Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"A nővérem Sierra Leonéból hazafelé jövet bejött hozzám, és arra panaszkodott, hogy rosszul érzi magát. Kórházba vittük, ahol tífuszra gyanakodtak. Felírták a gyógyszereket, de nem mondták, hogy maradjunk a kórházban, így hazavittük. Pár napra rá meghalt…. Néhány nap múlva azt vettem észre, hogy többen is megbetegedtek azok közül, akik kapcsolatba kerültek vele. Aztán elkezdtek meghalni.”
Firmin Bogon a guineai Gueckedou-ban él, közel a libériai és a Sierra Leone-i határhoz. Április elején adott interjút a BBC-nek, akkor már tíz családtagja volt halott, köztük az anyósa és a saját felésége, aki a nővérét gondozta a betegsége alatt. Senki sem gondolta, hogy az elhunyt nőnek fertőző betegsége volt, többen még a halála után és kapcsolatba kerültek vele a temetésen. „Csak akkor kezdtünk az Ebolára gyanakodni, amikor egy sofőrként dolgozó egészségügyi dolgozó is meghalt, és a tesztek megerősítették, hogy abban halt meg” – mondta Bogon.
A nyugat-afrikai Guineát teljesen váratlanul érte a világ egyik legveszélyesebb vírusának felbukkanása. Az Ebola ugyanis korábban még sohasem jelent meg nyugaton, eddig csak Közép-Afrikában regisztráltak megbetegedéseket.
A járvány februárban kezdődött, a hatóságok azonban csak hat hétre rá kapcsoltak, hogy mivel is van dolguk, ez alatt az idő alatt pedig a vírus több száz kilométeres távolságra is eljutott, felütötte a fejét a fővárosban, és két szomszédos országra is átterjedt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pénteki adatai szerint a vírus Guineában 122 ember ölt meg február óta, Libériában pedig 13-at. Ezzel a guineai járvány már most az ötödik legsúlyosabb a vírus 1976-os felbukkanása óta, az áldozatok száma pedig valószínűleg tovább nő, a WHO illetékese szerint ugyanis még hónapokra vannak attól, hogy megfékezzék. A hiedelmek, a kétségbe esett helyiek és a szokatlanul nagy elterjedési terület is nehezíti a dolgukat.
A vérzéses láznak is nevezett Ebolát nem hiába tartják a világ legveszélyesebb vírusának. A halálozási rátája ugyanis 90 százalékos is lehet, azaz tíz betegből kilenc belehal. Nincs ellene gyógyszer, bár folyamatosan kísérleteznek új vakcinákkal. Eddig az egyetlen gyógymód, ha megpróbálják pótolni azt a folyadékmennyiséget, amit a vírus miatt a beteg elveszít. Az Ebola ugyanis heves vérzést okoz, ami lényegében az összes testnyíláson keresztül távozik, majd egy idő után a belső szervek elkezdik felmondani a szolgálatot. Vér- és folyadékadással ezen lehet segíteni, de így sem biztos a túlélés.
Az Ebola nagyon fertőző. Testnedveken keresztül terjed, emberről emberre és állatról emberre is. A vírushordozók általában majmok vagy denevérek, az ő testükben éveken keresztül lappanghat a vírus. Volt rá példa, hogy egy afrikai csoport tagjai úgy fertőződtek meg, hogy elfogyasztottak egy elpusztult csimpánzt. A lappangási idő ráadásul az első tünetek megjelenéséig akár 21 nap is lehet. Ez idő alatt a beteg megfertőzhet másokat, sőt még a meggyógyult betegek is fertőzőek maradnak a felépülésük utáni majdnem két hónapig.
A fertőzésveszélyre nem csak Firmin Bogon esete az elrettentő példa. A Washington Post egy Conarkyban, Guinea fővárosában történt esetet említ. Bakari Soumaoro a hátán vitte lázas barátját egészen a kórházig, arról azonban fogalma sem volt, hogy mitől betegedett meg. A barátja meghalt, egy hét múlva pedig ő is beteg lett, és szintén meghalt. Amikor a libériai egészségügyi miniszter sajtótájékoztatót tartott a témában, a hallgatók elnevették magukat, mert a miniszter arra figyelmeztetett, hogy a szex is kerülendő a vírus miatt.
Érdekes, ahogy a vírus eljutott vidékről a guineai fővárosba. A WHO szerint ez egyetlen ember miatt történt, aki 300 kilométert utazott Közép-Guineából Conarkyba, hogy orvosi segítséget kapjon. Eközben pedig megfertőzte mind a családtagjait, mind az egészségügyi dolgozókat. Libériában volt olyan ember, aki 30 perccel az után halt meg, hogy beért a kórházba, de olyan esetről is tudni, hogy a beteget nem is a kórházba vitték, hanem inkább a templomba imádkozni, de ő is meghalt.
A WHO szakértői szerint ez az eddigi legnagyobb kihívást jelentő Ebola-járvány, elsősorban az elterjedtsége miatt. Megfékezéséhez az orvosoknak azonosítani kell a betegeket, és minden olyan embert ellenőrizniük kell, akikkel kapcsolatba léptek. Ez azonban nehezíti az, hogy a gócpontok több száz kilométerre vannak egymástól, ráadásul a főváros is érintett, ahol a milliós lakosság miatt még veszélyesebb, ha elterjed a vírus.
Szintén nehézség, hogy Guineában most ütötte fel először a fejét az Ebola, így az országnak még nincs tapasztalata a betegség kezelésében. A guineai egészségügyi rendszer fejletlen, Conarkyn kívül hatalmas lyukak tátongnak a kórházi lefedettségben, és a világon itt a legkevesebb a kórházi ágy. A helyi orvosok ráadásul nem ismerik a vírust. A BBC szerint az első áldozatok között több doktor is volt, akik azért fertőződtek meg, mert nem ismerték fel időben az Ebolát, és azt hitték róla, hogy malária.
A helyi egészségügynek és az őket segítő nemzetközi szervezeteknek, például a WHO-nak vagy az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezetnek több problémával is szembe kell néznie. Kérdés, hogy a beteg egyáltalán hogyan jusson el a kórházba, vagy hogyan vegyék rá arra, hogy útnak induljon. „Miért mennél kórházba, ha semmi esélyed sincs a túlélésre?” – mondta Dr. Stephane Hugonnet, a WHO orvosa az NBC Newsnak. Pedig alapvető fontosságú lenne a fertőzöttek kórházi kezelése, már csak azért is, hogy ne fertőzzék meg a családtagjaikat. De ha elindulnak, akkor még mindig ott van az a probléma, hogy egy erősen túlzsúfolt tömegközlekedési járműn, például egy buszon kell bejutniuk a kórházba.
A legfőbb probléma azonban a lakosság tájékozatlansága. A Washington Post szerint előfordult, hogy az emberek hanyatt-homlok menekültek egy buszról csak azért, mert egy idős ember elhányta magát, Libériában pedig egy csapásra kiürült egy piac, miután valaki arról kezdett el beszélni, hogy elkapta a vírust a levegő belélegzésével. A déli országrészen üresek a templomok, kézfogás helyett pedig az ismerősök keresztet vetnek, ha találkoznak egymással.
A Guardian szerint egy, az ország déli részén fekvő kis faluba a múlt hónapban egy csapat orvos érkezett, védőruhába öltözve, sisakkal a fejükön. „Az emberek elrohantak az útjukból, úgy néztek ki, mint az asztronauták, akik éppen akkor érkeztek a Holdról. Soha nem láttunk ilyet” – mondta az egyik falusi az újságnak. Az emberek nagyon megrémültek, főleg azért, mert fogalmuk sincsen, hogyan terjed a vírus. Bezárkóztak a lakásukba és csak napok múlva jöttek elő.
A fővárostól 425 kilométerre fekvő Macentában a helyiek rátámadtak az orvosokra, azzal vádolva őket, hogy ők a felelősek a kór megjelenéséért. Az érintett orvosi segélyszervezetnek evakuálnia kellett a személyzetet a városból, és be kellett zárnia az ott létrehozott központját.
„Az Ebola terjedésnek biológiáját nem értik a helyiek Afrikában, ott, ahol az emberek a boszorkányságban és a tradicionális gyógyszerekben hisznek” – mondta Ella Watson-Stryker az Orvosok Határok Nélkül munkatársa. Szerinte az emberek valamiféle mágikus elixírt várnak tőlük, de ők ehelyett csak azt tudják mondani nekik, hogy mossanak kezet. A Reuters szerint olyan SMS-ek cirkálnak az országban, amelyek szerint az Ebola gyógyítható. Forró csoki, Nescafé, tej, cukor és nyershagyma három napon keresztül történő szedésével.
A hiedelmek a túlélők életét is megnehezítik. A Reuters szerint a korábbi járványok tapasztalata az volt, hogy sok beteget elhagyott a családja, vagy egyszerűen csak kidobták őket az orvosi karantén mellett. Ha valaki mégis túlélte az Ebolát, többé nem szóltak hozzá, és főleg nem érintették meg.
A WHO most is tud olyan esetről, amikor az egyik túlélő, egy 24 éves tanár megpróbált visszatérni a korábbi életéhez, de ez azóta sem sikerült neki. „Sokan meglepődtek azon, hogy életben vagyok, és úgy néztek rám, mint egy szellemre” – mondta. De az ellenkezőjéről is érkeztek hírek, például egy 18 éves lányt, aki felgyógyult a betegségből, öleléssel várták haza a barátai.
A járvány kitörése óta vizsgálták, hogy honnan származik a Guineában pusztító vírustörzs. Korábban úgy gondolták, hogy itt is a Kongói Demokratikus Köztársaságban felbukkant törzsről van szó, mint a korábbi járványoknál. Egy amerikai egészségügyi szaklapban a héten megjelent tanulmány szerint azonban egy teljesen új vírustörzsről van szó, ami Nyugat-Afrikában fejlődött ki. Ez pedig egyrészt azt jelenti, hogy már korábban is lehettek a térségben megbetegedések, csak nem alakultak át járvánnyá. Másrészt pedig nő a kockázata annak, hogy később is felbukkanjon a betegség.
A jelenlegi járványról a WHO azt nyilatkozta, hogy bár nagy kihívást jelent számukra az elfojtása, kettő-három hónapon belül úrrá tudnak lenni rajta. A guineai egészségügyi minisztérium már kedden azt nyilatkozta, hogy az esetek száma csökken, a járvány pedig lassan az ellenőrzésük alá kerül. A Reutersnek azonban egy minisztériumi forrás azt mondta, hogy a kormány a halálozási számok eltitkolását tervezi a nyilvánosság elől, hogy így előzzék meg a pánikot.
