A 32 éves Dzsi Szongho történetéről a brit Telegraph számolt be. A férfi, aki elveszítette a bal alsó lábszárát és a bal kézfejét, azt állítja, hogy az országban a fogyatékkal élőket az országimázson esett foltnak, az uralkodó rendszer „megalázásának” tekintik.
A fogyatékkal született csecsemőket a nővérek elveszik az anyjuktól, aki soha többé nem látja a gyermekét. A fejlődési problémás gyerekeket pedig nem gondozzák, hanem egyszerűen hagyják meghalni.
Állítása szerint két másik disszidenstől szerzett tudomást egy faluról, amely a világtól elzárt, zord hegyek között fekszik Rjanggang tartományban – ide deportáltak mindenkit, aki alacsonynövésű volt.
Ők soha többé nem hagyhatták el a települést, ahol teljesen magukra voltak utalva, kívülről nem kaptak semmiféle segítséget. A férfiakat kasztrálták, így gyerekek nem születtek, és ma már a falu minden lakója meghalt.
Az ENSZ is jelezte februári, az emberi jogok megsértéséről készített jelentésében, hogy egyes információk szerint a nyilvánosság elől elzárt intézményekben orvosi kísérleteket végeznek fogyatékkal élőkön. A hírek valóságtartalmát azonban a világszervezet nem tudta ellenőrizni.
Ugyanakkor a disszidensek 40 százaléka úgy véli, hogy a fogyatékkal született csecsemőket megölik vagy hagyják őket meghalni, 43 százalékuk pedig „tud” egy szigetről, ahová deportálják az ilyen felnőtteket, derült ki egy vizsgálatból, amelyet 2013-ban végzett egy emberjogi csoport, a Citizens’ Alliance on North Korean Human Rights.
Az egyik disszidens egy olyan kórházról beszélt, ahol a fogyatékkal élők testrészeit távolítják el kísérletképpen, valamint biológiai és vegyi fegyvereket próbálnak ki rajtuk.
Ezt megerősítette a hadsereg különleges egységének egyik volt tisztje is, aki az 1990-es években disszidált, és maga is szemtanúja volt a fegyverkísérleteknek.
„A rezsim legálisan próbálja intézni a dolgot, ezért gyakran megvásárolják a fogyatékos gyerekeket a szüleiktől, akiknek azt ígérik, hogy majd az állam gondoskodik róluk. Ha ez nem megy, akkor megfenyegetik a szülőket. A gyerekeket és a fogyatékkal élő felnőtteket pedig vegyifegyver-kísérletekre használják” – mondta az angol lapnak Im Csonjong, aki először 1984-ben volt a tanúja annak, hogy antraxot próbáltak ki ilyen betegeken.
Dzsi 14 éves korában veszítette el a lábát és a kezét, amikor elájult az éhségtől, miközben a sínek között elhullott széndarabok után kutatott, és egy vonat elgázolta. Egy talicskán tolták el a legközelebbi kórházba, ahol az orvos ölben vitte be a műtőbe, hogy megoperálja – de nem volt érzéstelenítő, így anélkül amputálta a láb- és a kézfejét.
A műtét után cigarettát adtak neki fájdalomcsillapítóként. A seb elfertőződött, ezért a második műtéten térd alatt kellett levágni a lábát – ismét érzéstelenítés nélkül.
Dzsi végül 2006-ban szökött át Dél-Koreába, ahová az édesanyja és a testvérei is követték. Az édesapját azonban elkapták és börtönbe zárták, ahol belehalt a kínzásokba.