Rossz ismerősből is pillanatok alatt jó barát lesz, ha kérni kell tőle valamit – nincs ez máshogy az Európai Unióban sem, ahova vasárnap este érkezett meg Recep Tayyip Erdogan török elnök. A látogatás miatt
rengeteg brüsszeli tisztviselő szívja a fogát,
de nem volt választásuk: a Törökországból érkező menekülthullám miatt egy asztalhoz kell ülniük a sokat kritizált, keményvonalas politikussal.
Naivitás persze azt gondolni, hogy az unióhoz hasonlóan Erdogan is békülékeny hangot üt meg a kétnapos viziten. Törökországban november elsején előrehozott parlamenti választások lesznek, ezért az elnök még véletlenül sem akarja azt üzenni az otthoniaknak, hogy bármiben is engedne Brüsszelnek. Sőt, elemzők szerint valószínűleg
kemény feltételeket szab majd
a menekülthelyzet megoldásáért cserébe.
A török politikus nem is mulasztotta el a lehetőséget, és érkezése után beszólt Brüsszelnek. Vasárnap Strasbourgban, majd még aznap este a belga fővárosban kampányolt a helyi török közösség szavazatainak megnyeréséért. Szónoklatában nem felejtette el megjegyezni: míg
országa menekültek millióit fogadja be,
Európa még a legkisebb áramlattal is képtelen bármit kezdeni.
„Mit mondanak nekünk?
Ne nyissátok ki az ajtót, ne hagyjátok, hogy elérjenek minket. Inkább maradjanak nálatok”
– idézte a török Hurriyet című lap az elnök beszédét.
Erdogan annak ellenére többezres tömeget vonzott, hogy eredeti terveivel ellentétben mégsem engedték meg neki, hogy egy 18 ezer fős csarnokban tartsa meg a gyűlést. A török elnök így szállodája előtt, egy emeletes busz tetejéről szólt a lábához virágszirmokat szóró török híveihez.
Nem csoda, hogy Brüsszelben gyanakodva figyelik a történelmi látogatást.
„Egy olyan kormányt ölelünk a keblünkre, akit egyáltalán nem szeretünk”
– foglalta össze tömören a kétnapos tárgyalásokat a The Financial Timesnak egy magas rangú uniós tisztviselő.
„A menekültválságra muszáj lesz megoldást találnunk. Ez már reálpolitika, a belpolitikai aggályainkat most el kell felejtenünk” – tette hozzá.
Pedig aggályok vannak bőven. Az EU évek óta kemény kritikusa a török rezsimnek, különösen az emberi jogok és a sajtószabadság helyzete miatt. Az utóbbi években egyre több török újságíró ellen emeltek vádat az „elnök megsértése” miatt, amiért öt év börtön is járhat.
Az Európai Unió és Törökország viszonya egy időben olyan rossz volt, hogy
Erdogan 2011-ben még miniszterelnökként az utolsó pillanatban lemondott egy tervezett brüsszeli látogatást.
Azóta nem is járt Belgiumban, kétnapos látogatásán azonban külön-külön, majd egy munkavacsorán közösen is találkozik az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökeivel.
A békülékenyebb hangnem nem minden előzmény nélküli. Jean-Claude Junckert például évtizedek óta szoros barátság fűzi a török politikushoz. Brüsszeli pletykák szerint az Európai Bizottság elnöke egyike annak a kevés embernek, aki Erdogan jelenlétében dohányozhat.
Az utóbbi hónapokban Németország is puhított valamit az ellenállásán, és már nem utasítja el határozottan, hogy Törökországot is felvegyék a biztonságos országok uniós listájára. Ennél is beszédesebb, hogy
Brüsszel elhalasztotta az Ankara uniós tagjelöltségéről szóló jelentés publikálását.
A dokumentum elmarasztalta volna a nem eléggé demokratikusnak tartott török rendszert. De október 14-ei megjelenése egy napra esett volna a bevándorlásról tartott következő uniós csúccsal. Néhány tagállam – köztük Nagy-Britannia – azt szerette volna, hogy a jelentést csak a november elsejei választások után hozzák nyilvánosságra, végül csak egy héttel halasztották el.
Nyilvánosan azonban Orbán Viktor magyar miniszterelnök volt az első, aki kijelentette: Törökországot nem lehet kihagyni, ha az unió megoldást akar találni a menekültválságra.
„Szerintem az uniós vezetők reménysége most Erdoganban van”
– nyilatkozta a kormányfő.
Úgy tűnik, Orbán nem lőtt mellé, sőt egyre több tagállam osztja a véleményét. Az uniót a jövő heti migrációs csúcs is sürgeti, hiszen addigra az asztalra kell tenniük a tervet arról, hogy Ankara milyen módon tud részt venni a helyzet kezelésében.
Ez már csak azért sem jó hír a brüsszeli politikusoknak, mert Törökország kezében lesz az ütőkártya. A török kormánynak ugyanis esze ágában sincs siettetni a megállapodást.
„Nem sietünk, hiszen mi már évek óta foglalkozunk a menekültválsággal. Erre most hirtelen az együttműködésünket kérik. Mi nem érkeztük kívánságlistákkal.
Ez nem egy lóvásár, időbe fog telni”
– mondta egy török diplomata.
Nem véletlen tehát, hogy Törökország minél több engedményt akar kicsikarni az EU-ból, cserébe azért, hogy segítse kontrollálni a menekültáradatot. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi számában azt írta, Brüsszel és Ankara már ki is dolgozott egy közös akciótervet ennek érdekében.
Az elképzelés szerint a török és a görög parti őrség az uniós határvédelmi ügynökség szervezésében közösen járőrözik majd az Égei-tenger keleti részén, és
minden menekültet visszaszállítanak a török partokra.
A török fél emellett vállalja, hogy az EU pénzügyi támogatásával felállít hat új menekülttábort, amelyekben összesen kétmillió ember fér el, az uniós tagországok pedig vállalják, hogy a menekültek egy részét befogadják. Így akár félmillió embert telepíthetnek át Törökországból az EU-ba biztonságos, ellenőrzött módon.
A tervek szerint a bizottság akár egymilliárd eurót is adhat Törökországnak, hogy javítsa a menekültek helyzetét, és segítse a beilleszkedésüket. A szírek többsége azért is áll tovább, mert embertelen körülmények között tartják őket a menekülttáborokban, és munkát sem kapnak.
Erdogan azonban a hírek szerint ennél többet akar, ráadásul biztosítékot akar, hogy a pénz átadását nem követi részletes vizsgálat az ország ellen, mint az az uniós támogatásoknál szokásos.
A török kormány már régóta el akarja érni, hogy állampolgárai vízummentesen beutazhassanak az Európai Unió területére, így minden bizonnyal ez is előkerül a brüsszeli tárgyalásokon. Elfogadására két okból is kevés az esély. Az egyik, hogy EU attól fél: ez túl sok engedmény lenne a törökországi választások előtt, és erősíthetnék vele Erdogan pozícióját.
A hatalmas török közösségnek otthont adó Németország – a franciákkal, a hollandokkal és a belgákkal együtt – pedig attól is tart, hogy
a vízummentesség miatt még többen lépnék át az EU határait.
A törökök maguk ugyanis már rég eltörölték a vízummentességet sok harmadik országgal szemben, az onnan érkezők pedig a feketepiacon könnyen hozzájuthatnak hamis török útlevélhez.
A két fél elemzők szerint arról is tárgyal majd, hogy Törökországot biztonságos országgá nyilvánítsák, ami azt jelentené, hogy vissza lehetne oda küldeni a menedékkérőket. Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy Ankara már 1999 óta uniós tagjelölti státuszban van, így biztonságosnak tekinthető.
Németország és Franciaország azonban ezzel nem ért egyet, a menedékkérelmet benyújtó török állampolgárok 75 százaléka kurd nemzetiségű, ők pedig megkapják a menekültstátuszt.
Törökország legnagyobb követelése azonban Szíriával kapcsolatos: Erdogan azt akarja, hogy az Európai Unió adjon csapatokat, és vesse be a légierőt, hogy
„biztonságos zónát” alakítsanak ki Szíria északi részén,
ahol 3200 négyzetkilométeren 100 ezer menekültet helyeznének el konténervárosokban.
Az EU vezetői szerint ez teljességgel lehetetlen, Angela Merkel egyenesen arra figyelmeztetett, hogy a srebrenicai mészárlásnál is véresebb tragédia történhetne, ha ezt engednék. Semmi sem bizonyítja azonban jobban, hogy Brüsszel tényleg mindent megtesz, hogy maga mellé állítsa Ankarát, mint az, hogy nem kizárt: munkacsoportokat állít fel, hogy megvitassák a török javaslatot.