonákat. Nem slisszolunk be a hátsó ajtón egy háborúba. Nem háborúzunk. Csak egy korlátozott katonai akciót hajtunk végre egy fontos elv betartása érdekében” - bizonygatta Kerry.
A gond csak az, hogy vannak, akik ezt nem hiszik el. “Nem biztos, hogy olyan könnyen ki lehet belőle szállni” - mondta tudósítónknak Michael Bennett. Stanley Schwartz pedig abban sem biztos, hogy meghatározó szerepet kell játszania az amerikai haderőnek a világpolitikában. “Egy kicsit cinikusabbá váltam az elmúlt tíz évben” - jegyezte meg.
Az elnök támogatói azonban azt mondják, hogy épp ez a lényeg. Ha az Egyesült Államok nem lendül akcióba, akkor nem csak hogy veszít a hitelességéből, de gyengének fog tűnni. “Irán papírtigrisnek fog minket nézni, amikor az atomprogramjáról lesz szó, és az veszélyes lesz nemcsak nekünk, hanem a barátainknak is szerte a világon” - mutatott rá a lehetséges hosszabb távú következményekre Dianne Feinstein demokrata szenátor.
Obama nehéz helyzetben van azért is, mert már pusztán a büntető csapás halogatása miatt gyengének tűnik. Bár elvileg az is lehetséges, hogy azért fordlt a kongresszushoz, mert ő maga sem akarta annyira az akciót, ezt az érvelést gyengíti, hogy személyesen ő és a stábja is nagyon komoly erőfeszítéseket tesz a széles támogatás megszerzésére. A közvélemény tiltakozása miatt ugyanakkor az elnök szinte lehetetlen helyzetbe került. Ha a kongresszus elutasítja a kérését, akkor azért fogják támadni, ha pedig megindít egy népszerűtlen katonai akciót, akkor pedig azért. “Ez az a szituáció, amikor el vagy átkozva így is, úgy is” - állapította meg az elnökre szánakozva tekintő Stanley Schwartz.