Szíria levetkőztette Obamát

Hangosan gondolkodott Barack Obama, vagy egyszerűen csak amatőr volt? Bírálói szerint az amerikai elnök az egész Egyesült Államok tekintélyét tette kockára a szíriai helyzet kezelésével, mások azt mondják, épp az erejét bizonyítja, hogy nem fél változtatni a véleményén. Washingtoni elemzés a vívódó Obamát bemutató döntésekről.

Robert Menendez szenátor majdnem elhányta magát. John Boehner képviselőházi elnök úgy érezte, megsértették. John McCain korábbi elnökjelölt szerint az egész amerikai népet inzultálták.

Ezek a vezető politikusok Vlagyimir Putyin orosz elnök cikkén háborodtak fel, amely csütörtökön jelent meg az egyik legtekintélyesebb amerikai lapban, a New York Timesban. Putyin az írásban egyrészt konkrétan kritizálta a Szíria ellen tervezett amerikai katonai csapást, másrészt általánosságban is bírálta az Egyesült Államokat, amiért szerinte bevett gyakorlattá vált számára, hogy katonai erővel beavatkozik egyes országok belső konfliktusaiba.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és John Kerry amerikai külügyminiszter tárgyal a Kremlben a szíriai helyzetről Forrás: AFP/Mladen Antonov

“Világszerte milliók tekintenek Amerikára úgy, hogy az nem a demokrácia mintáját jelenti számukra, hanem a nyers erő alkalmazását” - írta kioktatóan Putyin. Nem újdonság persze, hogy az orosz elnök kritizálja az Egyesült Államokat, ehhez a legújabb szúráshoz (amelyet hazai terepen, egy angolul közölt cikkben vitt be) azonban épp az amerikai kormányzati szereplők teremtették meg a lehetőséget.

A váratlan segítség

Barack Obama amerikai elnök már több mint egy évvel ezelőtt katonai csapással fenyegette meg Szíriát abban az esetben, ha a kormányerők vegyi fegyvert vetnek be a lázadókkal vívott harcban. Amikor augusztus végén bizonyítékok érkeztek egy ilyen támadásról, a Fehér Ház büntető akció indításával fenyegette meg a szíriai vezetést, de aztán az amerikai és nemzetközi tiltakozások hatására Obama bejelentette, hogy előbb a törvényhozáshoz fordul felhatalmazásért. Kiderült aztán, hogy ott sem fogja megkapni a szükséges támogatást, és ekkor jött a váratlannak tűnő segítség Oroszországtól.

Barack Obama és nemzetbiztonsági tanácsadói tanácskoznak a szíriai vegyi támadás után a Fehér Ház válságtermében Forrás: AFP/The White House/Pete Souza

John Kerry amerikai külügyminiszter egy sajtótájékoztatón látszólag mellékesen megjegyezte, hogy Szíria elkerülhetné a támadást, ha vegyi fegyvereit nemzetközi felügyelet alá helyezné. A szíriai kormányt mindvégig támogató oroszok azonnal jelezték, hogy ez szerintük működőképes lenne, és Szíria is közölte, hogy hajlandó részt venni egy ilyen megoldásban. Megragadta a lehetőséget Barack Obama is, és végül erre a diplomáciai lépésre hivatkozva jelentette be, hogy a kongresszust - ahol biztos elutasítás várt az általa javasolt katonai akcióra - arra kéri, halassza el a szavazást.

Az elnök ezzel elkerülte a nyílt kudarcot, de az utóhatásokkal várhatóan még egy darabig számolnia kell, különösen akkor, ha hasonló külpolitikai kihívásokkal szembesül. A kérdés most az, hogy vajon milyen következtetéseket vontak le a döntéseiből otthon és külföldön. Vajon azt gondolják-e róla, hogy felelőtlenül és amatőr módon viselkedett, amivel épp az ország ellenfeleit hozta nyerő helyzetbe, vagy pedig egyszerűen hangosan gondolkodva, nyíltan és átláthatóan hozott meg egy fontos döntést?

A ketrecbe zárt ember

“A bírálók azt szeretnék, hogy ez egy könnyen megkoreografált folyamat legyen, amely egy egyenes vonal mentén halad, és úgy végződik, ahogy ők szeretnék” - mondta szíriai helyzet kezeléséről David Plouffe, Obama korábbi tanácsadója a New York Timesnak. “A világ ugyanakkor nem így működik, főleg nem ilyen szituációkban. Szerintem épp az [elnök] erősségét mutatja, hogy hajlandó új információt befogadni” - tette hozzá.

David Plouffe Forrás: AFP/Paul J. Richards

Nem mindenki látja azonban ilyen kedvező fényben Obamát. “Abszolút nem kérdés, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát a főparancsnoki szerepben” - mondta a New York Timesnak Bob Corker republikánus szenátor, aki támogatta a szíriai akció megindítását. “A személyes találkozókon nagyon magabiztosnak tűnik. Nagyon szeretnék én is olyan jó beszédeket mondani, mint ő. De ez most olyan, mintha ki akarna csúszni a hurokból. Mintha egy ketrecbe zárt embert látnánk, aki csapdába szorult, és megpróbál kiszabadulni” - magyarázta Corker.

Obamáról eddig is tudni lehetett, hogy nagyon óvatos döntéshozó, és hajlamos a vívódásra. Az afganisztáni kivonulás menetrendjéről három hónapon keresztül vitázott a stábjával 2009 őszén. A melegházasságot pedig csak az után kezdte el támogatni, hogy a szeme láttára lejátszódott társadalmi vitából (és persze a felmérésekből) nyilvánvaló volt, hogy ez sokkal inkább jelent számára politikai előnyt, mint kockázatot.

Miért nem számít?

“Nehéz helyzetben van” - mondta az elnökről Mike Richmond, aki megértően tekint Obama csapongására. “Az egész világ és a szövetségeseink is magára hagyták” - mondta tudósítónknak a baseballsapkát és napszemüveget viselő férfi a Fehér Ház előtti parkban. Hasonló véleményen volt egy másik, névtelenséget kérő férfi, aki szerint Obama csodálatra méltóan intézte az ügyet, bár “most nehéz dolga lesz azzal, hogy Putyinra és Asszadra [a szíriai elnökre] kell támaszkodnia”.

Vlagyimir Putyin és Barack Obama találkozója az enniskilleni G8-as csúcson Forrás: AFP/Jewel Samad

Ők ketten ugyanakkor bevallottan Obama támogatói közé tartoznak, és az elnök hazai megítélése erősen függ a pártpolitikai szimpátiától. A republikánusok már eddig is rendkívül rossz véleménnyel voltak Obamáról (kevesebb mint 10 százalékuk elégedett a tevékenységével), míg a demokratáknál szinte fordított az arány (74 százalék), bár náluk is volt némi visszaesés az elmúlt néhány hónapban.

A Los Angeles Times elemzője szerint a rendelkezésre álló adatok alapján nem tűnik valószínűnek, hogy Szíria komoly hatással lesz Obama megítélésére. Ennek a pártpolitikai szimpátiák erőssége mellett részben az is az oka, hogy a választók többségét továbbra is sokkal inkább foglalkoztatják a gyengélkedő gazdaság problémái, mint a külpolitikai kihívások. A Gallup friss kutatása szerint az amerikaiak mindössze 8 százaléka gondolja úgy, hogy a szíriai helyzet lenne most az ország számára a legfontosabb megoldandó probléma.

A Szíriát övező viszonylagos érdektelenség azonban még nem jelenti azt, hogy az amerikaiak ne követnék, hogy az elnök mit tesz az ügyben. Márpedig ez is nyilvánvalóvá tehette számukra, hogy Obama képességei a kétkedők meggyőzésére erősen korlátozottak. Erre már számos példa volt korábban is a törvényhozással vívott küzdelmeiben. A kongresszus többször visszadobta már a költségvetés rendezésére tett javaslatait, és kudarcot vallott akkor is, amikor a fegyvertartás szabályait akarta szigorítani a tavaly decemberi newtowni mészárlás után.

Sok múlik a szerencsén

Sokszor megkapja Obama azt a kritikát, hogy sokkal ügyetlenebbül gyakorolja a hatalmát, mint egyes elődei. Gyakran hasonlítják például Franklin Delano Roosevelthez, Lyndon Johnsonhoz és Ronald Reaganhez, akik mindhárman képesek voltak a velük szemben ellenséges kongresszuson keresztülvinni az akaratukat. Egy, a Washington Post által idézett tanulmány szerint azonban nem feltétlenül korrekt a párhuzam, mert az elődök sem elsősorban meggyőzési technikájuknak, hanem a kedvező körülményeknek köszönhették a sikereiket.

Obama már első ciklusában átverte a törvényhozáson az egészségbiztosítás kiterjesztését, ami olyan nagy horderejű reform volt, hogy minden bizonnyal bekerül majd a törvénelemkönyvekbe. Ez akkor sikerült neki, amikor a pártja uralta a kongresszus mindkét házát, így lényegében ő sem csinált más, mint hogy kihasználta a kedvező körülményeket.

Átlagosnak minősítette Obama vezetői képességeit a Fehér Ház előtt megkérdezett, jól szabott öltönyt viselő, névetelenséget kérő férfi, aki tízes skálán 5-öt adna az elnöknek. “Elismerem ugyanakkor, hogy ez egy nagyon nehéz állás, ahol nagyon sok múlik a szerencsén” - tette hozzá.