Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Mindenekelőtt ismerkedjenek meg Abu Mohamed al-Makdiszivel. Az 56 éves palesztin férfi a dzsihádista mozgalom egyik szellemi atyja, Jordániában februárban engedték ki a börtönből. A 80-as években már olyan röpiratai jelentek meg, amik akkor még Oszama bin-Ladennek is túl radikálisak voltak: hitehagyóknak bélyegezte a szaúdi királyi házat, így az is a dzsihád célpontja lehet.
Ma már köztiszteletben álló ideológus, neve Észak-Afrikától Jemenig jól cseng iszlamista körökben: az al-Kaida szellemi atyja, a szervezet vezetője, Ajman al-Zavahiri jó barátja.
Leginkább azonban úgy ismerik őt, mint Abu Muszab az-Zarkavinak, a 2000-es évek elejének egyik leghírhedtebb terroristájának mentorát – a 90-es években együtt ültek börtönben. Szabadulása után, 1999-ben Zarkavi hűséget esküdött az al-Kaidának, az amerikaiak 2003-as inváziójakor pedig megalapította a szervezet közel-keleti szárnyát, az Iraki Iszlám Államot (ISI). Működése egykori tanítója, Makdiszi kritikáit is kiváltotta.
Makdiszi, akit az Egyesült Államokban a legbefolyásosabb élő dzsihádista gondolkodónak tartanak, az utóbbi időben az Iszlám Állam (ISIS) elleni kritikáival tűnt ki, amely
egyértelmű jele volt annak, hogy a radikális dzsihádista mozgalmakon belül éles törésvonal húzódik.
Az ISIS ugyanis belső puccsal szétrobbantotta és háttérbe szorította az al-Kaidát, magukhoz irányítva a pénzügyi támogatásokat és az újoncokat. A kritikáival nincs egyedül, radikális hitszónok kollégája, Abu Katada ugyanúgy ostorozza az ISIS-t.
Ők ketten meséltek a Guardiannek arról, miként történhetett az ISIS – számunkra is hirtelen – felemelkedése.
A 9/11-es merénylet után az al-Kaidához dőlt a pénz. Oszama bin-Laden vezetésével Európát, Afrikát és Ázsiát átszövő hálózatot sikerült kiépíteni:
egy zászló alatt egyesíteni egy ennyire vegyes társaságot korábban soha nem sikerült.
Bin-Laden mindezt úgy tudta elérni, hogy vallási kérdésekben rugalmas volt. Nem bonyolódott hitvitákba, az al-Kaidát pedig afféle vízfejként működtette: a mudzsahidek itt kapcsolatokhoz és forrásokhoz jutottak, az egyes leágazások parancsnokainak pedig viszonylagos szabadságuk volt a terepen.
Ezért viszont egy dolgot kellett adniuk cserébe:
a hűségüket Bin Ladennek.
A parancsnokokat szigorúan átvilágították: afganisztáni, boszniai vagy csecsenföldi harci tapasztalat nem volt elég, valamennyi vallási tudás is kellett ahhoz, hogy valakiből vezető legyen.
Csakhogy Bin Laden 2011-es likvidálásával minden megváltozott. Utódja, Zavahiri – aki inkább az elődjével ápolt barátsága, semmint kitűnő vezetői képességei miatt kerülhetett az al-Kaida élére – elszigetelve találta magát: ő maga a pletykák szerint az amerikai dróntámadások legfőbb színhelyén, az afgán-pakisztáni határvidéken bujkált, míg a nagy dolgok akkor már rég a polgárháborús Szíriában és az Egyesült Államok által épp elhagyni készült Irakban történtek.
Pont ott, ahol a hűségi hierarchián alapuló szervezet legproblémásabb ága, az ISI működött.
Az al-Kaida brandjét már Zarkavi is előszeretettel használta, ha pénzről volt szó – miközben előfordult, hogy még Bin Laden parancsait is figyelmen kívül hagyta –, 2010-ben azonban végleg átléptek egy határt: az ISI élére a legfőbb vezetők beleegyezése nélkül nevezték ki Abu Bakr al-Bagdadit.
Ráadásul a szír polgárháború esélyt kínált nekik, hogy ismét megszervezzék magukat.
Bagdadi ezt azzal kezdte, hogy megbízta egyik tehetséges harcosát, Abu Mohamed al-Dzsulanit, használja ki a káoszt, és szerezzen területeket.
A pénzzel, fegyverrel és harcosokkal felszerelt Dzsulaninak ez olyan jól sikerült, hogy 2013-ra már Bagdadi vezető pozícióját veszélyeztette, miközben önállósodott is: saját szervezete a Nuszra Front nevet kapta.
Bagdadi a viszályt azzal próbálta megelőzni, hogy kijelentette: az ISI és a Nuszra Iraki és Szíriai Iszlám Állam (ISIS) néven egyesül, Dzsulani azonban ezt visszautasította, és hűséget esküdött az al-Kaidának és Zavahirinek. Zavahiri előbb nyugalomra intette a riválisokat, Bagdadi azonban visszautasított mindent. Zavahiri végül úgy döntött, hogy az – amúgy is az engedélye nélkül létrehozott – ISIS-t fel kell oszlatni, Dzsulani lesz az al-Kaida szíriai helytartója, és – Bagdadihoz hasonlóan – egy éve van arra, hogy bizonyítson.
Hogy mindez hatékonyan működjön, Zavahiri a riválisokhoz küldte mediátornak Abu Kalid al-Szurit, de Bagdadi rövid úton jelezte neki, hogy nem kér többet az al-Kaidából. „Amíg a szívünk ver, és a szemünk pislog, az ISIS megmarad” – fogalmazott egy, az al-Dzsazírán tavaly nyáron nyilvánosságra hozott üzenetben.
Ez volt az első alkalom, hogy valaki nyíltan megtagadta az al-Kaida vezetőjének utasítását
– a vészcsengő, ahogy a Guardian forrása, Abu Katada nevezte.
Az ISIS pedig készült a harcra: börtönfoglyokat szabadított ki Irakban, és – ahogy erről a Der Spiegel írt – már arra is kész terve volt, hogy miként fogja becsatornázni soraiba a Tunéziából, Líbiából és Egyiptomból, Törökországból és Európából érkező radikális fiatalokat. Ezeknek az embereknek már közük nem volt Szíriához, vagyis egyetlen gyökerük az ISIS, vezetőjük pedig Bagdadi lett.
Az ISIS gyors sikereihez azonban más is kellett, erről pedig szintén a cikkünk elején idézett Makdiszi egyik segítője, a szervezetre közelről rálátó Rahim beszélt – álnéven. Nem kevesebbet állított, mint hogy
az ISIS-t évek óta a Szaddám Husszein-féle Baasz Párt – az amerikaiak által hatalomra segített síita Nuri al-Maliki volt iraki kormányfő uralma idején mellőzött és/vagy elűzött – emberei működtetik.
Márpedig ők apróra ismerik a bagdadi kormány és főleg az iraki hadsereg gyengéit.
Rahim szerint amellett, hogy az általuk szolgáltatott információ felbecsülhetetlen volt, ezek az emberek segítették hatalomra Bagdadit 2010-ben. Azt a Bagdadit, akinek
semmilyen harci tapasztalata nem volt; egy vallástudományi PhD-t tudott felmutatni, és azt állítja, hogy Mohamed próféta leszármazottja, vagyis – főleg a kalifa megszólítással – tökéletes kirakatember.
A baaszisták olyan jól dolgoztak, hogy amikor Zavahiri 2013-ban megpróbált közvetíteni az ISIS és a Nuszra Front között, az előbbiben már senki nem volt, akinek köze lett volna az al-Kaidához.
Ahogy az ISIS egyre brutálisabbá vált, az addig egységesen az Aszad-rezsim ellen harcoló csoportok hirtelen egymás riválisai is lettek. Ennek eredményeként az ISIS-t jobbára kiűzték Nyugat-Szíriából, az ország keleti fele és Nyugat-Irak jó része azonban azóta is az övék. Hogy az ellentétnek nyomatékot adjanak, 2014 januárjában öngyilkos merényletben megölték Abu Kalid al-Szurit, Zavahiri közvetítőjét, aki előtte nyilvánosan „kiátkozta” az ISIS-t az al-Kaidából.
Makdiszi azonban nem adta fel, egykori tanítványán, Turki Binalin keresztül próbálta jobb belátásra bírni az ISIS-t, Binali ugyanis az egyik fő ideológusa lett a szervezetnek. A kezdetben ígéretesnek induló tárgyalások hamar megromlottak, olyannyira, hogy Makdiszi fatvát adott ki az ISIS ellen, amely pedig dollármilliókért próbálta megvenni a Makdiszihoz hasonló ideológusok támogatását. Állítólag a Líbiában vagy Jemenben hűségesküt fogadott csoportokat is így sikerült megnyerni,
az ISIS így egyik napról a másikra nemzetközi szervezetté vált.
Pénz pedig van elég, a korábban az al-Kaidának adakozó donorok ugyanis ma már a kétségtelenül látványosabban működő ISIS-t támogatják, és a fiatal harcosok is inkább hozzájuk, mint az egyre korszerűtlenebb al-Kaidához mennek. Zavahirinek állítólag már a lakbér kifizetése is gondot okoz.
