Ahol a kaputelefonon az áll: Abdeslam

Terroristák háza előtt karácsonyfát díszítő iskolások, csipkés brüsszeli ház aljában működő arab hentes, uniós hivatalnokokat gyógyító keleti orvosok – Molenbeekre nem véletlenül mondják, hogy a végletek kerülete. A brüsszeli városrészben egy hónappal a tragikus párizsi merényletek után jártunk, de katonák, vagy rendőrségi razziák helyett valami egészen mást kaptunk. Az Origo riportja az előítéletek ellen küzdő Molenbeekből.

„Néni, gyere, írj valamit a díszre, felteszem neked a karácsonyfára.

Amit kívánsz, teljesül.”

Hároméves kislány áll előttem, hatalmas barna szemekkel, láthatósági mellényben, kezében ceruzával. Leguggolok hozzá, elveszem tőle a láthatóan kézzel készült színes díszt, boldogan fut vele a hatalmas fenyőfához, amely körül már legalább húsz gyermek zsibong.

Helyére emelik a molenbeeki karácsonyfát Fotó: Serdült Viktória - Origo

A fától körülbelül ötven méterre, a tér túloldalán

gyertyák égnek egy ablakban, de nem az ünnepek miatt.

A szürke épületben három testvér élt édesanyjukkal, egyikük néhány hete robbantotta fel magát egy párizsi kávézóban, a másik jelenleg Európa legkeresettebb embere.

Karácsonyfa a terror házánál

A helyszín Molenbeek, egy átlagos szerda délután. Brüsszel leghírhedtebb kerülete ugyanúgy a karácsonyra készül, mint a folyó túlpartján található elegáns belváros. Fényjáték, élő betlehem és elegáns csokoládéboltok helyett itt azonban a helyi iskolások díszítik a fát a polgármesteri hivatal oldalában, ami

most először nem az épületen belül,

hanem a téren kapott helyet. Persze nem véletlenül.

A tér másik oldalán áll a 30-as számú ház, ahol az Abdeslam család lakik Fotó: Serdült Viktória - Origo

Annalisa Gadaleta, a kerület egyik polgármester-helyettese mosolyogva mesélte az Origónak, miért döntöttek a köztéri karácsonyfa mellett.

„Nem tudjuk, és nem is akarjuk letagadni a közelmúlt eseményeit, de így legalább egy kis ünnepi fényt viszünk az utcára. Szeretnénk megmutatni, hogy

Molenbeek jó hely, és más, mint ami a médiában megjelenik róla”

– mondta a folyamatos gyerekzsivajban.

Polgármester és pufidzseki

Az olasz származású Annalisa egyáltalán nem olyan, mint ahogy egy molenbeeki politikust elképzel az ember. Farmerben, dzsekiben beszélget a gyerekeiket büszkén fényképező, fejkendős anyukákkal, és mi is csak akkor vesszük észre, amikor a kamerát látva az asszisztense odajön hozzánk, hogy szeretnénk-e vele interjút készíteni.

Annalisa Gadaleta szerint túl sok az előítélet a kerülettel szemben Fotó: Serdült Viktória - Origo

„Nem volt könnyű elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi történt. Sokat beszélgettünk róla az iskolában, segítséget is kaptunk, de az iskolán kívül is sokat láttak” – mondta a polgármester-helyettes, aki tisztában van vele, hogy rengeteg előítélettel kell megbirkózniuk.

„Molenbeek élhető és barátságos hely, és nem tehető felelőssé néhány ember tettéért”

– teszi hozzá, mielőtt mosolyogva megengedi, hogy a gyerekekkel együtt lefényképezzük a fa előtt.

Itt járt Salah Abdeslam

Azt nem tudni, hogy az Abdeslam testvérek bátyja és édesanyja mit gondol minderről, csak az biztos, hogy

ablakukból most éppen a karácsonyfára látni,

ahol nemrég egy daruval tették fel a díszeket a legfelső ágakra. A család nem költözött el, ugyanabban a nagy, világosszürke házban laknak, ahol a három fiútestvér felnőtt. Most is csak a kaputelefonra kiírt név, és az ablakba kitett gyertyák emlékeztetnek arra, hogy nem egy szokványos épületről van szó.

A gyertyákat Mohamed, a két párizsi merénylő: Salah és Brahim testvére tette az ablakba Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

A katasztrófaturizmus itt sem ismeretlen, időről időre ismeretlenek fényképezik az ajtót, amely előtt Mohamed, a legidősebb testvér is nyilatkozott a sajtónak. Tévéstábok is érkeznek, forgatnak egy-két snittet, majd továbbállnak. A környékbeliek azt mondják,

a fiúk édesanyjával is gyakran találkozni, a környékbeli boltokban szokott vásárolni.

A brüsszeli mértékben hatalmas tér környékén élelmiszerbolt, zöldséges, ruhabolt is van, bár ez utóbbiba férfiak ritkán mennek, fejkendőket árul a szivárvány minden színében. A tulajdonosok nem szívesen beszélnek, csak megmutatják, melyik kapualjat keressük, és mennek vissza a dolgukra.

„Igen, itt laktak, de hozzám nem jártak” – vetette oda egyikük, majd visszament a dolgára.

A kaputelefonon az áll: Abdeslam Fotó: Serdült Viktória - Origo

Hivatalosan nem veszélyes

Molenbeek most azért küzd, hogy mihamarabb elfelejtse a katonákat, az utcalezárásokat és a razziákat. Ebben az is segít, hogy az utcákon se katonai járműveket, se rendőröket nem látni, de aki mecsetek előtt lófráló, vagy kávézókban ücsörgő radikális fiatalokat keres, az is csalódni fog. Mindössze a katolikus Keresztelő Szent János-templom előtt üldögélnek néhányan, de ők is inkább a decemberi napsütést élvezik.

A női ruhaboltban nem túl széles a választék Fotó: Serdült Viktória - Origo

Hazugság lenne persze azt állítani, hogy Molenbeek olyan, mint bármelyik másik brüsszeli kerület. Amikor a barátaimnak elmeséltem, hogy sétálni akarok egyet a környéken, volt olyan, aki egyenesen bátornak nevezett. A brüsszeli útjaimon pedig mindig akad valaki, aki felhívja rá a figyelmemet, hogy

éjszaka ne sétáljak egyedül

a városban, és különösen ne a folyó túlpartján. Ez akár néhány budapesti kerületre is igaz lehetne, de így mégis nehéz előítéletek nélkül ellátogatni a városrészbe.

Molenbeeknek vannak jobb és rosszabb részei Forrás: AFP PHOTO/Emmanuel Dunand

„Brüsszelben hivatalosan nincsenek olyan részek, ahova nem ajánlatos bemenni, de a valóságban azért léteznek, és mind Molenbeekben található” – mondta korábban róla Brice De Ruyver, Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök biztonsági főtanácsadója.

Marokkó Brüsszel közepén

Molenbeek belsőbb részeinek közbiztonsága valóban nem túl jó, volt már olyan nemzetközi cég, amely kivonult, olyan sokszor érték atrocitások az alkalmazottakat.

Persze, mint minden városnak a világban, Molenbeeknek is vannak jobb és rosszabb részei. A hatalmas paneltömbök valóban lehangolóak, és a bennük élőket valószínűleg az sem vigasztalja, hogy

metróval tíz perc alatt egy másik világban találhatják magukat,

a meseszép Grand Place például csak néhány megálló.

A panelházakban a szegényebbek laknak Fotó: Serdült Viktória - Origo

Az Abdeslam fivérek lakásának környéke már jobb állapotban van, régi brüsszeli házak váltogatják egymást, némelyik csipkés erkélye akár a belvárosban is lehetne. A csupa beton Osseghem metrómegálló, ahonnan több gyanúsítottat is elvittek, leginkább szürke és lehangoló, amin nyilvánvalóan a sivár házfalak és a vágányok sem segítenek.

A házak aljában itt nem csokoládéboltok vagy szuvenírárusok vannak, fejkendős anyukák válogatnak a bő ruhák között, marokkói zöldségesek rakodják az egzotikus gyümölcsökkel teli ládákat, idősek üldögélnek a teázókban, és

minden sarkon van egy arab hentes.

Amikor pedig a hidegben egy melegítős kislány csattog át előttünk a zebrán egy szál papucsban, kicsit úgy érezzük magunkat, mint valamelyik közel-keleti nagyvárosban.

Iszlám hentes szinte minden sarkon akad Fotó: Serdült Viktória - Origo

Az a néhány turista, aki ide betéved vagy kalandvágyó, vagy a kultúra után érdeklődik. Az egyik sarkon például egy városi sétán részt vevő csoportba botlottunk, az idegenvezető a kerület történelméről mesélt.

Középosztály és bevándorlók

A környék már a kora középkorban is lakott volt, de a 18. századig főleg mezőgazdasági területként funkcionált, majd a folyó közelsége miatt hatalmas erővel robbant be az ipari forradalom. A városrészbe ekkor főleg munkások költöztek, és

büszkén viselte a „Kis Manchester” nevet.

A huszadik század elején azonban új kikötő nyílt Brüsszelben, majd a nagy gazdasági világválság rázta meg a belga ipart, ez pedig végleg megpecsételte Molenbeek sorsát.

A fejkendőt áruló boltokba csak nők járnak Fotó: Serdült Viktória - Origo

Ma a jobb részeken házakat vásárló középosztály mellett kispénzű fiatalok és bevándorlók laknak itt, összesen 93 ezren. A munkanélküliség továbbra is nagyon magas,

a nőknél 33,1, míg a férfiaknál 28,6 százalék.

Itt a legalacsonyabbak a fizetések, és itt szorulnak a legtöbben segélyre is.

Azt túlzás lenne állítani, hogy a városrész többségében muszlim, arányuk a legfrissebb adatok szerint 40 százalék. Itt van az al-Khalil nagymecset, amely sokakat vonz a környékre, de

hiába nevezik Molenbeeket a radikalizálódás központjának,

a kerület lakói ugyanúgy megdöbbentek a párizsi terrortámadásokon, mint bárki más. A kávézókban, teázókban, de még az utcán is bárkit megállítunk, biztosan azt mondja: ez egy élhető hely, és bár az átlagemberek szegények, semmi közük nincs a terroristákhoz.

A kerület egyik zöldségese: a legtöbben marokkóiak vagy törökök Fotó: Serdült Viktória - Origo

A belga kormány, amely sokáig békén hagyta a kerületet, most két dolgot ígér: megtisztítja a városrészt a bűnözéstől és a terrorizmustól, valamint mindent megtesz, hogy az itt felnövő gyerekek jobb eséllyel induljanak el az életben.

Változik-e valami?

Az Abdeslam család háza előtt focizó kicsik persze valószínűleg még nem tudják, miért néznek rájuk más szemmel a brüsszeliek, de Annalisa Gadaleta bizakodó.

„Ők itt ugyanolyan gyerekek, mint bárki más.

Attól, hogy Molenbeekben születtek, semmi nem változik” – mondta, majd odament az egyik kislánynak segíteni, aki éppen akkor rakta fel egy járókelő kívánságát a karácsonyfára.

A díszen az állt: béke.