Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Molotov-koktélok és utcai összecsapások árnyékában fogadta el csütörtök hajnalban a görög parlament azokat a megszorító intézkedéseket, amelyek a harmadik mentőcsomaghoz kellettek. 229 honatya szavazott igennel, hat tartózkodott, 64 pedig nemmel voksolt, köztük volt Jánisz Varufákisz volt pénzügyminiszter is. Bár a csomagot elfogadták, de annak politikai végigvitele még nagyon komoly konfliktusokat okoz majd a következő években.
A 300 fős görög parlamentben jelenleg 149 mandátuma van a Szirizának, míg koalíciós partnerének, a Független Görögöknek 13. A csütörtök hajnali szavazáson a kormánypártból 38-an nem támogatták a javaslatokat, ami megkérdőjelezheti a kormány működését, mivel így
elsőre úgy tűnik, hogy a kormánytöbbség megszűnt a parlamentben.
Aléxisz Cíprasznak a helyzete ennek ellenére egyáltalán nem tekinthető reménytelenek, mivel a megszorítások végigvitelében számíthat a 78 mandátumos Új Demokráciára, és a 16 mandátummal bíró centrista és európárti To Potamira is.
A Nézőpont Intézet értékelése szerint a következő időszakban Cíprasz megszabadulhat pártja keményvonalasaitól, és a korábbi jobbközép kormánypárttal köthet nagykoalíciót a reformok megvalósításához, ráadásul a többi párt felől nincsen igazi kihívója.
A kutatóintézet szerint a görög események értékelésében túlságosan a gazdasági szempontok kerültek előtérbe. Úgy látják, hogy a politikai érdekek legalább ilyen fontosak a helyzet teljes körű megértéséhez. Politikai szempontból négyfelé osztanák az európai országokat. Az egyik kategóriába tartoznak az euróövezeti baloldali kormányok által vezetett államok, amelyek nyilvánvalóan Cíprasz támogatása mellett sorakoztak föl.
A következő kategória az euróövezeti jobbközép kormányok által irányított nyugat-európai országok, akik a megszorítások és reformok mellett állnak. A harmadik csoportot azok a közép-európai euróövezeti kormányok képviselik, akik
párthovatartozástól függetlenül nagyon szigorúan fogalmaznak Athénnal kapcsolatban.
Míg a negyedik csoportot a nem euróövezeti országok alkotják, bár az ő véleményük nagyon különböző.
A Nézőpont Intézet szerint a görög válságban az ideológia játssza a főszerepet, és az európai országokban is ennek mentén rendeződtek el az álláspontok. Jó példa erre Franciaország, ahol Francois Hollande határozottan kiállt Cíprasz mellett, és a feltételek enyhítését szerette volna, addig Nicolas Sarkozy korábbi elnök, jelenleg a jobbközép ellenzék vezetője a szigorú gazdaságpolitikát részesítette volna előnyben.
Az intézet szerint a görög válság
ismét felszínre hozta az Egyesült Államok és az Európai Unió ellentétét is.
Ezt bizonyítja, hogy az IMF korábbi álláspontjával szemben lényegesen megengedőbb politikát szeretett volna elérni, mint Brüsszel. Úgy látják, hogy az IMF mostanra nagyrészt amerikai befolyás alatt áll, nem érdekük, hogy az európai kontinensen még hosszabb ideig ne rendeződjön a görög krízis.
Aléxisz Cíprasznak a kísérlete arról szólt, hogy olyan baloldalt vezessen, ami nem illeszkedik az európai fősodratú baloldalhoz – erről már Boros Tamás beszélt az Origónak. A Policy Solutions elemzője arra hívta föl a figyelmet, hogy a Sziriza úgy került hatalomra, hogy korábban nem volt tagja az Európai Parlamentben a mérsékelt baloldali frakciónak, hanem a radikálisok között ültek képviselői.
A politikai elemző szerint
a görög miniszterelnöknek ez a kísérlete nyilvánvalóan megbukott,
aminek az oka, hogy Európában egyetlen baloldali kormány sem volt érdekelt abban, hogy a Sziriza sikeres legyen. Abban az esetben, ha a baloldali radikális alakulat komoly eredményt ért volna el, akkor a többi európai országban is választható alternatívává vált volna a baloldali radikalizmus – mondta Boros Tamás.
Bár a következő hónapokban nőhet a baloldali radikális szavazók száma Európában, a középen álló pártok könnyen mondhatják majd azt, hogy ők nem képesek megoldani a problémákat. A hagyományos baloldali pártok világossá tették, hogy a baloldali populizmussal nem lehet kormányozni – fejtette ki a Policy Solutions elemzője.
Lánczi Tamás szerint a Sziriza januári sikere azt mutatta, hogy a választók kormányképesnek tartják az unortodox baloldalt.
A népbarát, az emberek hangját meghalló és az emberek érdekében cselekvő politizálás egészen újszerűen hatott,
és egyúttal visszatérést jelentett a baloldal eredeti, kisembereket védő mozgalmi politizálásának gyökereihez – mondta a politikai tanácsadó. Úgy látja, azzal, hogy a július 5-i népszavazás után Cíprasz teljes hátraarcot vezényelt az éledező európai baloldal megújulási kísérlete kudarcba fulladni látszik.
A Nézőpont Intézet szerint az európai baloldal számára kihívást jelent, hogy
nincsenek olyan vezetői, akik közös nevezőre hozhatnák a baloldali pártok álláspontját,
és egységes véleményt tudnának formálni, például a görög válság ügyében. Ezzel kapcsolatban említették a többi között, hogy a francia Szocialista Pártban törésvonal alakult ki a görög válság értelmezése és a francia gazdaságra gyakorolt hatásának megítélése miatt.
A német szociáldemokraták ellenzik a további megállapodásokat, ezzel – a francia baloldal fő irányától eltérően – Angela Merkel kancellár álláspontjához közelítenek, a spanyol baloldali radikális Podemos pedig „kettős politikát folytat”, mert bár üdvözölte a „nemek” győzelmét a népszavazáson, feltörekvő politikai erőként széles rétegeket kell megszólítania.
Boros Tamás azt mondta, hogy Cíprasz részben arra próbált választ adni, hogy Tony Blair és Gerhradt Schröder neoliberális politikát is felvállaló irányzata mellett van más alternatíva a baloldalon. Azonban azzal, hogy többek között elfogadta az 50 milliárdos privatizációs csomagot, szembement korábbi politikájával. Boros Tamás szerint a görög válság egy olyan üzenet a baloldal számára, hogy
nem kell attól tartaniuk, hogy a saját térfelükön lévő radikálisok tovább tudnak erősödni.
A Sziriza nem tekinthető az európai baloldal válságára adott reakciónak, hanem egy térségbeli megjelenése annak. Míg Dél-Európában a baloldali radikálisok, addig Észak- és Közép-Európában a szélsőjobb erősödött meg a 2008-as válság után. Arról beszélni, hogy mély válságban lenne az európai baloldal, nem teljesen állja meg a helyét, de az tény, hogy 20 éve nem tudtak európai parlamenti választást nyerni, mindenképpen figyelmeztető – mondta a politikai elemző.
