Éppen egy hónapja, november 16-án tette le az esküt az új lengyel kormány. Beata Szydlo és 23 minisztere nem sokat várakozott, hiszen az elmúlt hetekben olyan intézkedéseket hoztak, amelyek láttán egyesek – például Martin Schulz európai parlamenti elnök – már alkotmányos puccsot emlegetnek.
Ezek voltak a legemlékezetesebb húzások:
Ezekről bővebben itt olvashat. A kormányzati döntések mellett az azokra adott nemzetközi reakciók is ismerősek lehetnek számunkra – lásd Schulz megjegyzését.
Emellett az elmúlt hetekben elemzések tucatjai láttak napvilágot, amelyek hasonlóságokat véltek felfedezni Lengyelország és Magyarország között, szerintük Szydlóék hasonló módszerekkel készülnek kormányozni, mint Orbán Viktor.
A CNN neves újságírója, Fareed Zakaria például „csúnya fordulatnak” nevezi az elmúlt egy hónapban történteket: a wroclawi színházügyet szovjet stílusú cenzúrának minősítette, és attól tart, hogy
Magyarországhoz hasonlóan a lengyeleket is az illiberális demokrácia felé kormányozzák.
Ha Zakaria valamiben illetékes, akkor az éppen ez, az illiberális demokráciákról ugyanis már 1997-ben értekezett.
Mások viszont megengedőbbek. A Politico például arról ír, hogy a PiS intézkedéseinek van alapjuk.
Ha valamiről eddig nem sok szó esett, az a külpolitika. Egyelőre abból lehet építkezni, amit Witold Waszczykowski külügyminiszter az AP-nek adott interjújában mondott:
megkérdőjelezhetetlen az elköteleződés az Egyesült Államok felé
– egyenesen örömtelinek nevezte, hogy amerikai csapatok állomásoznak Lengyelországban –, és az előző kormányhoz képest jóval hangsúlyosabb Oroszország-kritika.
Waszczykowski hitet tett a Moszkva-ellenes szankciók mellett, mondván, Ukrajna miatt – afféle jutalomként –
akkor sem lehet ezeket megszüntetni, ha a Nyugat és Oroszország együtt lép fel Szíriában az Iszlám Állam ellen.
Arról nem beszélve, hogy Moszkvának még mindig nem sikerült átadnia a Szmolenszknél 2010 áprilisában szerencsétlenül járt Tu-154-es roncsait és feketedobozát. A balesetben Lech Kaczynski akkori államfő és további 95 magas rangú politikai és katonai vezető vesztette életét.
A lengyel kormánnyal az EU-nak sem lesz egyszerű dolga (a Jaroslaw Kaczynski-féle PiS politikusai a brit torykat is felvonultató Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportban ülnek az Európai Parlamentben). A menekültkvóták ellenzése például már így értelmezhető, de ami számunkra lényegesebb, hogy
a PiS figyelme – részben a migránsválság hasonló értelmezése miatt – egyre inkább a visegrádi országok felé fordul.
„Bár Waszczykowski csak januárban tartja meg első beszédét a parlamentben, úgy tűnik, a regionális együttműködésre a PiS nagyobb figyelmet fog fordítani, mint az elődje. Azt ugyanakkor nehéz megmondani, hogy kik és hogy lesznek számukra fontosak Közép-Európából” – mondta az Origónak Dariusz Kalan, a Lengyel Külügyi Intézet (PISM) munkatársa.
Azt ugyanakkor ő is érzékeli, hogy a varsói kormánynak fontos, mi zajlik Budapesten: „Úgy tűnik, Szydlo ugyanarra készül, mint amit Orbán is tett az országával, a Fidesz és a vezetője pedig nagyon népszerű nálunk, nem úgy, mint néhány konzervatív politikus és véleményvezér körében.” Kalan szerint a két kormány sok mindenben egyetért, ezért nem lepné meg, ha valamiféle
koalíciót alakítanának a jelenlegi európai fősodorral szemben.
Ami érdekesebb, hogy a lengyel kormány igyekszik elkerülni ennek látszatát. A már említett AP-interjúban Witold Waszczykowski azt mondta,
méltánytalan, hogy Orbán Viktor Magyarországához hasonlítsák őket.
Az eredeti angol szöveg sajnos épp itt fejeződik be, ezért nem derül ki, hogy a nyilvánvaló hasonlóságok ellenére miért gondolja így.
Ezért az Origo megkereste a lengyel külügyminisztériumot, ahonnan a következő választ kapta:
Azt, hogy méltánytalannak érzi az összehasonlítást, (a miniszter) »mellékesen« mondta, és nem szabad Magyarországra vonatkoztatni.”
További kérdésünkre – hogy akkor vajon kire/mire vonatkozott ez a nem épp mellékes megjegyzés – a tárca nem adott érdemi választ. Pedig a keleti nyitásra éppenséggel ráillene.