Elmaradt az oroszpárti erők áttörése a november 30-i moldovai parlamenti választáson, így Vlagyimir Putyin lendülete egyelőre megtört a térségben. Az orosz elnök látványos nyomulása a fekete-tengeri régióban a Krím 2014. február végi elfoglalásával vette kezdetét, majd Kelet-Ukrajna destabilizálásával úgy tűnt, hogy Ukrajna jelentős része Moszkva irányítása alá kerülhet.
A moldovai választás abból a szempontból bírt kiemelkedő geopolitikai jelentőséggel, hogy egy oroszbarát kormány megalakulását követően az ország nagyon fontos szereppel bírt volna Putyin sakkjátszmájában. (Az ország keleti szélén több mint húsz éve létezik orosz támogatással a nemzetközileg el nem ismert Dnyeszter Menti Köztársaság. – Etnikailag Moldova és a szakadár terület egyaránt meglehetősen vegyes, a román nyelvű moldávok, az oroszok, az ukránok és a gagauzok képezik a legnagyobb csoportokat.)
Nem messze Moldovától most is harcok folynak az oroszok által támogatott kelet-ukrajnai szakadárok és az ukrán reguláris hadsereg között. Ráadásul Moszkvának attól sem kellett volna tartania, hogy Chisinau teljesen Brüsszel befolyása alá kerül, bár ez most sem közeli fenyegetés.
A moldovai fejlemények miatt Románia is fellélegezhet, mivel Bukarestben is komoly félelmek voltak az esetleges kormányváltás miatt. Moldova a két világháború között Románia része volt, és az esetleges újraegyesülés még most is a politika napirendjén van, bár a megvalósulása finoman szólva sem valószínű. Az EU-párti kabinet maradása legalább arra megadja a lehetőséget, hogy a jövőben a két ország között megszűnjön a határ.
Moldovában folytatódni fog az Európai Unióhoz közeledő erők kormányzása, ráadásul nagyobb parlamenti többséggel bírnak, mint a korábbi ciklusban – mondta Rácz András az Origónak. A Finn Külügyi Intézet munkatársa szerint az eddigi lassú modernizálódás folytatódni fog, bár a következő kormány előtt is óriási kihívások állnak, hogy Európa legszegényebb országában javuljon az életszínvonal.
A nyugat-európai vezetők és még az amerikai elnök is a támogatásáról biztosította a 2009 óta hatalmon lévő kormányt. A szakember külön kiemelte, hogy Iurie Leanca moldovai miniszterelnök korábban a moszkvai nemzetközi kapcsolatok intézetében tanult, és külön Magyarországra szakosodott, nagyon jól ismeri a magyar nyelvet.
Keleten a helyzet változatlan, mivel attól még, hogy az oroszpárti erők vereséget szenvedtek, Moszkva befolyása nem csökkent a kelet-európai országban. Továbbra is nagyon mély a moldovai társadalom megosztottsága, mivel az orosz orientációjú pártok is nagyon sok szavazatot szereztek. Sokan elégedetlenek a jelenlegi irányvonallal, mivel jelentősen nem tudott javítani az emberek életszínvonalán.
Rácz András szerint Moszkvában nyílván örültek volna, ha a hozzájuk közel álló erők kerülnek ki nyertesen, de a befolyásuk ettől függetlenül megmarad. Az orosz vezetők is tudták, hogy reálisan nem volt várható Moldova teljes átpártolása. A posztszovjet térségben elsősorban demográfiai okok miatt egyre gyengébb az Oroszország iránti lojalitás. Ez teljesen érthető, mivel a fiatal korosztályok körében már nincsen szovjet identitás, így számukra Oroszország ugyanolyan külföldi állam, mint bármelyik másik.
A mostani választás teljesen megfelelt a demokratikus normáknak, és ebben is óriási fejlődésen ment keresztül Moldova. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azokat az adminisztratív eszközöket, amelyek az Európa-párti erők sikerét segítették elő. Ilyen volt a Moszkvában élő moldovai vendégmunkások szavazásának a megnehezítése, ők többségükben vélhetően a jelenlegi kormánykoalíció ellen voksoltak volna.
A másik pedig a Patria/Rogyina teljes mértékben oroszbarát erő eltiltása volt a voksolástól. Ezen párt szavazói nagy valószínűséggel szintén az oroszpárti szocialistákra voksoltak, de a történések mindenképpen bizonyos árnyat vetnek az egész folyamatra. Rácz András szerint nagyon érdekes lesz majd figyelni a külföldi reakciókat.