Hogy van?
Köszönöm, jól. Már amennyire jól lehetek egy légnyomással.
Mikor mehet haza?
Már nagyon szeretnék, de még nem engednek.
Úgy tudjuk, járt a debalcevei katlanban.
Jól tudják.
Mit tudtak az oroszok, amit önök – az ukrán hadsereg – nem?
Semmivel sem többet, mint mi. Annyi, hogy ők nem rombolták éveken keresztül a hadsereget, hanem fejlesztettek. Amúgy nincs mit felni tőlük, ők is emberek, és ők is félnek.
Oroszországi katonák ellen harcoltak?
Igen. A többségük orosz volt: orosz egyenruhában voltak, sőt néha igazolványok is voltak náluk. Hivatalosan persze tagadják, hogy ott volnának.
Ön hol szolgált?
Én a gyalogságnál vagyok. Felderítés és egyebek.
Lelőtt valakit?
Elnézést, nem szeretek erről beszélni.
Miért kellett kivonulniuk Debalcevéből? Túlerőben volt az ellenség?
Nem, nem értjük, miért. Ennyi ideig tartottuk ezt a pontot, és ez lett. Van egy olyan halvány sejtés, hogy eladtak minket.
Tehát akkor tudták volna tartani a frontot.
Ott nem csak tartani kellett, hanem vonulni tovább. Nem volt konkrét parancs, így csak egyhelyben voltunk. Lőszerünk volt, de ha a technika fogytán lett volna, lehetett volna pótolni.
Azt írták, hogy be voltak kerítve.
Katlan volt, de eleinte nem kellett volna hagyni közel jönni őket. Bekerítve mar csak az utóbbi időben voltunk, mert azt is valakik szándékosan akartak.
A magafajta katonák mentek volna előre?
Igen. Azért, hogy túléljem és, hogy a többiek is túléljék.
Hogy jutottak ki a katlanból? Hallottunk olyat is, hogy néhányan áttörték az orosz blokádot.
Nehezen jutottam ki, menekültük, ahogy tudtunk. Nem voltunk egészen blokádban. Én is túléltem a fiúkkal pár harcot, amiből magunk sem tudjuk, hogyan jöttünk ki, és maradtunk sértetlenek. A sisakom tele van repeszekkel: egy át is ment rajta, és kiszakított a sapkámat, a többi megállt benne. Hazaviszem emlékbe.
Amúgy hogy került oda? Önkéntes volt, vagy besorozták?
Besoroztak, mert korábban szerződéses katona voltam, és átmentem néhány kiképzésen.