Választási maraton előtt áll a mély gazdasági válságon éppen túljutott Spanyolország a következő hónapokban. Május végén önkormányzati és tartományi voksolást rendeznek az ibériai államban, míg december végén az új parlament összetételéről döntenek majd. Madrid az 1986-os uniós csatlakozását követő húsz évben páratlan növekedést és életszínvonal-emelkedést tudott felmutatni, de 2007-ben komoly kátyúba került a mediterrán állam.
Spanyolországban a problémákat elsősorban nem a világgazdasági válság okozta, hanem az ingatlanpiac bedőlése. 2008-ban a baloldali Zapatero-kormány a romló gazdasági helyzet ellenére hatalmon tudott maradni, a 2011-es előrehozott választáson azonban már a Mariano Rajoy vezette Néppárt abszolút többséget szerzett. A jobbközép kabinet kemény válságkezelésbe kezdett, ennek első gyümölcsei napjainkban kezdenek beérni.
A Rajoy-kormány az elmúlt években makrogazdasági stabilizációt hajtott végre, ennek az egyik eredménye volt, hogy
az országnak nem kellett nemzetközi mentőcsomagot kérnie.
Ugyanakkor a munkanélküliség az egekbe szökött az ibériai államban, különösen a fiatalok körében. Bár az elmúlt hónapokban kezdett csökkenni az állástalanok száma, még így is
23 százalék fölött van a munkanélküliségi ráta.
Teljesen érthető, hogy a spanyolok számára nem sokat jelent, hogy az évekig tartó recesszió után végre növekedni kezdett a gazdaság, ha millióknak nincs állásuk. Mindez alapvetően rajzolta át a pártok közötti erőviszonyokat az utóbbi években. A Néppárt a 2011-es választások után még hosszú ideig megőrizte a magas támogatottságát, de 2013-ra elfogyott a türelem a kabinettel szemben, és megkezdődött a politikai színtér átalakulása.
A legnagyobb áttörést a 2014-ben alakult Podemos (Képesek vagyunk rá!) érte el. Az alakulat több baloldali civil szervezet összefogásából jött létre, és a tavalyi európai parlamenti választáson rögtön nyolc százalékot ért el. A harsányan korrupcióellenes és antikapitalista párt tagsága és népszerűsége ezután szélsebesen növekedett, és 2015 elejére már Spanyolország legnépszerűbb erejévé vált.
Akkor úgy tűnt, hogy
a görögországi Sziriza sikere után a Podemos könnyedén meg tudja nyerni az általános választásokat
az év végén, a márciusi andalúziai tartományi választásokon azonban a várakozásokhoz képest rosszul szerepeltek, és csak a harmadik helyen futottak be. A meglepetést akkor a
balközép Ciudadanos (Polgárok)
szállította, és a siker miatt országos előretörésük is megkezdődött.
A Polgárok 2005-ös megalakulásuk után csak Katalóniában tevékenykedtek, és pontos ideológiai profiljukat nehéz megrajzolni. Alapvetően ellenzik a katalán nacionalizmust, de a tartomány önállóságát nem csorbítanák. Gazdaságpolitikájuk inkább szociálliberális elemeket tartalmaz, és teljesen elkötelezettek az állam és egyház szétválasztása mellett.
Érdekes, hogy a progresszív adórendszer mellett kiállnak, de például hatalomra kerülésük esetén az 5000 főnél kisebb lakosságú településeket összevonnák a nagyobbakkal.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint, ha most tartanák a parlamenti választásokat, akkor a Néppárt nyerne, de csak a szavazatok 22-23 százalékát gyűjtenék össze. Második helyen a Podemos végezne 19-20, a harmadikon pedig a szocialisták 18-19 százalékkal. Negyedik helyre jöttek föl a Polgárok, akik 16-17 százaléknyi voksot gyűjthetnének össze.
A felmérésből egyértelműen látszik, hogyha a következő hónapokban a választók nem állnak nagy tömegben egyik párt mögé sem, akkor meglehetősen instabil parlament jöhet létre, mivel
senkinek sem lesz többsége.
Az biztosnak tűnik, hogy az elitellenes Podemos egyik korábbi nagy párttal sem kíván kormányozni, mivel éppen velük szemben határozzák meg magukat. A Néppárt számára szóba jöhető koalíciós partner lehet a Polgárok, vagy akár a szocialistákkal is összeállhatnának.
Az biztos, hogy az idő egyelőre a kormánypártnak dolgozik, mivel a gazdaság egyre jobb számokat produkál, és ez talán elég lehet arra, hogy a Néppárt 2011-es szavazóinak egy része a döntő pillanatban inkább Rajoyra voksoljon. A jobbközép korábbi hívei az elmúlt években nem lettek a válságban lévő szocialisták támogatói, így egy erős kampányhajrával – a baloldali ellenzék mély megosztottsága mellett – akár hatalmon is maradhat a jobboldali kormány.