Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Április 5-én az orosz elnök összeült belügyminiszterével, Vlagyimir Kolokolcevvel, a belügyi erőket irányító Viktor Zolotovval, a Szövetségi Kábítószer-ellenőrzési Szolgálatot vezető Viktor Ivanovval és Jekatyerina Jegorovával, a Szövetségi Migrációs Szolgálat igazgatóhelyettesével.
Néhány órával később a Kreml kiadott egy közleményt a találkozóról, amelynek tartalmát azóta is próbálják pontosítani, mert a részletek hiányoznak belőle, a következményeket pedig alighanem már csak élesben fogjuk látni.
A lényeg, hogy
Vlagyimir Putyin kedden elnöki ukázzal létrehozta az orosz Nemzeti Gárdát, Viktor Zolotov vezetésével.
Róla pedig muszáj néhány szót írni, mielőtt Putyin döntésének jelentőségével foglalkoznánk.
A 62 éves Zolotov pályafutását a 70-es években kezdte, egyszerű KGB-sként – már ha ott bárki is egyszerű. Jól dolgozhatott, mert a legfelsőbb körök környezetében
már a 90-es évek elején feltűnt, Borisz Jelcin befolyásos testőre és tanácsadója volt, Alekszandr Korzsakov alkalmazásában.
Mindhárman egyszerre láthatók például azon az ikonikus képen, amely a moszkvai „Fehér Ház” előtt készült a harckocsiról szónokoló Jelcinről, az ellene szervezett 1991-es puccskísérlet idején.
Később Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármester testőre lett – az akkoriban Szobcsak helyetteseként dolgozó Putyin valószínűleg ekkor figyelhetett fel rá. Olyannyira, hogy
2000-es, első elnökké választása után Zolotov 13 éven át látta el az államfő személyi védelmét,
2006-ban Budapesten is jártak együtt. Ezután a belügyi erők főparancsnoka és az orosz nemzetbiztonsági bizottság tagja lett.
Ellentétben korai mentorával, Korzsakovval, Zolotov sosem politizált – egészen mostanáig. A Nemzeti Gárda főparancsnokaként ugyanis miniszteri rangot kap, noha alárendelve nem Medvegyev kormányfőnek, hanem közvetlenül Putyinnak lesz.
Kinevezése egy dolgot sejtet: kétség sem fér a lojalitásához. És úgy tűnik, ez most minden másnál lényegesebb. Még annál is, hogy
Zolotov soha életében nem volt terrorelhárító.
Ez azért fontos körülmény, mert a Nemzeti Gárdát hivatalosan erre (is) hozták létre.
Legalábbis a már idézett Kreml-közlemény szerint. A legfőbb feladat azonban valószínűleg az otthoni rendfenntartás lesz, lévén, hogy a gárdára szállnak a belügyi csapatok, továbbá az eddig szintén a belügy irányítása alatt álló rohamrendőrség (OMON), illetve a gyorsreagálású különleges erők (SzOBR) teljes személyi állománya – mintegy 200 ezer fő – és fegyverzete.
Az Interfax értesülése szerint ezeken kívül más, „tárcaközi” fegyveres testületek is a gárdába olvadnak, amelynek összlétszáma ezzel elérheti a 400 ezer főt. Csak összehasonlításképp: a világ ötödik legnagyobbjának számító orosz hadseregben 771 ezren szolgálnak.
Az irdatlan felszerelés mellé különleges jogok is járnak.
A Nemzeti Gárda tagjai bárkit letartóztathatnak, kihallgathatnak, és szabadon használhatnak éleslőszert civilek ellen.
Hallani pedig nem nagyon fogunk róluk, mert az amúgy is titkos bázisaikról törvényi erővel tiltják ki a sajtót.
Nem történt tehát más, mint hogy több százezer egyenruhás ezentúl közvetlenül Putyin parancsára cselekszik majd. A befolyásvesztés kompenzálására Kolokolcev belügyminiszter megkapta a kábítószer-ellenőrzést és a bevándorlást, amelyek a tárcáján belül, igazgatóságokként működnek tovább.
A monstre átalakításban az az érdekes, hogy semmilyen előzménye nem volt, igaz, a Kommerszant szerint az ötlet időről időre felmerült. Az Origónak nyilatkozó szakértő szerint sincs olyan körülmény, amely egy ekkora jelentőségű lépést indokolna, hacsak az nem, hogy szeptemberben parlamenti választás lesz Oroszországban, Putyin pedig nem akar felkészületlen lenni.
Oroszország gazdasági-társadalmi helyzete egyre kétségbeejtőbb, kimúlni látszik a »Krím nas« (miénk a Krím) lendülete.
Ilyen szempontból indokolt, hogy az elnök kinyújtott keze, Zolotov irányítson egy ekkora szervezetet” – vélekedik a nemzetközi sajtóban csak Putyin pretoriánus gárdájának nevezett szervezet létrehozásáról Rácz András szakértő.
A Finn Külügyi Intézet munkatársa szerint a keddi lépés a végső centralizáció egyik stációja, amely arról árulkodik, hogy az elnök egyre kevésbé bízik a beosztottjaiban, és
legalább annyira tart a pártelit puccsától, mint az ellenzéki tüntetésektől.
„Ezért most kialakítanak egy olyan parancsnoki struktúrát, amely nemcsak képes, de hajlandó is a szó legszorosabb értelmében bárki ellen erőszakot alkalmazni, beleértve ebbe adott esetben a tüntetésekkel szembeni nagyon kemény fellépést is” – jegyezte meg Rácz András, aki az ukrajnai párhuzamra is felhívta a figyelmet.
A most beolvasztott OMON ugyanis a Majdanon hírhedtté vált belügyi egység, a Berkut orosz megfelelője. A kijevi tüntetéseken pedig az látszott, hogy a Berkut elég rapszodikusan, csak bizonyos alkalmakkor lépett fel erőszakkal – igaz, akkor roppant brutálisan.
Ez a változó, olykor nagyon kemény, olykor viszont hezitáló attitűd nem volt hatékony, mert minden egyes átvészelt rendőrroham csak elszántabbá tette az ukrán tüntetőket. A koherens fellépés hiánya valószínűleg ahhoz volt köthető, hogy egyrészt maga Janukovics sem tudta eldönteni, hogy pontosan mit akar, másrészt
az ukrán belügyi apparátus is vonakodott egy idő után végrehajtani az elnök egyre kuszább utasításait.
Emlékezetes, hogy a forradalom utolsó szakaszában, míg Kijevben még mesterlövészek lőttek a Majdanon tüntetőkre, számos rendőri egység már átállt a forradalom oldalára, mások pedig megtagadták a fegyverhasználatot a demonstrálók ellen. Utóbbi Putyin központosított, közvetlenül az elnök alá rendelt Nemzeti Gárdájával aligha fordul majd elő.
