Hiába zárták le a határokat a nyugat-balkáni útvonalon, a menekültek továbbra is folyamatosan érkeznek Leszboszra. A görög sziget mindössze
nyolc kilométerre fekszik Törökországtól,
így nem csoda, hogy a legtöbben itt kötnek ki. A görögök már eddig is erejükön felül próbáltak segíteni, de amióta a macedón határon nem engednek át senkit, az ő lendületük is fogytán.
Szelényi Zsuzsanna, az Együtt parlamenti képviselője a hét elején egy nemzetközi tényfeltáró delegációval járt a szigeten, hogy megnézze, hogyan birkóznak meg a menekültáradattal. A táborok mellett a parti őrséggel, a Frontex és a helyi hotspot képviselőivel, valamint a civil szervezetekkel is találkozott.
A leszboszi partokra január óta
átlagosan napi 1500 menekült érkezik,
a jó időben kicsit többen indulnak útnak, de Szelényi Zsuzsanna szerint a tengeren minden relatív.
„A tenger mindig veszélyes, és ezek a gumicsónakok teljesen alkalmatlanok az átkelésre. Elég csak arra gondolni, hogy az embercsempészek soha nem tartanak a menekültekkel” – mondta a politikus.
A hatalmas számok ellenére Szelényi szerint működik a rendszer, és a szigeten egyáltalán nincs pánik. Sokat számít az is, hogy végre üzemel a hotspot, ahol minden érkezőt regisztrálnak. Ez egy katonai támaszponton kapott helyet, ide hozzák a tengeren érkezett, vagy éppen kimentett menekülteket.
A regisztrációt a hatóságok nagyon komolyan veszik, a szigetet senki nem hagyhatja el anélkül, hogy felvették volna a rendszerbe. Ez nem túlzás,
a Leszboszról induló kompokra nem lehet jegyet kapni regisztrációs papír nélkül.
A helyszínen mindenki kap meleg ételt, orvosi ellátást, maradni azonban csak néhány napig lehet.
Ez addig nem okozott különösebb problémát, amíg nem voltak zárva a határok, a menekültek nagy része ugyanis néhány napon belül elhagyta Görögországot. Az utóbbi hetekben megváltozott a helyzet. Az Európai Unió és a Frontex képviselői a szír és az iraki menekülteket továbbengedik, mert ők szinte kivétel nélkül jogosultak a menekültstátuszra, de a határzár óta ők is az országban ragadtak, és egyre több helyen torlódtak fel. Szelényi Zsuzsanna szerint
Athénban és a szigeteken is egyre többen vannak,
érezhető a zsúfoltság.
A hatóságok mindent megtesznek, hogy enyhítsék a nehézségeket, a szír és az iraki menekülteket táborokban helyezik el a szigeten vagy Görögország más részein. A magyar politikus szerint a menekülttáborok rendezettek, és jó bennük az ellátás. A legnagyobb ilyen táborban jelenleg 1500 embert tudnak elhelyezni, de ha szükség van rá, ki tudják bővíteni.
Nehezebb a dolguk azoknak, akik nem jogosultak menekültstátuszra, rajtuk önkéntesek próbálnak segíteni. A civilek létrehoztak egy külön tábort, amelyet kizárólag adományokból tartanak fent, ennek ellenére itt is mindenki napi háromszori étkezésre jogosult, és a körülmények is civilizáltak.
Szelényi Zsuzsanna tapasztalatai szerint a helyiek egyébként is emberfeletti munkát végeznek. A mentésben, a menekültek segítésében mindenki részt vesz, és nem is értik, ha valaki megkérdezi tőlük, mi a motivációjuk.
Mit tennénk? Hagynánk, hogy belefulladjanak a tengerbe?”
– kérdeznek ilyenkor vissza.
Az összefogás olyan szintű, hogy a kísérő nélküli gyerekek táborának például az utcabeli lakók főzik az ebédet, a helyi búvárklub tagjai pedig a halottak kihalászásában segítenek.
Úgy hívják magukat, hogy ők az „embermentők”,
erről szól az életük – mondta a képviselő.
Azt ugyanakkor Szelényi Zsuzsanna kiemelte, hogy az emberek segítőkészsége Magyarországon is tapintható volt. A magyarok az itteni menekülttáborokban is normálisak és kedvesek voltak a menekültekkel – emlékezett vissza. A problémát a politikus abban látja, hogy Magyarországon a propaganda miatt mostanra olyan hangulat alakult ki, aminek nem lenne szabad.
A politikus szerint a látogatásának az egyik tanulsága az volt: nem igaz, hogy a görögök nem tesznek semmit. Épp ellenkezőleg, a munkából mindenki kiveszi a részét, miközben az élet ugyanúgy zajlik, mint korábban.
Azt senki nem érti a görögök közül, miért szidják őket állandóan amiatt, hogy nem tudják megvédeni a schengeni határt. A görög parti őrség ugyanis folyamatosan járőrözik a tengeren, sőt hőkamerákkal azt is pontosan tudják, mikor és hol érkeznek a menekültek.
A határ azonban nem szárazföldi, hanem a tenger közepén van. A nemzetközi jog szerint Leszboszon a görög parti őrség mindössze négy kilométerre távolodhat el a parttól, hiszen a többi már török felségterület. Ha a görög részen el is fognak egy menekültekkel teli csónakot, nem vihetik őket vissza a török részre, mert azzal
határsértést követnének el.
Ezért ilyenkor a görög partra kell kísérni az érkezőket. Az pedig természetesen nem opció, hogy hagyják őket meghalni a vízen.
A visszafordítás lehetséges, de csak a szárazföldön működik, és szükség van hozzá a törökök együttműködésére is. Ezért annyira fontos, hogy végre megállapodás szülessen a török kormány és az Európai Unió között. Ha a törökök hajlandóan lennének arra, hogy ne engedjék tovább a menekülteket, és a NATO hajóinak is megengednék a járőrözést, sokat változna a helyzet. Ehhez azonban észszerű megállapodást kell velük kötni, hiszen
a törököknek tulajdonképpen nem érdekük, hogy náluk maradjanak a menekültek.
Szelényi Zsuzsanna szerint a legfőbb baj, hogy az EU-nak nincs közös stratégiája. Jelenleg mindenki saját megoldásban gondolkozik, és egymás után épülnek a kerítések. Így viszont mindenki Görögországban ragad, és az egyébként is pénzügyi nehézségekkel küzdő ország előbb-utóbb össze fog roppanni. Pedig a kialakult helyzetről nem a görögök tehetnek.
Ez egy olyan teher, amit egy országra nem lehet rátenni”
– mondta.
Leszboszon a képviselő szerint ennek ellenére jelenleg nyugalom van, azt azonban senki nem tudja, ez meddig tart. A menekülteknek fogalmuk sincs, mit hoz a holnap, hol fognak aludni a következő nap, és amióta bezártak a határok, még kilátástalanabb a helyzetük. Ha pedig erre sürgősen nem születik megoldás, akkor ennek nemcsak a görögök, hanem az egész Európai Unió látja majd a kárát.