Megtaláltuk az eladásra szánt albán légierőt

Egy Tirana melletti és további három bázison rohadnak azok a Mikojan vadászgépek, amelyeken túladna az albán kormány. Egy véletlen folytán rátaláltunk egy részükre, és világossá vált: nagyon nagy fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy akár csak a kikiáltási árat odaadjuk értük. Szürreális látványuk azonban megfizethetetlen.

Múlt héten jelentették be Tiranában: február 22-én elárverezik az albán légierő rendszerből kivont szovjet vadászgépeit és helikoptereit, összesen negyvenet. A lépés nem példátlan: 2012-ben már tartottak efféle aukciót.

50 éves MiG-ek Tirana mellett Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Fotózni tilos

Az Origo megszerezte a részletes kínálatot az albán védelmi minisztériumtól. Néhány napja ugyanis gyanútlanul a tiranai Teréz anya reptér mellett jártunk, amikor a bokrok mögül kopott szürke dolgok tűntek elő, mígnem kiderült, hogy

az árverezésre szánt flotta egy részével van dolgunk.

Legalábbis ezt mondta a légi bázisra csak nyomokban emlékeztető katonai területet egy Mercedesből őrző egyetlen egyenruhás katona. Rövid úton azt is jelezte, hogy ne is próbálkozzunk fotózással: egy erre szóló engedély minimum három nap. Szerencsére azonban sokszor fordult hátra.

Őt kellett kicselezni Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Helikoptert 2,5 millióért

A védelmi minisztériumtól kapott lista alapján a következő mennyiségekkel és darabonkénti kikiáltási árakkal kalkulálnak (a lek/forint árfolyam cikkünk írásakor 2,2 volt):

• 6 darab Jak-18-as gyakorlógép, 1,1 millió lek
• 6 darab MiG-15-ös vadászgép (ebből három Uti típusú), 1,2 millió lek
• 8 darab MiG-17-es vadászgép (ebből négy Uti típusú), 1,6 millió lek
• 10 darab MiG-19-es vadászgép, 1,9 millió lek
• 6 darab MiG-21-es vadászgép, 1,9 millió lek
• 4 darab Mi-4-es katonai szállító helikopter, 1,1 millió lek

Átugranák a múltat Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Az albán kormányzat tehát minimum 61,4 millió lekes (nagyjából 137 millió forintos) bevétellel számol, de mivel kikiáltási árakról van szó, akár a többszöröse is összejöhet, feltéve, ha minden gép gazdára talál. Azt ugyan nem részletezték, hogy pontosan kikre gondoltak, de

leginkább görög, német, brit és amerikai érdeklődőkre számítanak,

akik akár már 3-4 millió forintért is hozzájuthatnak egy-egy matuzsálemhez.

Pár millióért akárki viheti Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Bár az árverés a fővárosban lesz, a 40 leharcolt vadászgép és helikopter az ország négy (két jelenlegi és két használaton kívüli) légi bázisán várja vevőjét, vagyis úgy tűnik, a szállítás nincs benne a vételárban.

Évtizede rohadnak

A minisztérium külön is hangsúlyozta:

a gépeknek mindössze történeti értékük van, és már csak polgári célra használhatók.

Mármint ha a vevő hajlandó a vételár vélhetően többszörösét a felújításba ölni. Albánia ugyanis 2005-ben az utolsó szovjet gépet, 2011-ben pedig kínai kópiáikat is kivonta a rendszerből, azóta – bár NATO-légierőről van szó – inkább a helikopterekre helyezik a hangsúlyt. Vagyis a gépekhez legalább 5-10 éve senki nem nyúlt. Igaz, előtte sem nagyon.

A képen három vadászgépet rejtettünk el Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Két szakítás után lassú halál

Az Albániát 1946-tól irányító kommunista vezetés, élén Enver Hodzsa első titkárral, 1955-ben kapta meg az első szovjet vadászgépszállítmányt. Az akkor leszállított MiG-15-ösöket nem sokkal később az azokból fejlesztett MiG-17-esek és a légierő gerincét adó MiG-19-esek követték.

MiG-19-es tűnik elő a bokrokból Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Csakhogy a keményvonalas sztálinista tiranai vezetésnek túl sok volt a Generalisszimusz 1953-as halála után indult hruscsovi olvadás, a Moszkva–Tirana-tengely ezért fokozatosan felbomlott: 1961-ben megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok (ugyanebben az évben Hodzsa a KGST-tagságot is felfüggeszti), Albánia pedig 1968-ban – mert felháborodott a prágai tavasz miatt – a varsói szerződést is felmondta.

Akivel lehetett, azzal Hodzsa összeveszett Forrás: Byline / Source / Credit AFP

Mindez azt is jelentette, hogy a vadászgépek karbantartásához szükséges alkatrészekhez már nem lehetett hozzájutni.

A csorbát a párhuzamosan szárba szökkenő albán–kínai barátsággal igyekeztek kiküszöbölni.

Peking ugyanis az albán légierő több gépét is szovjet licenc alapján gyártotta: a MiG-19-est Senjang J6, a MiG-21-est Csengdu J7, a Mi-4-eseket pedig Harbin Z5 néven. Csúcsidejében az albán légierő mintegy 140 gépet tartott rendszerben.

Ez már nem a csúcsidő Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Csakhogy a legendás albán–kínai barátság sem tartott örökké. A casus belli Hodzsának az 1972-es pekingi Mao–Nixon-találkozó volt, attól tartott ugyanis, hogy az amerikai imperializmus a kommunista kínai vezetést is megfertőzi. Az egykor első számú szövetséges Kína végül 1978-ban szakította meg a kereskedelmi kapcsolatait az izolált balkáni rezsimmel,

ezzel végleg megpecsételődött a légierő gépeinek sorsa.

Repülő koporsók

A karbantartás hiánya miatt lassú halálra ítélt gépeket ugyan a 90-es években az egykori KGST területéről, Bulgáriából és Kelet-Németországból behozott alkatrészekkel ideig-óráig helyre tudták rakni, de

az albán légierő statisztikái így is katasztrofálisak voltak:

az első MiG-ek leszállítását követő öt évtizedben összesen 35 albán pilóta halt meg, jobbára a karbantartás hiányának számlájára írt balesetekben – háborúban ugyanis Albánia nem vett részt.

Állandó készültség: a Hodzsa-korszak jelképe, a betonbunker csúfít el egy albán domboldalt Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Ezek után aligha csoda, ha a tiranai védelmi minisztérium külön hangsúlyozza, hogy a gépeket csak egyvalamire nem lehet használni: amire gyártották őket.