Nawar története: A remény útja

Nawar és öccse

A Magyarországra érkezők többsége roppant viszontagságos úton jutott el a határig. Az embercsempészek számára a tömegben eltűnik az egyén, és a profit mögött csak egy darab húst látnak bennük, miközben ezek az emberek egykori életüket hátrahagyva elindulnak, és csak remélik, hogy épségben megérkeznek. Az úton pedig elveszítik a kontrollt a saját életük felett. A tizenkilenc éves Nawar és három testvére hosszú utat tett meg Szíriától idáig. Most a legemberpróbálóbb napokat meséli el.

"Az embercsempészek a török nagyvárosból, Izmírből furgonnal vittek minket a csónakokhoz. Az éjszaka közepén indultunk el, de nem mondták meg hova, hiába kérdezgettük. A kilencszemélyes kisbuszban harmincan szorongtunk. Kilenc órát utaztunk így, szinte elviselhetetlen volt. Mikor végre megérkeztünk, egy erdőszélen találtuk magunkat. Géppisztolyos férfi jött elénk, és megmutatta az utat a tengerpartra. Fogalmam sem volt, hol vagyunk. Hajnali öt óra lehetett, és azt mondták, délig várnunk kell."

Nawar, három testvére és édesanyja Forrás: Való Gábor

Négy testvér ül velem szemben a bokrok közt, a szerb-magyar határ védelmére épült őrtorony alatt. A tornyot a fák közé rejtették, de üres. Nawar és három testvére meg édesanyja. Nawar mosolygós szír lány, 19 éves.

Gumicsónakkal Görögországba

"Eljött a dél, de nem történt semmi" – tárja szét a karját Nawar. A török tengerparton voltunk valahol, ennyit tudtam. Szemben látszott úti célunk; Leszbosz szigete. A parton már ott voltak a gumicsónakjaink. Próbáltuk kérdezni a fegyverest, hogy mi van, meg próbáltunk magyarázni, hogy mennénk már, de török volt, és nem nagyon értettük egymást.

Meg aztán géppisztoly lógott a nyakában, szóval amikor azt mondta valamire, hogy nem, akkor tudtuk, hogy az most tényleg nem.

Ahogy ott ültünk és vártunk, feltűnt a parti őrség. Pánik tört ki. Futni kezdtünk a partról fel a hegyekbe, be a fák közé, éreztük, hogy ha most elkapnak minket, visszaküldnek Szíriába. Körülbelül 300 ember rohant egyszerre. Nem jöttek utánunk. Az erdőben egy órát várakoztunk, aztán visszasétáltunk a tengerhez, ahol láttuk, hogy a gumicsónakjainknak annyi, a rendőrök kiszúrták az összeset. Közben beesteledett, ezért visszasétáltunk az erdőbe, hogy aludjunk, de nagyon féltünk, ki tudja, mi minden van a hegyekben, medve vagy kígyók. Nemsokára visszajött az embercsempész is, kiabálni kezdett valamit, és a levegőbe lőtt. A nők és a gyerekek hasztalan zokogtak, hogy hagyja abba, ő csak röhögött. Ezen az éjszakán sem aludtunk –

ha félsz, nem tudsz aludni.

"Éjszaka aztán azzal ráztak fel minket a csempészek, hogy hoztak új gumicsónakokat, és fújjuk fel őket. 1200 dollárt fizettünk az útért, és nekünk kellett felfújni a csónakokat. Két hajó el is indult, de csak kettő, nem tudom miért. Nekünk már nem jutott hely, mi a parton rekedtünk. Eltelt még egy nap."

Nawar és testvérei néhány perccel ezelőtt érkeztek Magyarországra – illegálisan, amikor a szögesdrót mellett a szerb oldalt kémleltem.

A szerb oldalon határőrizetnek nyoma sem volt, sehol egy rendőr vagy katona. Aztán a síneken megjelent két kisfiú, két fiatal lány és egy kimerült nő. Valahogy szóba elegyedtünk.

Végre elindulhattak

„Délután négykor az embercsempészek kijelentették, hogy mi is ma kelünk át a csónakokkal”, meséli tovább menekülése történetét a fiatal szír lány. Minden csoportból és családból összeszedték a férfiakat, hogy fújjanak fel még két gumicsónakot. Két órába telt, olyan nyolc és fél méter hosszú hajók lehettek, vízre tették őket, és kiadták az ukázt, hogy beszállás. Erre mindenki hanyatt homlok rohanni kezdett a gumicsónakok felé; senki sem akart még egy éjszakát az erdőben tölteni. Az anyák már egész távolról a hajóba dobták a gyerekeiket, ordítoztak, veszekedtek. Hatvan ember rekedt a parton megint, mert csak harmincöten fértek be a csónakokba.

Ezúttal jutott nekünk is hely, de a csomagoknak már nem, hiába hoztuk őket magunkkal.

Elkezdett süllyedni a hajó

"Vezetőt, kormányost nem adtak mellénk, csak kiválasztottak egy férfit közülünk, hogy 'te vezetsz'. Megmutatták, hogyan működik a motor, meg ilyesmi, és hogy merre kell menni, a távolban a görög sziget, Leszbosz felé. Elindultunk, nem tudom pontosan, hogy tíz, húsz vagy harminc méter után a mi hajónk elkezdett süllyedni. Félelmetes volt, mert Sama, a legkisebb testvérem nem tud úszni."

Nawar és öccse Forrás: Való Gábor

Sama nyolcéves, és akárcsak egy évvel idősebb bátyja, Shamsz, unatkozik idősebb testvérei mellett. Neve hallatán felénk fordítja a fejét, majd gondol egyet, és elindul nézelődni, játszani. Bátyja követi. Elege van a felnőttek érthetetlen karattyolásából. A két nővér marad, a szemüveges Mayar és az édesanyjuk, Shahnaz.

Aztán megtörtént a baj!

- gesztikulál Nawar.

"A nagy zsúfoltság miatt egy négy hónapos csecsemő beleesett a vízbe. Az apja nem vette észre, mert további három gyerekével volt elfoglalva. Három másik férfi a tengerbe vetette magát, kimentették. Ekkor az egyik csempésznek megesett a szíve rajtunk - ő volt a legnormálisabb közöttük, belegázolt a vízbe, és kivitte a hajót a szárazfölre. A többi embercsempész viszont ordítozni kezdett, hogy túl sokan vagyunk. Kimertük a vizet a csónakból, ezalatt a másik hajó eltűnt a sötétben."

A hároméves, szíriai Ajlan Kurdi holttestét a törökországi Bodrum közelében találták meg Forrás: MTI/EPA/DOGAN NEWS AGENCY/Dogan News Agency

Elindultak. Ismét

"Miután kimertük a vizet, újra beszálltunk, de most a gyerekek és a nők a csónak közepére ültek, szélen helyezkedtek el a férfiak. Ismét elindultunk, és nemsokára beértük a másik gumicsónakot, a nyílt tengeren vesztegelt. Lerobbantak. Egy szír menekült átmászott a miénkből a másik csónakba, valamit értett a motorokhoz. Mi tovább mentünk, és másfél óra után végre partot értünk. Nemsokára befutott a másik hajó is: sikerült megjavítani a motort."

Nawar láthatóan megkönnyebbül, mintha újraélné azt az éjszakát.

Kisöccsei az elhagyott őrtorony körül fogócskáznak. Néhány méterrel arrébb a határnál kamerákat állítanak fel a tévéstábok, és Szerbia felé fordítják az objektívet. Úgy látom, a család többi tagja is ért angolul, mert arcukat két kezük közé fogják a történetet hallva. A lány folytatja, türelemmel mesél, meg akarja osztani történetét a világgal.

A görög szigeten

A csoportból valaki szerencsére értett egy keveset görögül, mesél a szír lány.

"Megkért egy arra járó öreg férfit, hogy szerezzen nekünk valamilyen közlekedési eszközt. Családok, gyerekek és terhes nők is voltak köztünk. Nem sokkal később kisteherautó érkezett, nyitott platóval, ahova tizennyolc ember fel tudott szállni rá, köztük mi is. A legközelebbi falut vettük célba. A bácsi félt a rendőröktől, ezért négy kilométerre a falutól kitett minket, onnan gyalog mentünk tovább. Aznap az utcán éjszakáztunk, persze alig tudtuk lehunyni a szemünket. Reggel feltűnt két-három ENSZ-es busz, kiderült, hogy negyven kilométerre van egy menekülttábor, oda megy, de mindegyik zsúfolásig telt, nem fértünk fel rá. A tér is tele volt menekültekkel. Az egész környéken egyetlen bolt volt, innivalót akartunk venni, de kidobtak minket. Elindultunk gyalog a tábor felé."

Stoppoltunk, de senki nem vett fel minket, azt hiszem, féltek tőlünk."

"Aztán nagy sokára megállt egy férfi fekete autóval, addigra olyan öt kilométert gyalogoltunk. Ötven dollárért elvitt egy darabon, tizenöt percet utaztunk, aztán az út mellett kitett minket. Azt mondta, hogy nem vihet be a városba, mert ott vannak a rendőrök, de csak egy kilométer, meg innen busszal is mehetünk. De kiderült, hogy erre nem is járnak buszok, és hogy a város huszonkét kilométer. Gyalog kellett mennünk."

A család elszakadt egymástól

"A mama beteg, gerincsérve van, most nem is lenne szabad gyalogolnia, persze egy idő után nem bírta. Azt mondta, menjetek, hagyjatok itt, menjetek. A taxik sem álltak meg. Valaki végre megállt, de csak két hely volt a kocsiban. Mama és a két kistesóm beszálltak. Elszakadtunk egymástól.

"Ahogy elindultak, rohanni kezdtünk a kocsi után…"

Nawar útja Szíriától Magyarországig Forrás: Origo

A szír család eladta a házát, hogy legyen pénze a hosszú útra. Érezték azonban, hogy

a pénz nem lesz elég.

Az apa azért otthon maradt, és csak a felesége és a négy gyereke indult el.

Megérkezés a menekülttáborba

"Nyolc órát gyalogoltunk a menekülttáborba, sötétben értünk oda - így folytatódik a beszámoló -, és akkor nem hiszed el, mi történt, megláttam a mamát a tábor előtt. Már nem mehettünk be, mert ahhoz a rendőrségnek ki kell állítania egy papírt, de az őrs már bezárt. Teljesen rosszul voltunk már az utcán alvástól, hogy már megint a járdán töltjük az éjszakát, de legalább nem voltunk egyedül, sok volt a menekült. Egyszer csak jött egy szír, és mondta, hogy a közeli boltban lehet kapni sátrat negyven euróért.

"Mire odaértünk, minden sátrat megvettek, már csak hálózsák maradt, vettünk kettőt."

"Reggel hatkor beálltunk a sorba a rendőrségnél a papírokért. Kilencig semmi nem történt, a sor meg sem mozdult. Nagyon sokat ácsorogtunk. Aztán jött egy ügyintéző, és mondta, hogy a családok előre mehetnek, így jutottunk be a menekülttáborba. Nem tudom leírni azt a menekülttábort, elképesztő mocsok volt, nem volt vécé, csak egy zuhanyzó, azt hittem, legalább épületek lesznek, de csak sátrak voltak. Olyan nyomor, hogy annál még az utca is jobb volt, nem is maradtunk ott. Inkább megint az utcán töltöttük az éjszakát."

Út a magyar határig

"A mama a fájdalom miatt akkor már négy napja nem aludt. Megvizsgálta egy orvos, azt mondta, hogy pihennie kell – legalább 10 napot. Persze minden hotel tele volt, amelyik nem, onnan elzavartak. Törökországban még a mecsetekből is kipenderítettek minket. Nagy nehezen – segítséggel – találtunk a várostól kicsit távolabb egy hotelt, ahol volt szabad szoba, hamar kiderült, miért: 200 euróba került egyetlen napra, plusz a taxi ötven euró. De már nem bírtuk tovább, aludni akartunk, mosakodni, bűzlöttünk, minden ruhánk ragadt a sós víztől, mert amikor a hajó elkezdett süllyedni, csuromvizesek lettünk. Két nappal később megkaptuk a papírjainkat, amikkel végre továbbutazhattunk. Innentől már busszal viszonylag simán eljutottunk a magyar határig."

"Németországba akarunk menni, úgy hallottuk, ott színvonalas az oktatás. Tanulni szeretnénk."

A család többi tagja bólogat. Majd csend következik, látom, hogy elfáradtak a mesélésbe, és mennének tovább. Szedelőzködnek, és elindulnak a gyűjtőponthoz.