Újraindulóban az iraki vérszivattyú

Füstölgő rendőrautó az al-Kaida által elfoglalt Fallúdzsában

Visszatérni látszanak a háborút követő legvéresebb évek Irakba. Egyre durvul a síita irányítású kormánnyal szembeni szunnita ellenállás, és az erre adott válasz. Újraéledt az iraki al-Kaida, amely két várost is ellenőrzése alá vont a múlt héten. Miközben a kormány a hadsereggel készül visszavenni Fallúdzsát és Ramádit, a kaotikus helyzet megkövülni látszik.

Üldözzék el az al-Kaidához köthető fegyvereseket, ha nem szeretnének nyílt háború közepébe kerülni - üzente Núri al-Máliki iraki kormányfő a fallúdzsai civileknek és a helyi törzseknek hétfői televíziós beszédében. Arról nem beszélt, hogy miként képzeli, hogy a helyiek megszabaduljanak a fegyveresektől, ahogy az sem világos, hogy szavai mit jeleznek: vajon tényleg küszöbön áll az iraki hadsereg fegyveres akciója?

Irakban úgy tűnik újra magasra csapnak az országot egyszer már vérözönbe borító vallási-etnikai konfliktus lángjai. A Bagdadtól nyugatra fekvő Anbar tartományban a múlt héten két várost is részben ellenőrzése alá vont az iraki al-Kaidának is nevezett szunnita fegyveresekből álló Iraki és Levantei Iszlám Állam nevű szervezet.

Fallúdzsa és Ramádi környékén hónapok óta zajlik a harc a kormány és a velük szövetséges helyi törzsek, illetve az iraki al-Kaida között, de a helyi szunniták és a síita irányítás alatt álló kormány közötti konfliktus régebbre nyúlik vissza.

Helyi törzsek fegyveres tagjai pózolnak győzelmi mámorukban január 5-én Forrás: AFP/Sadam El-Mehmedy

Szétvert táborok

Több mint egy éve folyamatosan zajlanak tüntetések a térségben. A szunnita közösség ugyanis úgy érzi, hátrányos megkülönböztetés éri őket a síita vezetés részéről, amely válogatás nélkül, igyekszik leszámolni a szélsőséges szunnita fegyveresekkel vagy éppen a vallási irányzathoz tartozó mérsékelt politikusokkal. Nagy az elégedetlenség a mindent átszövő korrupció miatt, és mert a kormány nem képes garantálni az alapvető közszolgáltatásokat - mint az áramellátás vagy csatornázás - sem. Ráadásul nehezen fogadják el azt a statisztikai tényt, hogy számukat tekintve kisebbségnek számítanak Irakban.

Anbar tartományban 2012-ben például az váltott ki nagyszabású tiltakozásokat, hogy a biztonsági erők házkutatást tartottak az akkori iraki gazdasági miniszter, Rafi al-Isszavi otthonában és 150 embert - testőreit, illetve hivatalának munkatárasait - letartóztatták. Az Isszavi elleni akciót követően kezdődtek az utcai tüntetések.

2013 áprilisában komoly fegyveres összetűzéseket váltott ki, hogy a kormány megpróbálta felszámolni a szunnita tüntetők egyik utcai táborát az északon fekvő Havidzsában. Akkor 40 halálos áldozata volt a harcoknak. Eközben a tiltakozások és az elégedetlenség hullámán egyre aktívabb lett az iraki al-Kaida, amelynek tagjai jelentős szerepet játszanak a szíriai polgárháborúban a Basár el-Aszad elnökkel szemben harcoló felkelők között is. A fegyveresek Irakban hol a kormányerők, hol kormányzati intézmények, hol síita civilek ellen követetnek el támadásokat. Több száz autóbombás merényletet, és öngyilkos támadást szerveztek. Cserébe a síita szervezetek is aktivizálódtak, ezek szunnita vallási vezetőket, civileket és katonákat támadnak.

Füstölgő rendőrautó az al-Kaida által elfoglalt Fallúdzsában Forrás: AFP

Nő a vérszomj

Az ENSZ adatai szerint míg 2010-ben havi tízre csökkent az autóba rejtett pokolgépekkel elkövetett merényletek száma Irakban - és ez volt a legjobb helyzet az utóbbi években - 2013-ban ez a szám már 68-ra emelkedett. 2011 elején pedig havonta átlagosan 300 jelentősebb fegyveres akciót jegyeztek fel, ami azonban 2013-ra megnégyszereződött. Az ENSZ összesítése szerint 2013-ban már közel 8000 civil áldozata volt a vallási erőszaknak.

A kormányerők erélyes fellépéssel igyekeztek semlegesíteni az iraki al-Kaidát, ám ezek a szunniták lakta környékeken zajló leszámolások, emberek százainak őrizetbe vétele, és állítólagos kínzásuk csak tovább korbácsolta az indulatokat. Az eleve egyre bizonytalanabb helyzet aztán december végén ugrásszerűen leromlott, miután a hatóságok őrizetbe vettek egy szunnita parlamenti képviselőt, Ahmed al-Avanit, aki közvetíteni próbált a felek között. Az őrizetbe vételt követő lövöldözésben hat ember vesztette életét.

Két napra rá a kormány elrendelte, hogy a hadsereg verje szét a tiltakozók egyik táborát Ramádiban. A miniszterelnök akkor arról beszélt, hogy a demonstrálók tábora „az al-Kaida parancsnokságává vált”. Ez ugyan nem volt igaz, de a szunnita fegyveresek résen voltak. A katonák heves ellenállásba ütköztek, és vagy 40 iraki parlamenti képviselő - többségük szunnita - lemondással is fenyegetőzött. Núri al-Maliki végül december 31-én beleegyezett, hogy kivonják a hadsereget, és a rendfenntartást átadják a rendőrségnek.

Hozzátartozók és barátok imádkoznak egy, a harcokban elesett férfi koporsója mellett Forrás: AFP

Feltámadt a rém

Csakhogy, amint elhagyták a két települést a katonák, a szélsőséges fegyveresek ellepték Fallúdzsa, Ramadi és Tarmíja utcáit, rendőrőrsöket rohantak le, szabadjára engedték a fogdák lakóit, fegyverraktárakat törtek fel. A kormány hiába vezényelte vissza a katonákat, Fallúdzsa és Ramadi fölött már nem tudták teljesen visszavenni az ellenőrzést.

Michael Knights a Washington Institute kutatóközpont térséggel foglalkozó elemzője szerint 2010 óta látható, hogy az előző években már majdnem teljesen felszámolt iraki al-Kaida újra megerősödik. Ezt mutatja az erőszakos cselekmények számának emelkedése is, bár ez még mindig messze elmarad az iraki háborút követő évek káoszától: a legvéresebb időszakban, 2007-ben havonta hatezernél is több különböző merénylet, összecsapás, támadás zajlott le az országban.

A kutató figyelmeztet, hogy ugyan az iraki politika eddig midig visszarántotta az országot attól, hogy végletesen elharapózzon a vallási ellentét szülte erőszak, de az országban nincsen olyan erő vagy politikus, amelyet, vagy akit mindkét vallás hívei tekintélyként fogadnak el. Knights szerint az ország egyenes úton halad az újabb vérfürdő felé, bár ennek mértéke el fog maradni a háborút követő 2006-os és 2007-es rendkívül véres évektől.

Fegyveres járőrök január 5-én az al-Kaida által megszállt Fallúdzsában Forrás: MTI/AP

Önállósági törekvések

És, hogy mi lesz utána? „Könnyen elképzelhető, hogy az iraki szunniták a síita vezetésű állam állandó katonai elnyomása alá kerüljenek, amelynek révén ez a válsághelyzet az iraki háborút követő évtizeden is túlnyúlik, és állandó bizonytalansági tényezővé váljon térségben.”

A BBC szerint ugyanakkor a konfliktus túlmutat a vallási ellentéteken. Miközben Núri al-Maliki miniszterelnök igyekszik erős központosított hatalmat kialakítani, a tartományok egy része a területi autonómiát élvező Iraki Kurdisztán előjogaihoz hasonlóakra vágyik. Elsősorban anyagi okokból: miközben az olajbevételek már bővebben csordogálnak, az ország újjáépítése lassan halad. A tartományokba alig-alig érkezik meg még az az összeg is, ami járna a központi kormánytól.

Nem csoda, hogy az utóbbi időszakban hat tartomány is kezdeményezte autonóm régióvá alakulását - sikertelenül. A BBC szerint a fallúdzsai és ramádi konfliktus mögött felsejlik az idán áprilisban esedékes iraki választás tétje is: a Maliki által szorgalmazott erős központi hatalom megteremtése, vagy a tartományok önállóságának megerősödése.