Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Újra az Orbán-könyvön dolgozik?
Igen, most jelenik meg az angol fordítása, és mivel ez egy életrajzi könyv, úgy döntöttünk, nem érdemes 2011 végén abbahagyni a történetet, mert azok a változások is fontosak, amik azóta történtek. Bár erről külön nem írok, vannak már eredményei az unortodox magyar gazdasági modellnek, és persze a külpolitika is megváltozott, ami viszont annyira nem tetszik. Ezenkívül vannak belső gondok, például a Fidesz népszerűségvesztése.
Mi nem tetszik a külpolitikánkban?
Minden független országnak saját joga eldönteni, milyen külpolitikát visz. Lehet ezzel egyet nem érteni, de ettől még el kell fogadni.
Az Oroszországhoz való közeledést ugyanakkor hibának tartom, de ahogy látom, vannak már korrekciók, az Egyesült Államokkal is javulni látszik a viszony.
Remélem, hogy a dolgok visszakerülnek a helyes mederbe, Magyarország pedig az európai és a transzatlanti közösség része marad, ahogy a múltban is az volt.
Az orosz nyitást itthon azzal is indokolják, hogy muszáj kereskedni Moszkvával, mert ez alapvető nemzeti érdek.
Oroszországgal tárgyalni sosem csak üzleti, hanem politikai kérdés is.
Ezért a kritika: attól tartottam, hogy a gazdasági kapcsolatokkal szükségszerűen együtt jár majd a politikai közeledés. És az ukrán háború első hónapjaiban tapasztaltuk is, hogy a magyar reakció gyengébb vagy éppenséggel más volt, mint mondjuk a lengyel. Lengyelként tehát nem értek ezzel egyet, de Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, nem a miénk: szerintem az orosz üggyel többet veszít, mint nyer, de ha azt gondolja, hogy ez az ország érdeke, akkor tegyen így.
Kritizálja az orosz dolgok miatt, de – mint azt többször elmondta – kivételes politikusnak tartja. Ellentmondásosnak tűnik.
Senki sem tökéletes, követhet el hibákat.
Sosem mondtam, hogy Orbán Viktor egy angyal, ő is csak egy politikus.
Annak viszont kivételes, olyannyira, hogy nem tudom, van-e ma hozzá hasonló Európában. De a nagyok is hibáznak időről időre.
Nemrég azt nyilatkozta, hogy "Magyarország helye Közép-Európában és nem Közép-Ázsiában van". Ez a keleti nyitás kritikája volt?
Inkább irónia.
Ön szerint mi dolgunk Kazahsztánnal, Üzbegisztánnal vagy Azerbajdzsánnal?
Igen, pontosan ezekre az országokra utaltam az idézett mondattal. Nyilván minden ország igyekszik új piacok után nézni, de hiszek abban, hogy Magyarország elsődleges partnerei között például Lengyelországnak is helye van.
Apropó: az emlékezetes februári Orbán–Kopacz-miniszterelnöktalálkozó óta hogy látja a magyar–lengyel kapcsolatokat?
Az a találkozó mindkét fél részéről hiba volt. Szerintem nem volt eléggé előkészítve, aztán túl is reagáltuk.
Az ott elhangzott kritikákat pedig zárt ajtók mögött kellett volna elmondani, nem a sajtó előtt.
Sajnálatos esemény volt, hiszen együtt kell működnünk, függetlenül attól, hogy a magyar miniszterelnököt Orbán Viktornak hívják, vagy sem. Az egész régiónak össze kell fognia, és ez lengyel felelősség is. Szerintem ez meg fog történni, a mostani nehézségek ellenére, amik viszont előfordulnak – még barátok között is.
Vagyis vannak még gondok.
Már mondtam: az orosz kapcsolat és az ukrán háború megítélése mindenképp ilyen, de azt is hozzátettem, hogy látom a korrekciókat.
Lengyelország leendő elnöke, Andrzej Duda a választási kampányban gyakran hivatkozott Magyarországra, szerinte például a lakossági devizahiteleket zlotyra kéne váltani, hasonlóan a forintosításhoz. A nézetkülönbségek ellenére választást lehet nyerni az orbáni példák emlegetésével?
A hitelek kérdése egy elég megfogható ügy. 700 ezer lengyel családnak van svájcifrank-hitele, és elég fűtött vita van arról, hogyan kéne ezt megoldani. Az önök kormánya erre már adott egy választ; teljesen érthető, ha ez nálunk is szóba került – függetlenül az orosz nyitástól.
Ha már szóba került a lengyel politika, a Polgári Platform (PO) és a Jog és Igazságosság (PiS) közül megfeleltethető valamelyik a Fidesznek?
Teljesen más a két helyzet, pláne a mostani Fidesszel.
Nálunk van két erős párt, nehéz és kockázatos volna bármelyikkel összehasonlítani a Fideszt.
Van, aki megteszi ezt a PiS-szel, de szerintem különböznek. A Fidesz–PiS-párhuzam leegyszerűsítés: vannak olyan ügyek, amikben közel állnak egymáshoz, más ügyekben viszont a PO áll közelebb a Fideszhez.
Lassan nálunk is két erős párt lesz…
Lehet, de a lengyel helyzettel ez nem azonos, nálunk ugyanis nincs Jobbik. Ennek rengeteg oka van, de ez a párhuzam – ellentétben a Fidesz–PiS-szel vagy a Fidesz–PO-val – tényleg nem áll meg.
Még a kispártok közül sem jut eszembe olyan, amelyik akár csak hasonlítana a Jobbikra.
Ezzel inkább azt akartam felvezetni, lát-e esélyt 2018-ban arra, hogy a Jobbik kormányerő lesz?
Nem bocsátkoznék jóslatokba, de remélem, hogy erre nem kerül sor.
A könyve új részei miatt szeretett volna találkozni a miniszterelnökkel, de ezt „valamiért nem engedték”. Találkozott azért másokkal?
Igen, sok Fidesz-politikussal.
Megnevezne néhányat?
Nem olyan lényeges. Mióta elkezdtem írni a könyvet, sok magyarral találkoztam – nemcsak kormánypártiakkal, ellenzékiekkel is.
Járt például vidéken, az utca emberével beszélni?
Igen, velük is beszéltem. Volt köztük Orbán-rajongó is, meg olyan is, aki nem kedveli őt. De még egyszer: a miniszterelnökről írtam könyvet.
Mit mondott volna Orbán Viktornak, ha találkoznak? Korábban tett arra utalást, hogy a párton belüli elitcserét szóba hozná.
Azt hiszem, ennek az okát Magyarországon mindenki tudja. Elég csak megnézni a támogatottságot.
A jelenlegi elit még a Fidesz-szavazókat is kiábrándítja.
A párt nincs a legjobb helyzetben, változtatni kell. De persze nem akarok tanácsot adni, csak látom, hogy rossz irányba mennek a dolgok a pártban. Nem biztos, hogy kizárólag az új elit a népszerűségvesztés oka – ennek igazolásához mély kutatások kellenének –, de ez is a fő okok között lehet. Sok más mellett.
