Irán meghatározó jelentőségű megállapodást kötött vasárnap az Egyesült Államokkal és öt másik nagyhatalommal a saját atomprogramjáról. A megállapodás sok szempontból fontos Irán és a nemzetközi közösség számára is. Az AP hírügynökség összeszedte a legfontosabb pontokat.
Irán egyrészt beleegyezett abba, hogy leaállítja az öt százalékos szint feletti urándúsítást. Ez a lépés az iráni urándúsítás szintjét jóval az atomfegyvergyártáshoz szükség szint – 90 százalék - alatt tartaná. Az 5 százalékosra dúsított urán alkalmas arra, hogy fűtőanyagot állítsanak elő az egyetlen iráni atomerőmű, az Arab (Perzsa)-öböl partján fekvő Busehrben épített létesítmény számára. Irán számára az urándúsítási program folytatása létfontosságú kérdés. Az iráni vezetők ragaszkodnak hozzá, hogy önellátóak legyenek a teljes nukleáris folyamatban az uránbányászattól a nukleáris fűtőanyag előállításáig.
Azt is aláírta a közel-keleti ország, hogy semlegesíti a 20 százalékosra dúsított uránkészletét. A 20 százalékra történő dúsítás az egyike az atomtöltet előállításához szükséges lépéseknek. A készletek felszámolása csökkenti azokat a nyugati aggodalmakat, amelyek szerint Irán gyorsan közel juthat atomfegyver előállításához.
Irán a 20 százalékosra dúsított uránt a nukleáris reaktorokban használt fűtőanyaggá alakíthatja át, ami ténylegesen megakadályozza a további dúsítást, vagy pedig 5 százalékos dúsítottságnál alacsonyabb szintre gyengítheti a meglévő készletet. Iráni illetékesek szerint az országnak megfelelő készlet áll a rendelkezésére 20 százalékosra dúsított uránból saját kutatóreaktora hosszú távú működtetéséhez, amely magasabb szintre dúsított fűtőanyaggal üzemel és izotópokat állít elő orvosi és más célokra. Teherán számára jelentős politikai eredmény, hogy felhasználhatja ezt a készletet saját, hazai céljaira. Az iráni vezetők kategorikusan elutasították, hogy a készletet külföldre szállítsák az országból.
Azt is vállalta Irán, hogy nem telepít új centrifugákat. Ez ténylegesen befagyasztatja a következő fél évre az iráni urándúsítási kapacitást. Az ország ugyanakkor továbbra is működtetheti a két legfontosabb urándúsítóját. Az iráni kormány, amely Genfben tárgyalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjával (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország) és Németországgal, nagy ellenállásra számíthatott volna a hazai keményvonalasoktól, ha bármelyik létesítményt be kellett volna zárnia.
Emellett Irán felfüggesztette az araki reaktor építési munkálatait, és vállalta, hogy eleget tesz az ENSZ kéréseinek, ideértve a parcsini katonai létesítmény ügyét.
A közép-iráni Arakban épülő atomreaktor úgynevezett nehézvizes, ami azt jelenti, hogy hűtésre hidrogén helyett nehézhidrogént (deutériumot) tartalmazó vizet használ. A nehézvizes reaktor dúsítatlan uránnal is képes üzemelni, és melléktermékként atomfegyver gyártására alkalmas plutónium állítható benne elő. Teherán beleegyezése, hogy nem épít plutóniumfeldolgozó létesítményt, közvetlenül érinti az atomfegyverprogramra vonatkozó aggodalmakat, és lehetővé teszi, hogy a jövőben újabb megállapodások születhessenek a reaktor építési munkálatainak folytatásáról.
A Teherán melletti parcsini katonai támaszpont külön említése pedig egy olyan kérdéskört érint, amely régi keletű megoldatlan vita volt Irán és az ENSZ-nek az atomsorompó-egyezmény betartásán őrködő szakosított szervezete, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) között. A NAÜ ellenőrei azért szeretnének ismét látogatást tenni az intézményben, hogy kivizsgálják azokat a gyanúkat, amelyek szerint ott atombombagyártást célzó kísérleti robbantások történtek a múltban. Irán közölte: lehetségesek a további ellenőrzések, de korlátozni kívánta az ENSZ-szervezet által nyilvánosságra hozott információkat. A megállapodás lehetővé teheti a parcsini bázison végrehajtott alaposabb ellenőrzéseket.