Egy célpont és egy határidő; mindössze ennyit kap az Európába beépült terrorista. Arra már nem kap utasítást, hogy kikkel, milyen eszközökkel, hogyan hajtsa végre a támadást, és a legfontosabb, nem áll folyamatos kapcsolatban a feletteseivel – írja a Daily Mail. Az ISIS a Dar al-Islam nevű propagandalapjukban kérkedett legutóbb azzal, hogy a taktikájukat épp az európaiaktól tanulták el.
A párizsi- és a brüsszeli terrortámadások után az európai titkosszolgálati szervek csakhamar össztűz alá kerültek. Miként lehetséges, hogy a modern technológia szinte minden eszközével ellátott hivatalok nem képesek a terroristák nyomára bukkanni, a hálózatot felszámolni, és az ilyen szörnyű tragédiákat megakadályozni.
A modernkori hadviselésben szokatlan, hogy egyes katonák szabad kezet kapnak, pedig ez az, ami az ISIS beépített terroristáinak a hatékonyságát adja.
A látszólag magányos farkasként működő dzsihadisták (Abdelhamid Abaaoud párizsi-, Salah Abdeslam, a párizsi-brüsszeli merényletek értelmi szerzői) maguk tervezik meg a terrorakcióikat a legapróbb részletekig. A robbanószerekről, a felszereléseikről, az embereikről maguk gondoskodnak.
Nem kérik minden egyes lépés megtételéhez a parancsnokaik engedélyét, így hiába ülnek rá a titkos ügynökök a telefonvonalakra, nem jutnak érdemi információhoz.
Az Auftragstaktikot először a porosz hadseregben vezették be a 19. században. Az akkori hadvezetés megelégelte, hogy nem elég hatékonyak a franciákkal szemben, mert
az alakulataik vezetői képtelenek az önálló döntéshozatalra.
A tábornokok úgy vélték, hogy a beosztottaik döntésképtelenségével értékes időt fecsérelnek el. Az újfajta katonai taktikát gróf Helmuth Karl Bernhard von Moltke a porosz királyi haderő vezérkari főnöke honosította meg a kadétiskolákban.
Amikor 2008-ben a német parlament arról döntött, hogy meghosszabbítja a Bundeswehr jelenlétét Afganisztánban 14 hónappal, újra felmerült a már szinte feledésbe merült katonai taktika. A vitáról Florian Broschik, a Bonni Egyetem iszlám tanulmányok professzora is közölt egy írást az Atlantic Council oldalán, hogy milyen katonavezetési fejlesztésekre lenne szüksége a német hadseregnek.
A hat pontba szedett javaslat egyik eleme az Auftragstaktik felélesztése volt.
Az Európától több ezer kilométerre folytatott misszióban különösen fontossá vált a gyors reagálóképesség, ami érezhetően hiányzott az hadviselésből. Élesen bírálták, hogy minden egyes lépésről ne Berlinből kelljen dönteni.
Elképzelhető, hogy Broschik professzor írása a terroristákat is megihlette.