Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) szóvivője hat pontban foglalta össze a Guardiannak, hogy miért kelnek útra az emberek életük kockáztatásával is. Melissa Fleming a problémák felsorolása után a megoldási lehetőségeket is összefoglalta.
Az emberek továbbra is menekülni fognak az országból, miközben azok, akik már a szomszédos országokban vannak, elveszítik reményüket a visszatérésre.
Az UNHCR szóvivője szerint egy háborúból a visszatérésben bízva menekülnek az emberek. Ezért először csak a közelben telepednek le: egy másik városban, a barátaiknál, vagy a szomszédos országban, a határ mentén. Innen még szemmel tudják tartani korábbi lakóhelyüket. Öt évvel a szíriai polgárháború kitörése után viszont a menekültek többsége elveszítette azt a reményét, hogy hazatérhet.
Otthonaikat lerombolták, családjuk szétszakadt, a békére esély sincs.
Ráadásul azokban az országokban is egyre több a probléma, ahová érkeztek - mint például Törökországban. Százezrek érzik úgy, hogy biztonságuk érdekében akár messzebbre is hajlandóak vándorolni.
Nem minden menekült él táborban. A Libanonba, Jordániába, Törökországba, Egyiptomba és Irakba költöző emberek milliói lakást vettek ki, próbálnak hétköznapi körülmények között élni. A legtöbb országban viszont
nem vállalhatnak munkát, és egy idő után nem tudják fizetni a rezsiköltségeket.
Ha például Jordániában feketén vállalnak munkát és lebuknak, akkor visszaküldik őket a menekülttáborba. Libanonban alá kell írniuk egy nyilatkozatot, hogy nem dolgoznak - csak ekkor újíthatják meg tartózkodási engedélyüket.
Ilyen körülmények között a menekültek megtakarított pénze gyorsan fogy. A teljes elszegényedés fenyegeti őket - írta Melissa Fleming.
A régióban akkora a baj, hogy a szokásos menekültsegítő programokra egészen egyszerűen nincs pénz. Az UNHCR szóvivője szerint a világszervezetnél is ez a helyzet. A szíriai menekültválság kezeléséhez szükséges pénznek csak a fele van meg, írja Melissa Fleming. A Világélelmezési Program sem bírja a terheket: korábban menekültek ezrei kaptak ételjegyeket, de azok is elfogytak.
Ilyen helyzetben sokan koldulásra kényszerülnek.
Jordániában a krónikus betegségben szenvedő felnőtt menekültek 60 százaléka nem jut gyógyszerhez. Tavaly még csak 23 százalékuk volt ilyen helyzetben. Az országban meghúzódó emberek egy idő után ugyanis elvesztették az ingyenes egészségügyi ellátás lehetőségét. Sokan mondják azt, hogy ezek a fejlemények nem hagynak más lehetőséget számukra, csak a továbbköltözést.
A szíriaiak nagyra becsben tartják az oktatást. Jordániában, egyiptomban, Libanonban és Törökországban viszont a gyermekeik nem férnek be az iskolákba. Jordániában 90 ezer szíriai gyermek marad ki az oktatásból, 20 százalékuk pedig kihagyta az iskolát, mert munkát kellett vállalnia. A fiatal lányok sokszor azért maradnak ki az iskolából, mert házasságra kényszerítik őket - ez is egy túlélési stratégia. Libanonban, bár ingyenes az oktatás, az utazási költségek olyan magasak, hogy sokan inkább otthon maradnak. Ott 200 ezer diák maradt ki az oktatásból idén.
Az egyetemi oktatásba szinte senki sem tud bekapcsolódni.
Pedig a szíriai menekültek azt mondják, gyermekeiknek égető szüksége volna az oktatásra: a háború utáni újjáépítéshez szaktudásra lesz szükség, ezt valahol meg kell szerezni. Melissa Fleming szerint ez az Európába gyermekkel érkező szülők véleménye.
Libanonban egymillió menekült van, miközben az ország lakossága alig 4,5 millió. A libanoni kormány úgy érzi, nem tud több embert fogadni.
Az újonnan érkezők már nehezebben kapnak menekültstátuszt.
Sokakat csak úgy engednek be az országba, ha kifelé szóló komp- vagy repülőjegyet mutatnak be a határőröknek. Aki már Libanonban van, annak évente 60 ezer forintnak megfelelő összeget kell fizetnie, ha maradni akar. Jordániában a táborokon kívül élő menekülteknek személyi okmányokat kell készíttetniük, ennek költségeit viszont sokan nem engedhetik meg maguknak.
A szíriaiak híréhsége a háború miatt hatalmas. Azok a történetek, amelyek a médiában megjelennek, befolyásolják döntéseiket. Ha azt látják a tévében, hogy a veszélyes tengeri és balkáni utazás végén Ausztriában és Németországban tapssal, virággal és plüssmackókkal várják sorstársaikat, akkor úgy gondolják, megéri vállalni a kockázatot - írta az UNHCR szóvivője.
A szíriaiak úgy gondolják, hogy Németországban minden megvan, amire vágynak: biztonság, munkalehetőség és oktatás. Ezért vállalják a veszélyt, és fizetnek magas összegeket az embercsempészeknek. Sokan attól is tartanak, hogy a kapuk hamarosan bezárulnak, ezért az útnak most kell nekivágni, vagy soha többé nem lesz rá lehetőség.
Az UNHCR szóvivője azt is leírta, hogy a világszervezet szerint mi lehet a menekültválság megoldása. Melissa Fleming szerint először is
be kellene fejezni a háborút Szíriában.
Amíg ez nem történik meg, a négymillió menekültnek otthont adó országokat támogatni kell, hogy megbirkózzanak a feladattal. Ugyanígy pénzre van szükségük a válság hatásait enyhítő nemzetközi szervezeteknek is.
Az UNHCR szerint a gazdag országoknak is menekülteket kell fogadniuk, amíg a helyzet rendeződik. Kvótákkal, rugalmasabb családegyesítési szabályokkal, humanitárius és tanulói vízumokkal kell megkönnyíteni számukra a törvényes bevándorlás lehetőségeit. Melissa Fleming szerint ebben az esetben a szíriai menekültek kétszer is meggondolják, hogy kockáztassák-e életüket az úton Európába.