Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Cikksorozatunk első részét a támadás menetéről itt, második részét az azt végrehajtó terroristákról itt olvashatják.
A tíz párizsi terrorista fele Belgiumban élt korábban. Abban az országban, ahol a lakosságszámhoz viszonyítva a legtöbb dzsihádista van Nyugat-Európában.
Pieter van Ostaeyen elemző számításai szerint 2012 májusa és 2016 augusztusa között
összesen 614-en mentek Belgiumból Szíriába és Irakba,
70 százalékuk az Iszlám Állammal állt kapcsolatban. Közülük legalább 114-en visszatértek, sokan azért, hogy később merényletekben vegyenek részt. Nagy részük Brüsszel Molenbeek nevű kerületében lakott.
1964-ben a belga kormány Marokkóból hívott munkásokat, abban bízva, hogy fellendítik az ipart, különösen a szénbányászatot. Sokan közülük Molenbeekben telepedtek le, ahol ma körülbelül 100 ezren laknak. Az itt lakó második-harmadik generációs bevándorlók közül a New Yorkernek többen azt mondták, hogy idegennek érzik magukat:
Belgiumban marokkóiként, Marokkóban viszont belgaként kezelik őket.
Mohammad-Mahmoud Ould Mohamedou, a Geneva Center for Security Policy igazgatóhelyettese a Washington Postnak azt mondta, sokan ezért is csatlakoznak a dzsihádistákhoz, és mennek Szíriába harcolni. Az Iszlám Állam ugyanis úgy adja el magát, mint egy hely, ahol a muszlimok otthon érezhetik magukat.
Ráadásul sok esetben a hatóságok nem is bánták ezt, szinte örültek, hogy megszabadultak tőlük, legalábbis ezt mondta a CNN-nek egy fiatal férfi, akinek a bátyjai Szíriába mentek harcolni. Hasonló hozzáállásról beszélt egy nő, aki a fiát akarta megakadályozni abban, hogy Szíriába menjen, de
hiába szólt a rendőrségnek, nem állították meg a fiút.
A folyamat nem az utóbbi években kezdődött. Abigail R. Esman azt írja az Investigative Project on Terrorism nevű amerikai elemzőintézetnek írt tanulmányában, hogy
Belgium már több mint 20 éve az iszlamista terrorizmus európai központjának számít.
Először az 1995-ös franciaországi merényletsorozatot kapcsolták Belgiumhoz. Akkor először július 25-én a Saint-Michel állomáson robbantottak, nyolcan meghaltak, 80-an megsebesültek. Augusztus 17-én a Diadalívnél sebesültek meg 17-en egy robbanásban. Szeptember 3-án Lyonban autóbomba robbant egy zsidó iskolánál, itt 14-en sérültek meg. Október 6-án és 17-én pedig a párizsi metróban robbantottak, 13-an, illetve 29-en sérültek meg.
A támadásokat az al-Kaidához kötődő, algériai származásúakból álló Fegyveres Iszlám Csoport (GIA) nevű terrorszervezet követte el, amely tagjainak többsége Belgiumban élt. Ott élt egyik vezetője, Farid Meluk is (aki később a Charlie Hebdo szerkesztőségére támadó egyik terroristával, Chérif Kouachival is kapcsolatban állt).
Paul Belien belga újságíró még évekkel ezelőtt azt írta: a belga hatóságok mondhatni alkut kötöttek a GIA terroristáival: nem foglalkoztak azzal, hogy mit csinálnak, ha cserébe Belgiumban nem követnek el merényletet.
Sorra alakultak a radikális iszlamista szervezetek Belgiumban.
A 90-es években létrejött a Belga Iszlám Központ, amely a szalafista eszméket kezdte terjeszteni – de mivel a központ szigorú aszkéta életet hirdetett, nem volt annyira vonzó a fiataloknak.
2000-ben a libanoni származású Dyab Abou Jahjah megalapította az Arab Európai Ligát, amely gyorsan terjeszkedett Franciaországban és Hollandiában is. És bár hat évvel később már fel is oszlott, fiatal belgiumi muszlimok széles körében terjesztette a radikális eszméket.
Ezekre alapozva hozta létre Fouad Belkacem 2010 márciusában a legnagyobb dzsihádista toborzószervezetet, a Sharia4Belgiumot.
Fouad Belkacem egy belga kisvárosban született 1982-ben. Fiatalkorában betörő volt, 2008-ban pedig drogcsempészés miatt ítélték börtönre.
Szervezetét jórészt a börtönben megismert társaival együtt hozta létre.
Egy évvel az alapítás után kapcsolatba került a radikális brit prédikátorral, Anjem Choudaryval is.
A Sharia4Belgium célja az volt, hogy iszlamista államot hozzanak létre Belgiumban. A központ Antwerpen volt, de sok embert toboroztak Brüsszelben és a két város között lévő Mechelenben és Vilvoorde-ban is.
Ez a szervezet volt az, amelyik az első belgiumi dzsihádistát Szíriába küldte:
ő volt Nabil Kasmi 2012-ben. Pieter van Ostaeyen adatai szerint a Sharia4Belgium összesen 97 embert küldhetett Szíriába.
A szervezet tagjait végül 2013 áprilisában tartóztatták le. Ezután egyébként Belkacem testőre, Hicham Chaib is Szíriába ment. Nem sokkal később már olyan fotók készültek róla, amelyeken négy levágott fejjel pózolt. Idén márciusban pedig ő beszélt azokon a felvételeken, amelyeken az Iszlám Állam vállalta a felelősséget a brüsszeli merényletekért.
A Sharia4Belgium 40 tagját és a vezetőt 2015 februárjában börtönbe küldték.
Az Iszlám Államnál a toborzásnak a Foreign Affairs elemzése szerint három lépcsője van. Az első a prédikátoroké, akik megismertetik a jellemzően fiatal férfiakkal a radikális eszméket. A második a börtön, ahol más bűnözőkkel kapcsolatba kerülnek. A harmadik pedig a szíriai kiképzés. Sokan ezután hazatérnek, és újra kapcsolatba kerülnek azokkal, akikkel kint együtt harcoltak.
A Sharia4Belgiumra is igazak voltak ezek.
Főleg bűnözők között toborozták a potenciális dzsihádistákat.
És nemcsak ők tettek így.
A londoni International Center for the Study of Radicalization and Political Violence (ISCR) kutatóközpont elemzése szerint rengeteg a kapcsolat a terroristák és a bűnbandák között. Az elemzésben 79 európai dzsihádista profilját vizsgálták meg, akik közül
szinte mindegyik piti bűnözőből lett terrorista.
45 közülük a börtönben radikalizálódhatott.
Paul Neumann, az ISCR igazgatója szerint a börtön a tökéletes hely arra, hogy ez a két kör, a gengszterek és a dzsihádisták találkozzanak.
Érdekes párhuzamot lehet itt vonni az Iszlám Állam kialakulásával. Ugyanis a terrorszervezet mostani formájának szülőhelye is egy börtön, egész pontosan egy fogolytábor volt az iraki Buccában. Itt tartották összezárva a radikális iszlamistákat és Szaddám Huszein rendszerének volt pártvezetőit és tábornokait. Szabadulásuk után a terrorszervezet az ő tudásukat hasznosítva ért el komoly sikereket Irakban, majd Szíriában. A legfőbb vezetők többsége azóta is iraki.
A dzsihádista ideológia morális megerősítést adott a bűnözőknek, tulajdonképpen értelmet adott az életüknek. Szokásaikon sem nagyon kellett változtatni. Peter Neumann az Independentnek azt mondta, hogy a biztonsági szolgálatok még mindig arra számítanak, hogy ha valaki radikalizálódik, akkor jelentősen megváltozik a viselkedése, és sokkal vallásosabb lesz. Sok esetben valóban vannak ilyen jelek, például a szakáll növesztése, de
sokan beszervezésük után is dohányoznak, isznak és drogoznak.
Alain Grignard, a belga terrorellenes ügynökség egyik vezetője szerint míg korábban radikális iszlamistákról lehetett beszélni, most már inkább iszlamizált radikálisokról. Bűnöző múltjuk miatt abban is van tapasztalatuk, hogy fegyvert és hamis papírokat szerezzenek, valamint hogy elrejtőzzenek a rendőrök elől – a terroristák számára ezek mindenképp hasznos tulajdonságok.
Ebben a környezetben radikalizálódtak a párizsi terroristák közül többen is:
Abaaoud, Akrouh, Hadfi és az Abdeslam testvérek. Ők ráadásul ugyanannak a sejtnek voltak a tagjai, ugyanaz a csoport szervezte be őket, amely nemcsak a párizsi, de a márciusi brüsszeli terrortámadásért is felelős volt, és amely a Sharia4Belgium felszámolása után a legnagyobbnak számított Belgiumban.
A Foreign Affairs szerint olyan bonyolult hálózat kapcsolta össze a tagokat, ami már egy szappanoperába illik. Ez volt az a sejt, amelyet az elemzők Zerkani-csoport néven emlegetnek.
A névadó „a terror Télapójának" hívott Khalid Zerkani volt. Bernard Michel brüsszeli ügyész azt mondta róla:
egy egész generációt fertőzött meg,
különösen a molenbeeki fiatalokat.
Zerkani Zinatában, Marokkóban született, berber környezetben, 1973-ban vagy 1974-ben. A New York Times portréja szerint élt Spanyolországban és Hollandiában, a CNN szerint Afganisztánban is harcolt.
2002-ben költözött Belgiumba, ahol egy tetőtéri lakásban lakott, és kezdetben bolti lopásokból élt, regisztrált állása 2008 óta nem volt.
A France24 szerint azonban hamarosan már titkos, föld alatti mecseteket működtetett. Ő is főleg kisstílű bűnözőket vonzott magához (mint amilyen Abaaoud és az Abdeslam testvérek is voltak), hogy aztán Szíriába küldje őket. Beszervezettjeinek többsége hozzá hasonlóan marokkói, vagy legalább észak-afrikai származású volt – velük találta meg a legkönnyebben a közös hangot.
Ő sem hirdette azt a szigorú aszketikus életet, amelyet a korábbi évtizedek toborzói, így még vonzóbbá tette csoportját a fiatal férfiaknak.
Nem nagy ívű ideológiákat tanított: néhány alapvető vallási eszmét csak, amelyekkel a bűnözést is indokolta.
Amikor elfogták, olyan könyveket foglaltak le nála, mint a „38 mód a dzsihádban való részvételre" és a „16 tárgy, amit feltétlenül be kell szerezni, mielőtt Szíriába mész". Azt tanította, hogy a „hitetlenektől" lopni Allahnak tetsző cselekedet, és ebből lehet finanszírozni a dzsihádot. Ezért követői
brüsszeli állomásokon loptak telefonokat, laptopokat, kamerákat,
majd ezeket eladták.
A pénzre azért is szüksége volt, mert 4500 eurót adott annak, aki Szíriába ment harcolni.
Nagyon nagy hatással volt a nála 15-20 évvel fiatalabb fiúkra. Akit sikerült beszerveznie, azt eltávolította a családjától (lelkileg, de hamarosan fizikailag is), iskolájától, korábbi barátaitól. Az egyik általa radikalizált fiatal férfi anyja a New York Timesnak azt mondta róla:
Ő egy varázsló. Maga a Sátán.
Pieter van Ostaeyen szerint a csoport összesen 72 embert küldött Szíriába – a második legtöbbet a Sharia4Belgium után.
2012 áprilisában indult ellene vizsgálat, megfigyelték őt és embereit is, mégis szabadon utazgathattak. Végül 2014 februárjában tartóztatták le. A tárgyalása a következő év tavaszán kezdődött, 32 embert vádoltak – ebből mindössze 13 volt jelen. Mindent tagadott, de 2015 júliusában első fokon 12 évet kapott, majd jogerősen 15-öt.
Egy különleges börtönben tartják fogva,
hogy megakadályozzák, hogy másokat is radikalizáljon.
Az viszont egyelőre nem világos, hogyan került kapcsolatba az Iszlám Állammal, és hogyan lett olyan toborzójuk, akiben feltétlenül megbíztak. Ő maga ugyanis, a jelenlegi információk szerint, soha nem járt Szíriában.
A Nouvel Observateur szerint jó barátja volt az Anszar al-Saría nevű, több országban is működő, militáns iszlamista csoport alapítója. De valószínűbb az, hogy Fatima Aberkanon keresztül jutott el az Iszlám Állam vezetőihez.
Aberkan idősebb Zerkaninál, 55 éves. Asztmája miatt rokkantnyugdíjasként él, de van egy másik élete is a dzsihádisták között – a belgiumi radikális iszlamistákkal foglalkozó Emmejihad nevű blog szerkesztője, Guy van Vlierden belga újságíró őt egyenesen „a csoport anyafigurájának" nevezi.
A belga terrorellenes hatóságok régóta ismerik.
Már 2007-ben letartóztatták
egy másik hírhedt terroristanővel, a vele nagyjából egyidős Malika el-Arouddal együtt. Ki akarták ugyanis szabadítani a börtönből az al-Kaida terroristáját, az egykori profi focista Nizar Trabelszit, akit két nappal a 2001. szeptember 11-ei, New York-i terrortámadások után tartóztattak le. A vád szerint a párizsi amerikai nagykövetséget akarta felrobbantani, ő később azt mondta, egy belga katonai támaszpontnál tervezett robbantást. Erre Afganisztánban az al-Kaida képezte ki. Ekkor nem ítélték el őket.
Malika el-Aroud
Malika el-Aroud szintén ismert dzsihádista toborzó. Ő is marokkói születésű, fiatalként lett radikális, majd követte férjét, Abdessatter Dahmane-t Afganisztánba. Az ő férje volt az, aki öngyilkos merényletben megölte a tálibellenes Északi Szövetség vezetőjét, Ahmed Sah Maszúdot 2001. szeptember 9-én, vagyis két nappal az amerikai terrortámadások előtt.El-Aroudot ezután a belga hatóságok menekítették ki Afganisztánból, nekik azt állította, csak humanitárius munkát végzett. Ez persze nem volt igaz. A terroristák között pedig, egy „mártír" özvegyeként, egyre nagyobb befolyása lett.
Hamarosan újra férjhez ment – új férjét 2007-ben Svájcban ítélték el, mert terrorista website-okat üzemeltetett. De ekkor már ő maga is folyamatosan posztolt az interneten. Írásaiban muszlim férfiakat és nőket biztat arra, hogy csatlakozzanak a dzsihádhoz.
Hamarosan viszont Fatima Aberkan kapcsolatba került Zerkanival. Vele ellentétben ő járt Szíriában, sőt
hét gyereke közül többet magával is vitt, köztük 14 és 16 éves lányát is.
Olyan képek is készültek róla, amelyeken fegyverekkel pózol. Egyik fia Szíriában halt meg, egy másiknak, Soufiane Alilounak pedig a toborzóhálózatban volt fontos szerepe – amellett, hogy ő összesen ötször járt Szíriában.
Zerkani perében őt is elítélték, első fokon 8, másodfokon 15 évre. Az ügyész szerint Fatima Aberkan
a dzsihádista ideológia múzsája, dzsihád van a bőre alatt,
mindent feláldozott érte, még egyik fiát is.
De hiába kapott 15 évet, négy hónap után kiengedték a börtönből egy bürokratikus hiba miatt. Ügyvédei ugyanis fellebbeztek az ítélet ellen, de a bíróság nem jelölt ki dátumot a meghallgatásra öt hónapon belül. Ezért ki kellett engedni, viszont Molenbeekbe nem mehet, és útleveleit (a belgát és a marokkóit is) le kellett adnia.
A Zerkani-csoport toborzóhálózatának harmadik fontos embere Gelel Attar volt.
Ő is marokkói származású, Olaszországban született 1989-ben, de régóta Molenbeekben élt.
Guy van Vlierden szerint már 2012-ben több társával együtt terrortámadást tervezett Belgiumban, és erről a hatóságok is tudtak. Ő Attart Zerkani hadnagyának nevezi, mások a jobbkezeként említik.
Őt is a legfontosabb toborzók közé sorolták. Ő is
lopásra biztatta a frissen beszervezetteket,
akik általában az ő lakásán gyűltek össze.
Régi barátja volt Abdelhamid Abaaoudnak és Chakib Akrouh-nak is. Utóbbival együtt mentek Szíriába 2013-ban, de hónapokkal később Attar hazament Belgiumba, majd Marokkóba.
A Standaard szerint az is lehet, hogy kiábrándult a dzsihádista ideológiából, mert a Facebookon elítélte a párizsi terrortámadást. Zerkani perében őt is elítélték a távollétében, öt évet kapott. Végül idén januárban Casablancában fogták el.
Arról, hogy kik voltak még a brüsszeli terroristasejt tagjai, és Szíriában kik döntötték el, hogy hol és hogyan támadnak Európában, cikksorozatunk következő részeiben olvashatnak majd.
