Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Isla Vistában történt ámokfutáshoz hasonló tragédiák után az Egyesült Államokban általában kiszámítható módon fellángol a vita a fegyvertartás szabályozásáról, és arról, hogy a mentális betegek, ha egyáltalán, milyen feltételekkel vásárolhatnak maguknak lőfegyvereket. A hat emberrel végző, 13 embert megsebesítő, majd öngyilkosságot elkövető Elliot Rodger esetében azonban egy másik téma is a fókuszba kerülhet. Az interneten ugyanis nagyon jól dokumentált az a nőgyűlölet, amely a 22 éves fiatalember gondolatainak és tetteinek is a mozgatórugója volt.
Elliot Rodger nyíltan felvállalta, hogy a nőket azért utálta, mert visszautasították a szexuális közeledését, a többi férfit pedig azért, mert nekik volt sikerük a nőknél. A támadó egy 141 oldalas, önéletrajzi és naplószerű elemeket tartalmazó kiáltványt hagyott hátra, és Megtorlás címmel a múlt pénteken feltöltött egy csaknem hétperces videót is a YouTube-ra. Ezekből kiderült: erősen frusztrálta, hogy a nők sohasem vonzódtak hozzá, hogy visszautasították, és hogy még mindig szűz. A videóban azzal fenyegetőzött, hogy bosszút fog állni ezért az emberiségen.
Elliot Rodger Hollywood közelében nőtt fel, de igazán soha nem volt a része, annak ellenére, hogy az édesapja, Peter Rodger filmrendező volt, az édesanyja egy ideig George Lucasszal járt, és Steven Spielberget is a barátaik között tudták. Ha részesült is a hollywoodi kiváltságokból, akkor is elégedetlen volt, és csak a nőkre tudott gondolni. Két éve például jelen lehetett Az éhezők viadala premier előtti vetítésén - a filmnek az édesapja volt a segédrendezője -, de az írásaiból kiderül, hogy keserűséget érzett, amiért nem tudott magával vinni egy lányt is.
Egy Katy Perry-koncerten, amelyre a család gazdag barátaitól kapott jegyet, csak az járt a fejében, mennyire irigyli a hedonista életet élő gazdag fiatalokat, akiknek semmi gondjuk nincs. „Nagy élvezet lenne végignézni, ahogy ezek a gazdag családok élve elégnek” – írta a naplójában. De a gazdagságról is ugyanaz jutott eszébe: ”Végső soron ez az egyetlen reményem, hogy méltó legyek arra, hogy szerezzek egy lányt”. Amikor 700 dollárnyi lottószelvényt vett, akkor az járt a fejében, hogy "milyen csodálatos lesz a gyönyörű modell barátnőmmel szexelni, amikor már gazdag ember leszek”.
Rodgernek azonban hamarosan rá kellett jönnie, hogy a lottófőnyeremény egyáltalán nem olyan biztos, mint ahogyan gondolta, és mivel elszállt a reménye, hogy fiatalon nagyon gazdag legyen, elkezdte tervezni a Megtorlás Napját. 2012 végén vett egy fegyvert, és elkezdte gyakorolni a lövészetet, majd 2013 tavaszán vett még egy fegyvert. Egyúttal az öngyilkosságát is előkészítette, két fejlövést tervezett, és mivel biztosra akart menni, vett egy harmadik lőfegyvert is.
A férfinál feltehetően a nőgyűlölet, a mentális instabilitás és az amerikai fegyvertartási szabályok lazasága együttesen játszott közre abban, hogy ámokfutásba kezdett. A gyilkosságok után a Twitteren #YesAllWomen címkével indult egyfajta mozgalom annak érdekében, hogy a 22 éves fiú tettét ne csak egy mentális betegségtől szenvedő ember tragikus akciójának tekintsék, hanem a nőgyűlölet egy szélsőséges megnyilvánulásának is.
A visszautasítás miatt frusztráltság és a szexre való jogosultság kiélésére különböző mozgalmak szakosodtak az interneten. A férfijogi mozgalmak tagjai általában alfahímként tekintenek magukra, Elliot Rodger is gyakran azonosította be így magát, és maga is gyakran keresett megnyugvást ezeken a fórumokon, és több férfijogi mozgalom követője volt a YouTube-on. A gyűlöletkeltő csoportokkal foglalkozó szervezetek a szélsőséges és erőszakos nőgyűlölet miatt évek óta figyelemmel kísérik ezeket a mozgalmakat.
A nőgyűlölet ugyanakkor annyira megfoghatatlan a hatóságok szemszögéből, hogy például Elliot Rodgerrel sem tudott mit kezdeni a rendőrség. Rodger családja hetekkel az ámokfutása előtt értesítette a hatóságokat a fiú furcsa és erőszakos videóiról, illetve arról, hogy aggasztó az állapota, de a kiszálló rendőrök nem láttak okot arra, hogy kényszerintézkedést alkalmazzanak, hiszen a fiú „udvariasan és félénken” viselkedett.
Az interneten több száz blog és fórum ad teret a nők és a feministák elleni kirohanásoknak. A „nyugati hagyományok intellektuális reneszánszáról” futó blog egyik posztja például azt hirdeti, hogy a nemi erőszak ma már politikai, nem pedig szexuális bűncselekmény, és a nyugati nők szajhaként viselkednek, miközben azt várják, hogy a férfiak tiszteljék őket. Az amerikai nők bojkottját hirdető blogban található az a felvetés, hogy ha engedélyezett lenne a feleségek megverése, akkor sokkal kevesebb lenne a férfiak gondja.
Külön közösségük van azoknak a férfiaknak is, akiket szerintük hamisan vádoltak meg nemi erőszakkal, míg egy másik blogközösséget az a meggyőződés tart össze, hogy a feminizmus egy gyűlöletmozgalom, amelynek a férfiak jogfosztása és dehumanizálása a célja. A képet persze árnyalja, hogy az interneten gyakorlatilag mindennek van blogközössége, elég hozzá, hogy a világon pár tucatnyian ugyanazt gondolják valamiről.
Az Elliot Rodgerről szóló cikkek szerint a fiatal férfi élénken érdeklődött a randizási technikákat oktató közösségek iránt is. A pick-up-artist (PUA) néven emlegetett csajozóművészek szubkultúrájában a férfiak olyan technikákat sajátíthatnak el a magukat a randizás szakértőinek kikiáltó társaiktól, amelyekkel az ígéret szerint magabiztosan szedhetnek fel nőket. Ennek a tevékenységnek a BBC által idézett bírálói szerint azonban ezeknek a randiguruknak az útmutatásai rendszerint tárgyiasítják a nőket, és ha adott esetben nem válik be a technika, az dühöt válthat ki a férfiakból.
Amanda Marcotte feminista szerző szerint a PUA által képviselt csajozóművészet azt vallja, hogy ha egy férfi nem tud felszedni egy nőt, akkor a nő a hibás. Ennek az elfogadásával a PUA tanítványok arra kapnak útmutatást, hogy megszerezzék a szexet, amelyről úgy gondolják, hogy jár nekik. Marcotte szerint a PUA-kultúra, amely a nőket teszi meg a probléma forrásának, teret adott Elliot Rodger dühének és neheztelésének.
Rodger zavarodottságát jelzi, hogy aktív volt egy PUA-ellenes internetes oldalon is. Itt azok a férfiak adták ki magukból a mérgüket, akiknek nem jöttek be az oktatott technikák, és azért dühöngtek, mert a nők nem értékelik a férfiasságukat. Ez a fajta dühöngés sokszor abba a következtetésbe torkollik, hogy a nőknek nem lenne szabad hagyni, hogy maguk válasszák ki, kivel létesítenek szexuális kapcsolatot. A kiáltványában maga Rodger is ezt írta: „A nőket meg kell fosztani a jogtól, hogy eldöntsék, kivel fekszenek le. Ezt a választást intelligens civilizált férfiaknak kellene meghozniuk a helyükben”.
A PUA-közösség reakciója Rodger tömeggyilkosságára olykor zavarba ejtő volt. Voltak, akik szerint Rodger egész egyszerűen rosszul alkalmazta a PUA-technikákat, más PUA-szolgáltatásokat kínáló csoportok pedig saját magukat kezdték el reklámozni a tragédia ürügyén, és felvetették, hogy az ő termékeikkel és technikáikkal a 22 éves fiúnak nagyobb sikere lehetett volna a nőknél.
A BBC által idézett csajozóművész, Roosh Vorek szerint hat életet meg lehetett volna menteni, ha létezne egyfajta társadalmi mechanizmus, amely az olyan, szexuálisan frusztrált férfiaknak, mint amilyen Elliot Rodger is volt, lehetőséget biztosítana a fejlődésre és a férfiasság elsajátítására.
A csajozási témában több könyvet is szerző Roosh Vorek szerint Elliot Rodger mentálisan instabil volt ugyan, de nem nagyon különbözött más, társasági kihívásokkal küzdő férfitól. A csajozóművész világnézete szerint egy olyan társadalomban élünk, amely megbünteti a félénk, kicsit furcsa férfiakat. Éppen ezért Rodgernek biztosítani kellett volna egyfajta szexuális szelepet – vagy a férfiasságát kellett volna fejleszteni, vagy a legális prostitúció szolgáltatásait kellett volna igénybe venni, és így Vorek szerint megakadályozható lett volna a vérengzés. Vorek szerint a történtekért leginkább a „hanyatló amerikai kultúrát” lehet hibáztatni, amely nem jutalmazza a jófiúkat, és a nőket arra bátorítja, hogy az alfahímek felső tíz százalékához vonzódjanak.
