Előrehozott elnökválasztást tartanak vasárnap Ukrajnában. A választást még Viktor Janukovics elnök februári lemondása után írták ki, igazi választási kampány azonban alig zajlott. A figyelmet előbb a Krím félsziget elszakadása, majd a keleti, donyecki régióban fellobbant szakadár mozgalmak okozta konfliktus terelte el az elnökválasztásról.
A 36,5 millió szavazó most 21 jelöltre voksolhat, de közülük csak egyvalaki nevezhető valódi esélyesnek, Petro Porosenko édességgyáros oligarcha, korábbi külügy-, majd gazdasági miniszter.
Porosenkót a héten nyilvánosságra hozott, három közvélemény-kutató intézet - a SZOCISZ, a KMISZ és a Rejting - által közösen végzett felmérés alapján a választók 34 százaléka támogatja. A második helyen Julija Timosenko korábbi miniszterelnök áll 6,5 százalékkal, őt Szerhij Tyihipko volt gazdasági miniszter követi 5,8 százalékkal. A kijevi szociológiai intézet május eleji közvélemény-kutatása szerint a biztos szavazók körében Porosenko vezet, behozhatatlannak tűnő előnnyel: 54 százalékos a támogatottsága, míg a második helyen álló Timosenkónak csupán 9,6.
Porosenko kiemelkedő népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy ő az, akit a legkevésbé tépáztak meg az elmúlt évek politikai csatározásai. A csokikirályként is emlegetett vállalkozó az üzleti életben is sikeres, és tisztességesnek tartják, ami a korrupcióval átszőtt Ukrajnában nagy előny lehet. Az általa összevásárolt édesipari cégeket tömörítő Roshen-csoport Ukrajna legnagyobb édességgyártója. A Roshennek Magyarországon is van érdekeltsége: a Bonbonetti Choco kft. révén övé a Tibi csokoládémárka, és a Cherry Queen konyakos meggy. Vagyonát 2013-ban 1,6 milliárd dollárra becsülte a Forbes.
Porosenko az egyetlen oligarcha, aki a kezdetektől fogva kiállt az EU-hoz való közeledés mellett. Aktív volt a kijevi tüntetéseken, de már a 2004-es narancsos forradalom vezetésében is fontos szerepet játszott. Pedig 2001-ben még a Janukovics-féle Régiók Pártjának egyik alapítója volt, igaz, egy éven belül kilépett, és a Viktor Juscsenko féle Mi Ukrajnánkhoz csatlakozott. A 2004-es forradalom után hatalomra került Juscsenkóval aztán olyan szorosra fűzte a kapcsolatát, hogy két lányának a keresztapja is lett.
Ez nem akadályozta meg abban, hogy más politikai erő kormányában is szerepet vállaljon. A nemzetbiztonsági tanács titkára volt 2005-ben, majd 2007-től 2012-ig az ukrán jegybank igazgatóságának elnöke. Timosenko kormányában külügyminiszter, majd Viktor Janukovics elnökké választása után gazdasági miniszter is volt.
Elnökválasztási kampányát az „új életmód” szlogen jellemezte, és ugyan nem támogatja a nagy politikai tisztogatást, de azt ígérte, megválasztása esetén még idén új parlamenti választást ír ki. Ezzel nyugtatná meg azokat, akiket felháborít, hogy a jelenlegi parlamentben még túl sok a Janukovics-párti képviselő. Ezenfelül helyi önkormányzati reformot ígér, amelynek során nagyobb hatalmat kapnának a régiók, illetve gazdasági reformot, és a befektetői környezet javítását.
Kelet-Ukrajnában nincs nagyon pozitív forgatókönyv egy ottani választó számára. Vagy azért, mert az Ukrajnától való elszakadásban hisz, és nem ismeri el a kijevi kormány semmilyen intézkedését, vagy azért, mert az egységben hisz, de a helyi szakadárok megakadályozzák, hogy szavazzon, vagy pedig azért, mert az egységben hisz, el is tud menni szavazni, de jól tudja, hogy az általa támogatott jelölt messze van attól, hogy elnök lehessen.
Egyes keleti területeken ugyanis szakadár fegyveresek vették át az uralmat. Az általuk önkényesen kikiáltott, és nemzetközileg nem elismert Donyecki, illetve Luhanszki Népköztársaságban élők május 11-én egy vitatott népszavazás keretében is kinyilvánították önállóságukat, miközben folyamatosak az összecsapások a szakadárok és az ukrán hadsereg erői között.
A térségben az ukrán lakosság 15 százaléka él, de többségük várhatóan nem tud majd szavazni. A szakadárok egyáltalán nem ismerik el a kijevi kormányt, sem a kiírt elnökválasztást. Sőt az általuk ellenőrzött településeken igyekeznek megakadályozni, hogy bárki is szavazhasson. Módszeresen felszámolták a helyi választási bizottságokat, megszállták irodáikat, fegyverrel vették el tőlük a szavazólapokat, vagy a szavazókat nyilvántartó listákat.
Azok, akik mégis szavaznak majd valahogyan, feltehetően az országos népszerűségi listák harmadik és negyedik helyén elhelyezkedő, helyben viszont kedvelt két jelölt, Szergej Tyihipko és Mihajlo Dobkin között választanak majd. Tyihipko képviselő és bankár, korábban Janukovics szövetségese volt, őt kampánytanácsadóként és gazdasági miniszterként is segítette. Az elnök távozása után ugyan szakított a Régiók Pártjával, de erősen kritizálta az átmeneti kormányt, ahogyan az kezelte a donyecki és luhanszki helyzetet. Ő az előrejelzések szerint nem szerez többet a szavazatok 10 százalékánál.
Dobkin pedig Janukovics pártjának a jelöltje. Leginkább a harkovi körzetben népszerű, ahol korábban kormányzóként dolgozott. Feltehetően ő az, akit a Kreml legszívesebben látna az ukrán elnöki poszton, de az ország nyugati részén elenyésző a támogatottsága.
Az Ukrajna többi részén élők abban reménykedhetnek, hogy az elnökválasztással rendeződnek az áldatlan állapotok. Ők keményebb fellépést várnak az ország vezetésétől a keleti szakadárokkal szemben. Azt Porosenko és Timosenko is jelezte, hogy támogatják a további akciókat. Az új elnöknek rendbe kell tennie a Viktor Janukovics ukrán elnök februári távozása idején kaotikussá váló helyzetet. Nemcsak a vergődő ukrán gazdaságot kell stabilizálnia, hanem meg kell oldania az ország keleti felének fegyveres mozgalmai okozta konfliktust, feldolgoznia a Krím-félsziget elvesztését, és ügyesen lavíroznia Moszkva és Európa között. A szavazáson egyébként a Krím lakói is részt vehetnek. Az Opora nevű civil szervezet adatai szerint ők adják annak a 171 ezer embernek a zömét, akik jelezték, lakóhelyüktől távol szeretnének szavazni.
Ukrán politológusok szerint a választók jelentős része nem arra szavaz, aki neki szimpatikus, hanem akinek van esélye a győzelemre, így akár már az első fordulóban eldőlhet, ki foglalja el az államfői posztot – írja az MTI. Az ország stabilitásának mindenesetre jót tenne, ha mihamarabb meglenne az új államfő, és nem kellene még három hétig, a második fordulóig várni, hogy megszűnjön a hatalmi vákuum. Feltűnő az is, hogy jelenleg sokkal egységesebb az ország, mint a megelőző két elnökválasztás idején, 2004-ben és 2010-ben. Akkor mondhatni kettéosztódott az ország. Most csak a Donyec-medence a kivétel, a többi országrészben nagyjából egyetértés van a politikai irányról.
A nemzetközi közösség úgy tekint az elnökválasztásra, mint az ukrajnai helyzet stabilizálódásának fontos tényezőjére, ezért sok külföldi megfigyelőt küld. Az ukrán központi választási bizottság (CVK) adatai szerint 2784-an érkeznek az országba, közülük 2502-en nemzetközi szervezetek, főként az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), a többiek pedig saját országuk képviseletében. Oroszország és a FÁK-tagállamok viszont egyetlen megfigyelőt sem küldenek.
Az új elnöktől azonban, bár megválasztása komoly stabilizáló tényező lehet, hiába várják a megoldást. Ezt majd csak egy új parlament és új kormány hozhatja el. A legesélyesebb jelölt Petro Porosenko azt ígéri, hogy megválasztása esetén még az idén új választást ír ki.
A közvélemény-kutatások szerint Julia Timosenko áll ugyan a második helyen áll, de kétséges, hogy érdemben bele tud szólni a versenybe. Erre legfeljebb akkor lenne esélye, ha Porosenko vasárnap nem tudná megszerezni a szavazatok legalább 50 százalékát. Ekkor második választási forduló jönne, és itt lenne némi esélye megszorongatni a csokoládégyárost.
A 2004-es narancsos forradalom ikonikus nagyasszonya, későbbi kormányfő adóreformmal és korrupcióellenes intézkedésekkel kampányol, de már nem tudja úgy elvarázsolni az ukránokat, mint régen. Hívei téves felméréseket gyanítanak, de egy Ukrajnában dolgozó nyugati diplomata másként látja a helyzetet. A meg nem nevezett férfi a Reutersnek arról beszélt, hogy Ukrajnában megváltozott a gondolkodásmód, korábban sokan úgy gondolkoztak, hogy megválasztanak egy erős vezetőt, és pár hónapon belül minden rendben lesz. Ez azonban elmúlt, a kijevi tüntetések szerinte azért történtek, mert az emberek saját kezükbe akarták venni a felelősséget. Timosenkóra sokan már úgy gondolnak, mint akinek letelt az ideje.