Így néz ki közelről az osztrák–magyar menekültpingpong

magyar rendőrök osztrák rendőrökkel együttműködve ellenőrzik a Münchenbe menő railjet vonat utasait

Útlevéllel rendelkező menekültet szállítanak le a bécsi vonatról Budapesten, egy másiknak meg azt mondják az osztrák rendőrök, hogy felejtse el Magyarországot. Két embert visszaküldenek, egyet beengednek. Van, akit megpróbálnak visszatartani, de átmegy a határon. Az Origo Bicske alsó és Bécs között nézte meg, mire jutnak a Magyarországot elhagyni szándékozó menekültek.

„Felejtsd el Magyarországot. Ezt mondta nekem az osztrák rendőr.” Mohamed Droubi mesélt nekem Bécsben arról, mire jutott az osztrák hatóságokkal, miután illegálisan átlépte a határt Hegyeshalomnál. Embercsempész kisbuszába szállt be Bicske közelében többedmagával.

Fejenként 150 eurót fizettek.

A csempészjárművet megállították a rendőrök. Mohamed azt sem tudta hirtelen, hogy melyik országban van. A rendőrök elől elszaladt. Amikor megbizonyosodott arról, hogy osztrák rendőröket lát, odament hozzájuk, és menekültstátuszt kért.

Mohamed Droubi (jobb oldalon), barátjával Farousse-szal a bécsi főpályaudvar előtt Forrás: Origo

„Szinte könyörögtem nekik, hogy ne küldjenek vissza Magyarországra. Attól féltem, hogy ott újra zárt táborba tesznek majd. Tavaly szeptember 15-től februárig voltam Nyírbátorban, ami nem menekülttábor, hanem börtön. Kiabáltak velem, előfordult, hogy megvertek. Borzasztó volt, nagyon féltem, hogy visszakerülök” - meséli a 20 éves fiú. Végül nem küldték vissza, hanem egy nyitott menekülttáborba irányították Ausztriában.

Útlevéllel sem utazhatott

Mohamed Droubi Bécsben a barátjával találkozott, akit Mohamed Farousse-nak hívnak. Mindketten szírek, és egy városból származnak, de életükben először Bicskén, a magyarországi menekülttáborban találkoztak. Azóta segítik egymást.

Eredeti tervük az volt, hogy egyszerre indulnak el Bécs felé. Farousse-nak – akit a magyar Helsinki Bizottság jogászai is becenevén, Bilalnak szólítanak –

érvényes oltalmazott-útlevele van.

Azzal elvileg a világ összes országába utazhat. Úgy döntött, nem fizet embercsempészeknek, hanem Budapesten, a Keleti pályaudvaron vonatra száll. Már a helyén ült, amikor igazoltatták. Azt mondta, hogy egy magyar és egy osztrák rendőr nézte meg a papírjait. Az útlevelén és a bécsig szóló vonatjegyén kívül a magyar személyi igazolványra nagyon hasonlító oltalmazotti igazolványát is megmutatta. Ezen magyarul és angolul is az áll, hogy külföldi utazásra nem jogosítja fel tulajdonosát.

Farousse hiába mondta, hogy pont ezért van nála útlevél is, leparancsolták a vonatról.

Nem lepődött meg igazán. Egyszer, 2015 őszén már visszaküldték Ausztriából Magyarországra, azért, mert Európában a magyar határon regisztrálták először. Ausztria az úgynevezett dublini egyezményt alkalmazta, amikor abba az uniós tagállamba küldte vissza, ahol az EU határát átlépte.

Mohamed Farousse úti okmánya: „a világ összes országába érvényes” Forrás: Origo

A két barát végül két nap múlva találkozott Bécsben. Farousse ismét vonatra szállt, de már nem Budapesten, hanem Bicske alsón. Tatabányán keresztül ment az osztrák fővárosba, felkészülve arra, hogy útközben megint megpróbálják leszállítani. Két jegyet vett: az egyik Bécsig, a másik csak Hegyeshalomig szólt. Ha rendőrökkel találkozott volna, nekik az utóbbit mutatta volna meg. Abban bízott, hogy így eljuthat a határátkelőig, ahol aztán majd megpróbál valahogy átjutni.

Nem szállt le

Elkísértük az úton. Tatabányán egy Railjetre szállt fel, ami Münchenig közlekedett. A tatabányai vasútállomás peronján posztolt egy rendőr, de ő nem foglalkozott vele. A vonaton már nem volt jelen a hatóság, sőt még a jegyvizsgáló sem kérte a vonatjegyeket. Hegyeshalomnál megkérdeztem, leszáll-e, azt mondta, hogy nem. Már régen átléptük a határt, amikor a vonásai megenyhültek.

Nincs a telefonomon internet. Ez azt jelenti, hogy már Ausztriában vagyunk?”

– kérdezte. Válaszomra, hogy igen, ez azt jelenti, felnevetett: „Még sosem örültem ennyire annak, hogy nincs internetem!”

Mohamed Farousse 30 éves, a katonai szolgálat elől szökött meg Szíriából. Korábban Szíria kormányerők által uralt tartományában, Latakiában élt. Kötelező sorkatonai szolgálatát letöltötte, ennek ellenére a kislánya születése után

újabb behívót kapott.

Tudta, hogy a polgárháborúban kellene harcolnia, Aszad oldalán.

„Én hajómotorokat szerelek, műszerész vagyok. Nem politizálok. Élnek rokonaim az ország felkelők uralta részein is. Képzeld el, hogy engem besoroznak a hadseregbe, és egy bevetésen tudtom nélkül megölöm a családom egyik tagját. Ez borzasztó, ebben nem akartam részt venni.”

Mohamed Farousse vonattal ment Bécsbe Forrás: Origo

Nyugodtan, kimérten beszél. Azt mondja, többször végiggondolta a menekülést, és nem látott más lehetőséget. Egyik testvére Németországban él, először hozzá akar kijutni. Aztán valamelyik kikötővárosba menne. „Ahol vannak tengerjáró hajók, ott én kapok munkát. Műszerészként kereshetek annyit, hogy rövid időn belül kihozzam a feleségemet is Szíriából” – mondja.

Ismerősök a pályaudvaron

Közben megérkezik a bécsi főpályaudvarra Mohamed Droubi, a 20 éves barát. Ő szintén Latakiából származik, otthon vámügyintéző volt a tartomány fővárosában. „A háború miatt alig kereskedik valaki Szíriával legálisan, elfogyott a munkánk. Engem még nem hívtak a háborúba, de biztos vagyok benne, hogy ha maradok, előbb-utóbb ez is bekövetkezik. Édesanyámat és a húgomat akarom elhozni Szíriából Németországba. Apámat is megpróbáltuk rábeszélni az utazásra, de ő egyelőre otthon akar maradni. Ott akar meghalni, ezt mondja mindig.”

A bécsi főpályaudvar pont olyan, mint egy átlagos nyugat-európai multikulturális város közlekedési csomópontja. A nyelvek kavalkádjában az arab mellett sok magyar szót is el lehet kapni. Ha nem a két szír menekülttel volnék, nem is biztos, hogy elsőre észrevenném:

a menekültválság még nem ért véget.

A menetrendeknél viszont egy fekete bőrű férfi köszönti becenevén, Bilalként Mohamed Farousse-t. Kezet fognak, átölelik egymást, pár szót váltanak, majd a fekete srác elviharzik. Mohamed zavarban van, mert nem emlékszik a férfi nevére, csak azt tudja, Ausztriában voltak együtt egy Bécshez közeli menekülttáborban, mielőtt őt visszaküldték volna Magyarországra.

Tavaly is volt osztrák–magyar ellenőrzés a Railjeten Magyarországon Fotó: Bielik István - Origo

„Nem jó jel, hogy még ő is itt van. Németországba akart menni, mint én” – mondja fejét csóválva. A kisebbik Mohamed ekkor látja elérkezettnek az időt, hogy még egy rossz hírt közöljön Farousse-szal: tegnap este nagyjából 100 ember tért vissza abba a táborba, ahol ő is lakik. Németországba indultak vonattal, de az osztrák határőrök visszafordították őket Salzburgnál. Nem tudják, mit csináljanak, végül azt beszélik meg, hogy maradnak pár napot Bécsben. Információkat gyűjtenek, mik a lehetőségeik, hogyan tudnak tovább menni. (Az osztrák vasúttársaság honlapján egyébként olvasható egy figyelmeztetés, hogy Salzburgnál „előfordulhat” útlevél-ellenőrzés.)

Két embert deportáltak

A beszélgetésünket egy furcsa jelenet szakítja félbe. Négy ember közelít felénk határozott léptekkel: két rendőr kísér két szakállas férfit, láthatóan sietnek valahova. A nyomukba eredek. Az egyik rendőr kezében átlátszó irattartó van, benne útlevélnek látszó okmányok. A 9/A peron felé tartanak.

Onnan indul a vonat Budapest felé.

A Railjet Bécs után már csak Hegyeshalmon áll meg, Ausztriában Bécs az utolsó állomás. Két perc van az indulásig, a rendőrök sietve átadják a dokumentumokkal teli nejlonokat a két férfinak, az ajtóra mutatnak. A két férfi a csomagokkal felszáll a vonatra, a rendőrök pedig megvárják, míg elindul a szerelvény Magyarország felé. Sebtében kattintok egyet a fényképezőgéppel, a vonat pedig már indul is. A vonatra parancsolt férfiakkal nem szállt fel rendőr.

Rendőr várja a vonat indulását Bécsben. Állítólag deportálás történt Forrás: Origo

Kik voltak ők? Miért kellett felszállniuk a vonatra? Miért nem ment velük senki? Ezeket a kérdéseket tettem fel a bécsi rendőrség szóvivőjének, aki viszont csak egy szűkszavú választ küldött.

„A bécsi rendőrök intézkedések ezreit hajtják végre naponta. Amit ön látott, az egy teljesen hétköznapi akció volt, ezért nem lehet visszakövetni, hogy pontosan mi is történt” – közölte az Origo kérdésére Paul Eidenberger szóvivő. Még úgy sem tudott segíteni, hogy pontosan megadtam a vonat indulásának időpontját.

A bécsi rendőrség szóvivője „deportálásnak” nevezte az eljárást.

„Anélkül, hogy az intézkedés részleteit ismerném, az ön által leírt eset valószínűleg egy menekültügyi intézkedés volt. Ez egy kényszerítő intézkedéssel végrehajtott deportálás volt. A személyek, akiket a rendőrök kísértek, illegálisan tartózkodtak Ausztria területén. Abban az esetben, ha a rendőrség tetten éri az illegálisan Ausztria területén tartózkodókat, további intézkedések lefolytatása nélkül is visszaküldheti őket abba az országba, ahonnan Ausztria területére érkeztek” – írta a szóvivő.

Az én vonatom két órával az után indult Magyarországra, hogy a deportálásnak szemtanúja voltam. Mielőtt felszálltam a vonatra, kétszer is ellenőriztem, nálam van-e a személyi igazolványom.